Gyanús tender miatt perelhet az Ikarus

Elutasította a Közbeszerzési Döntőbizottság az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. felülvizsgálati kérelmét az Autóbusz Invest Kft. által 62 busz legyártására kiírt tenderrel kapcsolatban. A 2,5 milliárd forint értékű munkát az Alfa Busz Kft. végezheti el. A megbízás véglegesnek tekinthető, azonban a tender elbírálása körüli visszásságok miatt lehetséges, hogy az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár polgári peres úton támadja meg a közbeszerzést.

Elutasította a Közbeszerzési Döntőbizottság az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. (Ikarus Egyedi) kérelmét - tudta meg az [origo] a tulajdonába került közbeszerzési határozatból. A cég a 13,5 méteres, 62 darab busz gyártására kiírt buszbeszerzési tenderen hozott döntést támadta meg. Ezzel egyértelművé vált, hogy az augusztus 3-án kihirdetett győztes, az Alfa Busz Kft. végezheti el a 2,5 milliárd forint értékű munkát.

Az Ikarus Egyedi azért fordult a döntőbizottsághoz, mert a tendert elbíráló bizottság érvénytelennek minősítette ajánlatukat, és a másik versenyben maradt felet, az Alfa Busz Kft.-t hozta ki győztesként augusztus 3-án. Annak ellenére, hogy a társaság a döntőbizottsághoz fordult, a tendert kiíró Autóbusz Invest Kft. augusztus közepén aláírta a szerződést az Alfa Busszal. Az Ikarus Egyedi szerint azonban az Alfa Busz pályázata ugyanúgy érvénytelen volt, mint az övék, ráadásul az elbírálás során az összeférhetetlenség vádja is felmerült.

Irreális ígéretek az Alfa pályázatában

Az Ikarus Egyedi három dolgot kifogásol a versenytársánál: a karbantartási költségek túl alacsonyak, a szállítási határidő irreálisan rövid, valamint az elbírálás nem volt pártatlan. A döntőbizottság az első kifogást nem találta megalapozottnak, a második nem tartozik a hatáskörükbe, a harmadik panaszt pedig késve nyújtotta be az Egyedi.

Az Alfa Busz Kft. feleannyi, vagyis 1,25 millió forint karbantartási költséget állapított meg millió kilométerenként. Ennek az Ikarus Egyedi szerint az az oka, hogy az Alfa Busz nem szerepeltetett minden költséget - ami igaz is. Ugyanakkor a kiírásban nem is szerepelt, hogy minden karbantartási költséget fel kell sorolni - szólt az Alfa Busz érve. A döntőbizottság el is fogadta ezt az indoklást.

A szállítási határidőt illetően az Alfa Busz igencsak szűk kereteket állapított meg. A kiírás szerint 2007. március 31-éig kell leszállítani a járműveket. Az Ikarus Egyedi ennél két nappal korábbi, az Alfa Busz viszont kilencven nappal korábbi határidőt ígért. Az Ikarus Egyedi szerint a három hónappal szűkebb határidő egyszerűen tarthatatlan - főleg azért, mert az Alfa Busz 2005-ben összesen 55 busz gyártott, vagyis lehetetlen, hogy négy hónap alatt képes legyen 62 jármű legyártására.

Az Alfa Busz arra hivatkozott, hogy bővítették székesfehérvári gyárukat, hogy vállalni tudják a feladatot. A döntőbizottság részletesen nem foglalkozott a kérdéssel, mert "nem tartozik a hatáskörébe a szerződés megkötését követően a teljesítési szakaszban megvalósított magatartások vizsgálata" - indokolta a határozatában a testület.

Azt nem sikerült megtudnunk, hogy az Alfa Busz tartani tudta-e eddig a határidőt, mert a társaságnál nem volt elérhető sem a cégvezető, sem a műszaki igazgató. A szerződés szerint szeptember végére 25 buszt kellett volna legyártania és leszállítania a társaságnak a 62-ből.

