Megvan az első női közgazdasági Nobel-díjas

Két amerikai professzor, Elinor Ostrom és Oliver E. Williamson kapta az idei közgazdasági Nobel-díjat. Mind a két kutató intézményi kérdésekkel foglalkozik, Ostrom az első női díjazott ebben a kategóriában, Williamson pedig már régóta az esélyesek egyike. A harvardi Robert J. Barro megint lemaradt.

• Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!

Két amerikai professzor, a Bloomingtonon oktató Elinor Ostrom és a Berkeley egyetemen tanító Oliver E. Williamson kapta az idei közgazdasági Nobel-díjat - jelentette be a svéd tudományos akadémia. Mind a két kutató intézményi kérdésekkel foglalkozik, de míg Ostrom a közvagyonra koncentrált, addig Williamson a cégek működésére. A nyerteseket 10 millió svéd korona (valamivel több mint 250 millió forint) pénzjutalom illeti meg.

Ostrom neve nem szerepelt az esélyesek között, de Williamson már évek óta egyike az esélyeseknek. Az intézményi iskola már több díjat kapott, Nobel-díjas például a róla elnevezett tételről ismert Ronald Coase és Douglas C. North is.

Ostrom a közvagyon hasznosításának egyik legismertebb kutatója, munkái arra koncentrálnak, hogy az emberek és az ökoszisztéma közötti interakció miképp vezet a hosszan tartó fenntarthatósághoz. Williamson a cégeken belüli intézményi megoldásokkal foglalkozik, a tranzakciós költségek elméletének egyik legfontosabb képviselője és az intézményi struktúrák egyik fő teoretikusa.

"Elinor Ostrom és Oliver Williamson munkássága rámutat, hogy a közgazdasági elemzés a társadalmi szervezetekre is vonatkozhat. Elinor Ostrom azt mutatta ki, hogy nem igaz az a megállapítás, miszerint a közvagyont mindenképp rosszul kezelik, és vagy központi regulációra, vagy pedig privatizációra van szükség (...) Oliver Williamson amellett érvelt, hogy a piac és a hierarchikus szervezetek, mint például a cégek, egymás alternatívái irányítási szempontból, amelyek az érdekkonfliktusok megoldásával kapcsolatos hozzáállásukban különböznek egymástól (...) Amikor a piaci verseny limitált, akkor a cégek jobbak lehetnek a konfliktusok megoldásában, mint a piacok" - fogalmazott indoklásában a tudományos akadémia.

A gazdasági válság lesöpörte a piacpártiakat

A gazdasági válság és a globális gazdaság átsrukturálódása miatt lehetett arra számítani, hogy nem feltétlenül olyan közgazdász kapja majd az idei díjat, aki a piac mindenhatóságába vetett hit és a piaci egyensúly mellett tette le a voksát - hisz az utóbbi másfél évben épp ez a világkép bukott meg, mégpedig elég látványosan.

A fentiekből adódóan az is reálisnak tűnt, hogy a piaci mechanizmusok problémáit kutató közgazdászokat tüntetik majd ki: jók voltak így az esélyei azoknak, akik az erkölcsi kockázat, az információs asszimetria és az intézményi megoldások kérdéskőrével foglalkoznak, azaz a mostani díjazás nem tekinthető meglepőnek.

Voltak, akik arra fogadtak, hogy a globális gazdasági rendszer átalakulása miatt a zöld-ideológiákhoz közelebb álló kutatók kapják majd a Nobelt - közülük a legtöbben a "zöld számvitel" kidolgozásával lettek ismertek, de áttételesen Ostrom is ezzel a kérdéskörrel foglalkozik.

Sokan voltak a potenciális nyertesek

Az idei díjátadás előtt is nagyon sok potenciális győztes neve vetődött fel szakmai körökben. Tudományosan talán az volt a leginkább alátámasztható becslés, amely aszerint állította sorba a tudósokat, hogy kit hányszor idéztek tudományos publikációkban - azaz hogy kinek a munkái voltak a legnagyobb hatással a többi kutatóra.

Oliver E. Williamson

Az eredmények alapján egyértelműen rossz becslést adó lista szerint a legtöbbet citált közgazdász a harvardi Robert J. Barro, aki szinte minden évben a Nobel egyik nagy esélyese (akárcsak a két indiai professzor, Avinash Dixit és Jagdish Bhagwati), de eddig még nem nyert. Az első tízben amúgy hat Nobel-díjas van (Robert E. Lucas, James J. Heckman, Joseph E. Stiglitz, Paul R. Krugman, Gary S. Becker és Edward C. Prescott), így a jegybanki függetlenséget megalapozó elméletéről ismert Barrón kívül a pénzügyekkel foglalkozó Andrei Shleifer, a gazdasági növekedés ismert kutatója, Paul Romer, illetve a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza, a francia Olivier Blanchard voltak az esélyesek.

