Késik a harmadik magyar ipari forradalom

Az üzleti világ az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt fektet a klímavédelem és energiabiztonság kérdésére, a bankokban például külön osztály foglalkozik a környezetvédelmi beruházásokkal. A nyugati világban már javában zajlik egy új, energetikai technológiai forradalom, miközben Magyarországon évről évre kevesebb jutott például lakossági energiatakarékossági támogatásra. Az egységes magyar energiastratégia kialakításáig még idő kell, de ötletekben és tennivalókban nincs hiány.

"Az MVM akkor is nagyon veszélyes, ha csupa kiváló ember dolgozik ott, mert az általa képviselt modell egyáltalán nem piaci, a viszonyok homályosak, és részérdekek érvényesülnek a közérdekek helyett (például profitkivonás, burkolt támogatások)" - sommázta a versenyhivatal állásfoglalását Nagy Márta. A vegyes modell tehát zsákutca, amelyben a htm-ek jelentik a verseny fő akadályát, mivel mentesítik az MVM-et a piac szélesítése alól, kínálati piac igazából nincs. A viszonyok átláthatatlanok, a tevékenységek nincsenek szétválasztva, úgynevezett egyszereplős piacról van szó, amelyben még a rendszerirányító sem független. A GVH és az EU egyébként egyaránt ágazati vizsgálatra méltónak találta a magyar áramipart, utóbbinak főleg a hosszú távú megállapodások nem tetszenek, és titkos állami támogatásokat, valamint piaclezárást sejtenek a következő évtized közepéig az erőműveknek fix nyereségszintet és átvételt garantáló szerződések mögött. Nagy szerint a htm-eket föl kéne bontani, és az erőművek nem is perelhetnék az államot. (Nagy Márta "kabarénak" nevezte, hogy a friss vet-tervezet megfogalmazása is olyan, hogy azokban a htm-ek lehetőségét benne hagyták.) Ezen kívül az EU egy 2002-es, a határkeresztező kapacitásokhoz való hozzáférést szabályozó kormányrendeletet is kifogásol.

Az új vettel kapcsolatban a GVH szakembere elmondta: azon kívül, hogy a törvény csúszásban van, szabadpiaci kínálat ígérete nem látszik benne, sőt az MVM és az erőművek állapíthatnák meg az árakat, ami gyakorlatilag teljes változatlanságot jelent. A további problémák közé tartozik, hogy az energiahivatal és a versenyhivatal hatáskörei megengedhetetlenül bizonytalanok. Az EU által bevezetett, a jelentős piaci erőket (jpe) érintő szabályozás jelenleg csak keret formában él, ami igen aggályos. A jpe-minősítés esetleges, vagyis a jelenlegi viszonyok között előfordulhat, hogy egy 10 százalékos piaci részű céget leszabályoznak, egy 70 százalékosat pedig nem. Nagy Márta szerint jelenleg nyoma sincs a jpe-elveknek, ezért a GKM-nek kénytelenek lesznek sürgető levelet küldeni.

Nemzeti bajnok vagy versenyképes vállalkozás

A szakember felhívta a figyelmet egy érdekes jelenségre, miszerint a kormányok által becézgetett, "nemzeti bajnoknak" tartott energiacégek annál kevésbé esélyesek nemzetközi, regionális vezető szerep betöltésére, minél inkább privilegizált helyzetet élveznek. Az MVM közben 30-70 százalékos áremeléssel ijesztget a piacnyitás esetére, elbizonytalanítva az energiaárak kérdésére amúgy is igen érzékeny politikai vezetőket. Összességben 4-5 éven belül csekély versenyhatásokra számítanak a GVH-nál. "Kétségbe vagyunk esve" - zárta beszámolóját Nagy Márta.

Az Európai Bizottság az egész európai energetikai szektort vizsgálja - utalt Kaderják Péter, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője, a MEH korábbi elnöke az egész ágazatot jellemző átalakulásra. Kaderják Péter egyébként úgy látja, Magyarország lehetőségei jók egy potenciális versenypiacon, a versengő erőművi kínálati jelleg, a külkereskedelmi verseny lehetőségei, a szolgáltatóváltási tapasztalatok és a regionális integráció előnyei miatt. Magyarország kicsi, de nyitott és import-motivált energiapiacot működtethetne, amelyen az olcsóbb importár leszoríthatná a hazai árakat.

Az MVM telepén - örökölt monopólium

Az elmúlt időszakra visszatekintve elmondta, Magyarországon ugyan a kezdetben (2003-tól) a piaci ár javára mutatkozott előny, azonban ez lassacskán elolvadt, ahogyan 40 százalékos részesedése is: eddig tartott, amíg az MVM kitanulta az új szabályok között érvényesíteni erőfölényét. A bajok között első helyen a túlzott hazai termelői piackoncentrációt említette. Ezenkívül piacidegen az MVM keresztfinanszírozó gyakorlata is, amely tulajdonképpen az igen olcsón termelő, állami tulajdonú Paksi Atomerőmű által termelt nyereségből kompenzálja a magánkézben levő erőműveket a htm-ek alapján. 2007-ben ugyan hatósági árat vezettek be egyes erőművekre az extraprofit kiszűrésére hivatkozva, azonban ezek a becsülhető költségeknél továbbra is 4-5 forinttal magasabb átvételi árakat állapítottak meg. Kaderják szerint a htm-ek életben maradása egyenesen a hatékonyság növelése ellen hat. Az importversenyt mesterségesen korlátozzák, a rendszerirányítás pedig nincs megfelelően szétválasztva.

A htm-ek fönntartása lenne az igazán drága

Mindezen okok miatt viszont egyúttal masszív hatékonysági tartalékok vannak a rendszerben. A külkereskedelem átláthatóvá tétele és felszabadítása, a tulajdonostól független rendszerirányítás, a htm-ek újratárgyalása, a hatósági ármeghatározás korlátozása, valamint egy fogyasztóbarát szolgáltatóválátsi rendszer esetén a liberalizáció igenis sikeres lehet, és nem csökkentené az ellátás biztonságát sem. A szakértő humbugnak, valótlanságnak nevezte azt az indokot, miszerint a htm-ek felbontása 2-300 milliárd forintos kötelezettséget róna az államra, mivel ezt csak a garantált ár és a ma még nem ismerhető piaci ár különbözetéből lehetne kikalkulálni. Mefogalmazása szerint 300 milliárd forintot akkor dobunk ki az ablakon egészen bizonyosan, ha továbbra is fenntartjuk a htm-ek piacidegen gyakorlatát. Kaderják Péter azt a vélekedést is cáfolta, miszerint kapacitáshiány lenne a térségben. Elmondása szerint a közép-európai országok erőművi kapacitásaiban nagyobb tartalékok vannak, mint általában az EU nyugati felén. Liberalizálni lehet, de azt sajnos lehet rosszul is csinálni - vonja le a konklúziót az energetikai szakértő.

Major András