Piaci körképeink készítésekor megfigyeltük, hogy bizonyos termékeket ugyanabban az áruházban csak többperces kereséssel lehet megtalálni, mindössze egy hónap elteltével. Először memóriazavarra és a véletlenek összejátszására gyanakodtunk, de megkérdeztük a szakértőket, hogy a hűtőpultok kivételével miért változtatnak helyet bizonyos áruházak osztályai.
Látszatra közömbös dolog az áru kipakolása, de minden apróságnak jelentősége van, egész tudománya van a polcok elrendezésének - mondta az [origo]-nak Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Előnyben vannak a bejáratnál, a pénztárnál és a szemmagasságban elhelyezett termékek.
Az átrendezés elsődleges oka a rutinból vásárlás megszüntetése. A vásárló a megszokott termékeket keresi, a kereskedőnek viszont érdekében áll megismertetni az eddig ismeretlen árukat is. A vásárló nem szívesen hajol le, ezért az alsó polcokon az olcsóbb vagy az áruház számára kisebb hasznot hozó termékeket találjuk. A profitábilisabb termékeket ellenben vállmagasságban helyezik el, kivéve a gyerekeknek szóló termékeket, ezeket ugyanis gyerekvállmagasságban kínálják - ismertette a polcrendezés fortélyait az [origo]-val Kasza Gyula, a Corvinus Egyetem Élelmiszer-ipari Gazdaságtan Tanszékének munkatársa. Az új árucikkek a megszokott, népszerű termékektől sokszor jobbra találhatók, hiszen az emberek balról jobbra haladva olvasnak, és többségük jobbkezes, így a műszeres szemmozgásmérések tanulsága szerint is gyorsabban észreveszik az ekképpen elhelyezett árut.
A pékáruk viszont általában fix helyen - leggyakrabban az áruház bejáratától messze eső részeken találhatók. Mire a vásárló idáig eljut, addigra rendszerint megéhezik, és a bevásárlócédulán szereplő kenyér mellé bekerül néhány pogácsa, sütemény is. Ez azért is lényeges kérdés a hipermarketek számára, mert a kenyér ára nem tartalmaz jelentős profitot (egyes forrásaink szerint kifejezetten veszteséges termékről van szó), azonban a péksüteményeken behozható a kieső haszon. Kasza Gyula szerint a kenyér olyan emblematikus termék a hipermarketek számára, amely ára referenciaként működik a fogyasztók nagy többségének szemében. Az emberek ugyanis leggyakrabban az alapélelmiszerek árait jegyzik meg, és ezek alapján könyvelnek el egy boltot olcsónak vagy drágának.
Jellemző az is, hogy a gondolák - vagyis a sorok - végén található termékek potenciálisan több vásárló látóterébe kerülnek, mint a középen elhelyezkedők, ezért az áruházak gyakran a sorvégeken kialakított állványokon kínálják promóciós termékeiket. A legegyszerűbb trükk azonban nagyobb polcfelületet adni a leginkább eladni kívánt árunak. Fontos az is, hogy a polc a telítettség látszatát keltse, ne legyenek benne foghíjak. Ha az a kép alakul ki a vásárlóban, hogy ő már csak az utolsó darabokból válogathat, akkor gyanakodni kezdhet, hogy "nem véletlenül" maradt meg ez a néhány termék.
Az arányokra érdemes azonban figyelni, mert ha túl jó helyre kerül, nagy figyelmet kap egy gyengébb áru, az a választék mellett az összforgalmat is rontja, és a beszállítók mellett a vevőket is bosszantja.
A legdrágább hely a pénztár melletti néhány polc, ahol sorban állás közben még megláthatunk olyasmit, ami soha nem jutott volna eszünkbe a bevásárlólista összeírásakor. Ezeket impulzusterméknek hívjuk. A többperces várakozás során ráadásul bőven van idő, hogy a kísértés tetté érjen, és a cukorka vagy csokoládé a a kosárba kerüljön. Az ajánlások szerint a nyitva tartó pénztárak számát úgy kell tervezni, hogy mindig legyenek várakozók, tehát legyen esélyük ezeknek a termékeknek. Így ráadásul kevesebb alkalmazottra van szükség, ami növeli az áruház költséghatékonyságát.
A bevásárlóközpontok esetén a bejárat is nagy értékkel és jelentőséggel bír. Az itt található szezonális termékválogatások valóban időt spórolnak a vásárlónak, egy helyen találhatók a karácsonyi díszek vagy az iskolakezdéshez szükséges cikkek. Itt természetes az átrendezés, ahogy az is érthető, hogy a különböző új termékeknek is helyet kell találni az áruház polcain.