Az EU-val együttműködő, főként a mediterrán övezet országaival kötendő megállapodás szerint az uniós hiányszakmákban, így az építőiparban, mezőgazdaságban és vendéglátóiparban foglalkoztatnák a vendégmunkásokat, akik szerződésük lejártával visszatérnének hazájukba. Az ily módon kontroll alatt tartott "gazdasági" bevándorlók jutalma az volna, hogy az unióban jelentkező szükségletek esetén, például éves ciklusban, visszatérhetnek a fogadó országba.
A kölcsönösen előnyös megállapodással sikerülne enyhíteni az elvándorlók körülményein, jól járna az EU munkaerőpiaca és nem kellene szembesülni az illegális bevándorlás okozta szociális problémákkal sem. Az ötlet viszont önmagában még nem segít, ugyanis az említett hiányszakmáknak legalább közepesen szakképzett munkaerőre van szükségük, márpedig az EU területén tartózkodó több millió illegális bevándorló legalább négyötöde legfeljebb alacsonyan képzett. Vagyis nagyszabású tanfolyamokra is szükség lesz, beleértve a nyelvtanítást is.
A kezdeményezés nem feltétlenül arat majd mindenütt osztatlan sikert. Ugyanakkor hatásos lehet a demográfusok érve, hogy a lakosság elöregedésének már két évtized múlva nyomasztó következményei lesznek: mintegy 25 millióan vonulnak nyugdíjba, a kieső munkaerőt nyilvánvalóan nem lehet majd kampányszerűen pótolni.
Brüsszeli értesülések szerint érdeklődést mutatnak a balkáni és a kaukázusi országok is. Eltérnek a becslések az EU 27 tagországában illegálisan tartózkodók számáról, de legalább 4 millióan lehetnek, míg a plafon ennek a kétszeresét is elérheti. Számuk évente körülbelül félmillióval gyarapszik.