Barro esélyeit az is mutatta, hogy a Harvard fogadási honlapján is ő vezetett, márpedig itt a pénzét kockáztatta minden egyes tippelő, így a közgazdaságtan szabályai szerint a lehető legjobb tippsornak kellett kijönnie. Ezen a listán amúgy rajta volt az ismertebb professzorok közül két Neumann János-díjas, a játékelméletekkel foglalkozó Jean Tirole és az intézményi közgazdaságtan nagy öregje, a végső győztes, Oliver Williamson is. Sokan számítottak arra is, hogy a portfolió-árazási modelljéről ismert Eugene Fama lesz a befutó.

Elinor Ostrom

A Thomson Reuters előrejelzése szerint a legnagyobb esélyes Ernst Fehr volt, a Zürichi Egyetem osztrák professzora, aki tavaly megkapta Svájcban a Marcel Benoist díjat, és az utóbbi évtized egyik legtöbbet idézett kutatója volt. Fehr az emberi kooperáció kérdésére specializálódott, és többek között azzal foglalkozik, hogy a reciprocitás és a korlátozott racionalitás miképp hat az emberi interakciókra.

Nem klasszikus Nobel-díj

A közgazdászok a svéd központi bank által 1969 óta kiosztott elismerést kapják, ellentétben a többi tudóssal, akik 1901 óta részesülnek a "klasszikus" Nobel-díjban. A közgazdasági Nobel-díj hivatalosan épp ezért a "Svéd Bank Közgazdaságtudományi Díja Alfred Nobel emlékére" nevet viseli.

Az esélyesek között ott volt a közgazdaságtan és a pszichológia kapcsolatával foglalkozó Matthew J. Rabin, az amerikai Berkeley professzora, aki 2006-ban kapta meg a Neumann János-díjat. A potenciális Nobel-díjasok között említették a magyar diákok körében is ismert William D. Norhaust (Yale), aki - az amúgy már Nobel-díjas - Paul Samuelsonnal közösen írt közgazdaságtani alapkönyvet.

A Thomson Reuters listáján ott volt Martin L. Weitzman a Harvardról, John B. Taylor Stanfordról, a katalán Jordi Gali a barcelonai Pompeu Fabra egyetemről, illetve Mark L. Gertler, a New York University professzora is.

Tavaly Krugman nyert

Tavaly Paul Krugman, a Princeton Egyetem professzora kapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Krugman kitüntetése kapcsán sokan politikai döntésről beszéltek, a New York Times publicistájaként is ismert tudós ugyanis a Bush-kormányzat, illetve a neokonzervativizmus egyik legnagyobb kritikusa volt a tengerentúlon.

Az egyik legnépszerűbb közgazdasági blogot jegyző Krugman nagyon komolyan bírálta az amerikai pénzügyi kormányzatot is, mert szerinte meg kellett volna menteni az összeomlástól a Lehman Brothers befektetési bankot és brókercéget is, így ugyanis nem ingott volna meg világszerte a bizalom a pénzintézetekben.

Az idei díjazottak

A 2009-es irodalmi Nobel-díjat Herta Müller romániai születésű, Németországban élő írónő kapta, a kémiai Nobel-díjat pedig Venkatraman Ramakrishnan (MRC Laboratory of Molecular Biology, Cambridge, Egyesült Királyság), Thomas A. Steitz (Yale University; Howard Hughes Medical Institute) és Ada E. Yonath (Weizmann Institute of Science, Izrael) kapták megosztva, a riboszómákkal kapcsolatos alapvető kutatásokért. A fizikai Nobel díjazottjai Chales K. Kao (Honkong University) és Willard S. Boyle és George E. Smith (mindketten Bell Laboratories, USA) voltak, az optikai kábelen történő kommunikáció alapjainak kidolgozásáért, illetve a képalkotásban új távlatokat nyitó CCD-érzékelő kifejlesztéséért.

Az orvosi-élettani Nobelt az ún. telomérák és a telomeráz enzim felfedezéséért, illetve az ezekkel kapcsolatos úttörő kutatásokért Elizabeth H. Blackburn, Carol W. Greider és Jack W. Szostak megosztva kapta, a Nobel-békedíjat pedig - sokak meglepetésére - Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nyerte a "nemzetközi diplomácia és a népek közötti együttműködés terén kifejtett rendkívüli erőfeszítéseiért".