Részszempontok	Alfa Busz	Ikarus Egyedi
ajánlatban szereplő ár (forint)	40.500.000	41.237.000
tüzelőanyag fogyasztása (liter/100 km)	29,25	27,22
szállítható személyek száma (fő)	106+1	99
kötelező bővítés értéke (forint)	2.762.000	2.791.500
karbantartási költség (forint/1M km)	1.253.302	2.532.503
fő- és részegységek karbantartási ciklusainak gyakorisága (km)	75.000	60.000
általános jótállás időtartama (hónap)	24	27
szállítási véghatáridő 2007. március 31-hez képest	2006. december 31.	2007. március 29.

Nehezen tagadható összeférhetetlenség

A harmadik, talán legsúlyosabb kifogást egyáltalán nem vizsgálta a Közbeszerzési Döntőbizottság, mert azt határidő után csatolta a kérelemhez az Ikarus Egyedi. A szabályok szerint nyolc nap áll rendelkezésre, hogy a kifogásokat benyújtsák a felek, és ezt a határidőt átlépte az Ikarus Egyedi. Az eljárás alatt jutott az Ikarus Egyedi tudomására, hogy a tendert elbíráló bizottságban helyet kapott az Alba Volán Zrt. műszaki igazgatója. Ezzel az volt a probléma, hogy az Alba Volán többször bedolgozott az Alfa Busznak. A volántársaságoknál gyakori, hogy festési, fényezési feladatokat látnak el, így volt ezzel az Alba Volán is. Az Ikarus Egyedi szerint ez összeférhetetlenséget jelent - annak ellenére, hogy a műszaki igazgató tartózkodott a szavazástól.

Az Alfa Busz azzal érvelt, hogy a szóban forgó tenderen nem az Alba Volán, (amelynek igazgatója tagja volt a bíráló bizottságnak) hanem a Szervizcentrum Fehérvár Kft. lett a cég alvállalkozója, vagyis szó sincs összeférhetetlenségről. A közbeszerzési törvény valóban nem tér ki arra, hogy a korábbi vállalkozói kapcsolat összeférhetetlenséget eredményezne. Mint ahogyan az sem jelent problémát, hogy az Alfa Busz kiemelt támogatója az Alba Volán jégkorongcsapatának.

A cégpapírok viszont mást mutatnak. A 23 millió forint jegyzett tőkével rendelkező Szervizcentrum Fehérvár Kft.-nek két tulajdonosa van: az Alba Volán Zrt. és az SCF-TRUCK Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Utóbbi az idén július 18-tól szerzett tulajdonosi jogokat a társaságban, korábban az Alba Volán volt az egyetlen, kizárólagos jogokat gyakorló tulajdonos. Az Alba Volánnak és az SCF-TRUCK Kft.-nek emellett ugyanaz a székhelye.

Perre mennének

Az már biztos, hogy az Egyedi elesett a 2,5 milliárd forintos üzlettől, azt azonban még nem döntötte el a cégvezetés, mi legyen a következő lépés. A társaság ügyvezető igazgatója, Etienne Vigie azt is csak nehezen tudja elhinni, hogy egy magyarországi cég bárhol képest tendert nyerni, csak Magyarországon nem - az Ikarus Egyedi évente 150-160 buszt gyárt, ebből a hazai utakra azonban évente csak tíz jármű kerül.

A cégvezetés jelenleg egy polgári per elindításán gondolkodik - ennek már nem a tender lefújása lenne a célja, hanem az, hogy a közbeszerzések tisztességes piaci verseny keretein belül fussanak. Ennek érdekében akár az Európai Bírósághoz is hajlandó lehet elmenni a cég. A luxemburgi bíróságon azért is gondolkodnank, mert jövőre már nemcsak a magyar költségvetésből részesülhetnek a pályázó cégek, hanem tetemes uniós pénzekről is döntenek. Vagyis egyre inkább nem mindegy, hogy a tenderek tiszták, vagy előre megírt forgatókönyv szerint alakulnak.

F. Szabó Emese