Mozgalmas és kihívásokban gazdag három és fél év áll Ben Bernanke háta mögött, a gazdaságtörténet egyik legnagyobb válságában kell kormányoznia az amerikai monetáris politikát. A központi bank és elnökének tevékenysége élesen megosztotta a közvéleményt, a politikusokat és a gazdasági elemzőket egyaránt. Bernanke 2006 februári kinevezése az Egyesült Államok jegybankjaként funkcionáló Fed igazgatói tanácsába egészen 2020-ig érvényes, de elnöki megbízatása 2010 elején lejár és egyre többen vetik fel a kérdést, hogy mi lesz vele.
A korábban is a Fed kötelékében dolgozó Bernankét George W. Bush előző amerikai elnök ültette jelenlegi helyére, ahol megörökölte az összeomlás szélén álló amerikai ingatlanpiac összes baját Alan Greenspantól, aki 1987 óta irányította a pénzügyi intézetet - többnyire gazdasági növekedés időszakában.
Az 1953-ban született és 1979-ben doktori fokozatot szerző Bernanke kezdetben a közhangulat lecsillapításával foglalkozott és kisebbíteni akarta a lakáspiaci gondok látszólagos méretét. Amikor viszont felismerte a válság valós kockázatát és szembesült az amerikai hitelforrások beszűkülésével, maga is akcióba lendült.
A Fed 2007 augusztusa óta példa nélküli mértékben csökkentette az amerikai jegybanki alapkamatot, ami mára egészen a 0,0 és 0,25 százalék közötti sávba esett le. A központi bank aktívan beleavatkozott a gazdasági folyamatokba bankok kimentésével, vagy éppen állampapír vásárlásokkal és maga Bernanke sokkal közvetlenebb szerepet vállalt a szervezet kommunikációs tevékenységében, mint bármelyik elődje.
Megérdemli a második négy évet is
A közvélemény kutatásokat nézve egyértelműen annak van nagyobb esélye, hogy Bernanke jövő ilyenkor is a Fed elnöki székében ül. Egy, a Bloomberg által készített második negyedéves felmérésben a megkérdezett befektetők 75 százaléka nyilatkozott kedvezően Bernankéről, többen, mint bármely más mostani jegybankelnökről.
A befektetők mellett a közgazdászok közül is sokan Bernanke pártját fogják, ráadásul nem is az ismeretlenen közül. Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász szerint a központi bank elnöke nagyon sikeres volt a válság kezelésében. "Megérdemli a második terminusát. A pénzügyi menedékek utolsó mentsvárává sikerült alakítania a Fedet. Amikor a bankok nem tudtak a megfelelő mennyiségű tőkét a piacokra juttatni, ő megtette a Feddel" - mondta Krugman a Bloombergnek.
A lassú kezdés ellenére Bernanke tető alá hozta a Bear Stearns felvásárlását, a Fannie Mae és a Freddie Mac biztosítók államosítását, az AIG-nek 85 milliárd dolláros segélycsomagot nyújtott és gyorshitel programot valósított meg a befektetési bankok számára. "Egy pénzügyi válságban, ha egy nagy cég rendezetlen módon megy csődbe, magával rántja a rendszert. Elhatároztam, hogy nem leszek az a Fed elnök, aki összehozta a második Nagy Világválságot" - nyilatkozta Bernanke kamerák előtt.
Ígéretét megtartva Bernanke Henry M. Paulson egykori pénzügyminiszterrel vállvetve érvelt a Fed befolyásának kiterjesztése mellett és keresztülvertek a kongresszuson egy 700 milliárd dolláros programot az értéktelen jelzáloghitelek felvásárlására, közvetlenül azután, hogy elköltöttek 300 milliárd dollárt a piacok stabilizálására.
Nem alkalmas a feladatra
Egyesek viszont nem kedvelik Bernanke megoldásait. A válság hiába kiáltott gyorsaságért, Anna Schwartz közgazdász szerint nagyobb hangsúlyt kellett volna helyezni a döntések átláthatóságára, hogy ne súlyosbodjon a helyzet. Schwartz a világos célkitűzések hiányát is számon kéri Bernankén, valamint szerinte pár döntése is hibás volt.
Hasonló fenntartásokat fogalmazott meg a szintén Nobel-díjas közgazdász Joseph Stiglitz is, annyiban., hogy el kellene gondolkozni Bernanke leváltásán. "Sok buktató van még. Gondok vannak az ingatlanpiacon. Tudjuk, hogy még sok jelzálog fog bedőlni, és nem ismerjük a bankok helyzetét" - mondta Stiglitz, aki csak nagyon lassú növekedésre számít.
Komoly kritika érte Bernankét korábban, hogy a Bear Stearns átvételénél segédkezett, ugyanakkor a Lehman Brotherst hagyta bebukni, mélyítve ezzel a válságot. Bernanke azóta több fórumon, újságokban, tévéműsorokban magyarázta döntéseit és vázolta fel az elképzeléseit. A médiakampány azonban nem hatotta meg például a politikusokat, akiknek már kezd elegük lenni belőle.
A Kongresszusban dől el a sorsa
Tipikus helyzetben van a Fed abból a szempontból, hogy bármit tesznek emberei, kritizálni fogják őket. A republikánusok szerint a bank túlterjeszkedett és az állami elnyomás jelképe lett. A demokraták szerint viszont eladta magát a nagy bankoknak és nem törődik a fogyasztókkal, valamint nem elég nyitott a külvilág felé.
A kongresszusban egyre többen aktívabb beleszólást követelnek a Fed ügyeibe, ami megkérdőjelezheti függetlenségét. Aggódnak a nagy kiadások miatt is, ami leértékelheti a dollárt, vagy inflációhoz vezethet. Ezenkívül a pozitívabb hírek kezdi elfeledtetni a politikusokkal, hogy még szükség lehet egy kemény Fedre.
Megosztottság van a válságból kivezető megoldásokkal kapcsolatban is. Bernanke elvileg pártolja Barack Obama amerikai elnök javaslatát, hogy szigorúbb szabályozásra van szükség, a Feddel központi szerepben, de nem ért egyet mindennel. Az pedig nagy bátorságra vall, hogy akkor szálljon szembe Bernanke egyetlen lehetséges pártolójával Obamával, amikor a kongresszusban kritizálják és a hetekben dőlhet el saját sorsa is.
Választási sikerüknek köszönhetően a demokraták - ha akarnak - egyedül dönthetnek a következő Fed elnök személyéről. A jelöltet az amerikai elnök nevezi ki, de a kinevezés csak a kongresszus megerősítésével lesz érvényes. Figyelembe véve, hogy utoljára 1979-ben jelöltek a posztra valakit a demokraták, nagy a kísértés Obama számára, hogy keressen valaki mást Bernanke helyére.
Jelentkezőből pedig akad bőven. Felvetődött Lawrence Summers volt pénzügyminiszter, Janet Yellen a San Franciscoban levő Fed-tagbank elnökasszonya, Roger Ferguson, és Alan Blinder volt Fed-alelnökök neve is.
A szakmaiság mellett persze az is fontos, hogy milyen egyénisége van a Fed elnökének. Ahogy Charles Liegeman befektetői tanácsadó fogalmazta, az a nagy kérdés végső soron, hogy Barack Obama kivel akar együtt dolgozni, hiszen Bernankét csak megörökölte nem pedig választotta.