Az árversennyel küzd a magyar tejágazat

A tej felvásárlási ára csökken az unióban, így fokozódik az importnyomás a magyar piacon. Ez komoly nehézségeket okoz a kisebb támogatást élvező és a minőségi termelésre koncentráló magyar tejágazatnak.

Nincsenek lekötve a valódi tejből termelő ágazat kapacitásai

Az 1,9 millió kilogrammos kvótát nem használjuk ki teljesen, az uniós csatlakozás óta mind a termelés, mind az állatállomány lassan csökkenő tendenciát mutat. A hazai termelés jelenleg 1,77 millió kilogramm körül becsülhető, pontos számot sem a minisztérium, sem a kvótát kezelő Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, sem a tej terméktanács nem tud jelenleg, a Központi Statisztikai Hivatal pedig csak 2006 közepére fogja feldolgozni a 2004-es, azaz a csatlakozáskori adatokat. A hazai fogyasztás 1,5 millió kilogramm, a termelés pedig 1,9 millió kilogramm volt 2003-ban. Ugyanebben az esztendőben 0,26 millió tonna volt a nettó import, ami a becslések szerint évente 10 százalékkal emelkedik. A szakmai szervezetek szerint ugyan nő a hazai fogyasztás, ám nem olyan mértékben, ami ellensúlyozhatná a többletet, jóval több tej van az országban, mint amennyire szükség van.

A jó minőségű többlettermék értékesítésére az export jelenthet megoldást. Újabb igényes piacokat kell felkutatni a meglévők mellé, ahol hajlandóak megfizetni a minőségi magyar termékeket. Ez azonban nem könnyű, mert az európai országok nem hagyományos piacai a magyar tejtermékeknek, így az oda való betörés komoly tőkét, vagy állami támogatást igényelne.

A kiskereskedelmi árakban nem várható változás

Tunyoginé Nechay Veronika, az Agrárgazdasági Kutató Intézet Piaci Információs Osztályának vezetője szerint a termeléscsökkenést csak hatékonyság-növeléssel lehet átvészelni, a beruházások és a volumen növelése jelenthet megoldást. A magyar viszonyok között ez persze nem könnyű, hiszen a magyar tejtermelőkkel ellentétben, a régi uniós tagországokban több lábon állnak a gazdák, valódi tőkeáramlás van az ágazatban, vannak forrásaik. Gyakoribb mind a horizontális, mind a vertikális integráció, a termelők nagyobb volumenben termelnek és nagy részük fel is dolgozza a termékét.

A versenyképesség problémáira a támogatások és a piacvédelem jelenthetnének megoldást, ám egyik területen sem állunk jól a környező országokkal szemben. Ahogy az olaszok és franciák különféle adminisztratív eszközökkel - leginkább a minőségvédelemre hivatkozva -rendre megvédik piacukat a magyar agrárimporttól, addig nálunk egyáltalán nem működik ilyen rendszer.

Az uniós támogatásokat sem tudja hatékonyan kihasználni a magyar tejágazat, mert a föld -és kvótaalapú támogatások terén egyaránt hátrányban vagyunk. A magyar állattartók nagyon ritkán rendelkeznek saját szántóval vagy legelővel, ezért elesnek a földalapú támogatástól. A jelenlegi, kilogrammonkénti 4,6 forintos kvótaalapú támogatás is jóval az uniós szint alatt marad, ami erősen gyengíti a versenyképességet - a francia vagy német termékek a hazainál olcsóbban tudnak megjelenni a magyar piacon, mert az ottani gazdák számára az uniós forrásokból megtérül a termelési költség nagy része.