Komoly különbségek a vízdíjakban országszerte

Minden évben miniszteri rendelet határozza meg, hogy az állami tulajdonú, regionális vízszolgáltató cégek a vízért és a csatornaszolgáltatásért mekkora összeget számlázhatnak a lakosságnak. A rendeletben megszabott díj azonban csak egy plafon, annál drágábban nem lehet szolgáltatni, de a szóban forgó díjaknál sokszor olcsóbban biztosítja a szolgáltatást az állami kézben lévő öt regionális szolgáltató. Az ágazati szövetség adatai szerint egyébként országszerte óriási különbségek vannak a négyszáz piaci szereplő díjai között.

A Magyar Közlönyben február közepén jelent meg az állami vízműtársaságok által alkalmazható víz- és csatornadíjakról szóló rendelet. A vidékfejlesztési miniszter által jegyzett - a nemzetgazdasági miniszter jóváhagyásával elfogadott -, évről évre módosított szabályozás meghatározza, hogy az állami tulajdonú regionális vízműcégek maximum mekkora díjat kérhetnek a lakossági és ipari fogyasztóktól.

"Az öt regionális vízszolgáltató társaság által alkalmazható legmagasabb díjakat évente meghatározza az illetékes tárcavezető, az erről megjelenő rendeletben szereplő díjak azonban csak egy plafont jelentenek. Vagyis ennél drágábban nem szolgáltathatnak, olcsóbban igen" - mondta az [origo]-nak Rácz Attila, a Tiszamenti Vízművek Regionális Zrt. vezérigazgatója.

Jelentős különbségek

Rácz Attila közölte, hogy Magyarországon a vízszolgáltatások piacán közel négyszáz cég osztozik, van köztük külföldi vagy magyar magáncég kezében lévő, önkormányzati tulajdonú, és sok olyan, amelynél vegyes a tulajdonlás. Vannak emellett állami kézben lévő szolgáltatók - köztük a száz százalékban állami tulajdonú Tiszamenti Vízművek Regionális Zrt. is -, amelyek a legnagyobbak közé tartoznak. A cégvezető azt mondta, hogy az állami cégek feladata a lakosok számára megfizethető árú és egészséges ivóvízet biztosítani.

"Nem a nyereség az elsődleges cél, hanem - kötelező állami-önkormányzati feladatról lévén szó - az ellátás biztonsága és a fejlesztések növelése" - fogalmazott Rácz Attila, és hozzátette: óriási különbségek vannak a különböző vízszolgáltatók díjai között, van példa arra, hogy egy szolgáltató a közületeknek - azaz nem lakossági fogyasztóknak - köbméterenként 2000 forint feletti összegért biztosítja a szolgáltatást. A Tiszamenti Vízművek Regionális Zrt. elküldte az [origo]-nak a Magyar Víziközmű Szövetség tavalyi adatait, amelyek szerint az összes vízszolgáltató között tavaly a legmagasabb lakossági vízdíj köbméterenként 1002, a legalacsonyabb 117,40 forint volt, az átlag pedig 273 forintot tett ki. A köbméterenkénti lakossági csatornadíjak 77 és 1602 forint között szóródtak, az átlag 260 forint volt.

Bőven a maximális díj alatt is lehet szolgáltatni

"A Magyar Közlönyben meghatározott díj tehát egy lehetőség, melyet olyannyira nem használunk ki, hogy Kisköre településen a meghatározott 576 forintos maximális köbméterenkénti lakossági díjjal szemben 238 forintot kell fizetniük az ott élőknek. A cég igyekszik a lakosság terheit csökkenteni, ezért a vízdíjaknál a lehetőségek szerint úgynevezett eltérítést alkalmazunk. Ahol lehetséges, ott a cégek esetében magasabb, a lakossági fogyasztók esetében alacsonyabb a díj" - mondta Rácz Attila.

A cégvezető azonban hozzátette: mindez természetesen nem mindenhol lehetséges, a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt.-nek vannak szolgáltatási területei, ahol a vállalkozások terheit indokolatlan lenne tovább növelni. Rácz Attila azt is elmondta, hogy a díjakat jelentősen befolyásolja még az állami támogatás. "Leegyszerűsítve az a helyzet, hogy az állam a támogatást átutalja az önkormányzatnak, majd utóbbi az összeget továbbutalja az adott településen dolgozó vízszolgáltatónak, ezzel is tovább csökkennek a lakossági díjak" - fogalmazott a vezérigazgató.

Ezzel összhangban áll a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt.-nek az [origo]-hoz eljuttatott közleménye, amely szerint a cég a víz- és szennyvíz-szolgáltatás után állami díjtámogatást kap, ezért a lakossági fogyasztók valójában a rendeletben meghatározott maximális díjaknál kevesebbet fizetnek. "Azoknál a településeknél ugyanis, ahol a víziközmű-szolgáltatás költségei egy meghatározott küszöbérték felett vannak, a magyar állam díjtámogatást nyújt. Ez csökkenti a lakossági fogyasztók által fizetendő díjak mértékét. Ennek megfelelően a cég tavaly a - miniszteri rendeletben szereplő maximális - nettó 543 forint csatornahasználati díj helyett 484,90 forintot kért a lakosságtól az érintett településeken" - közölte a vállalat.

Eltérő költségtényezők

Vogel Csaba, a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. vezérigazgatója, a Magyar Víziközmű Szövetség elnökségi tagja a jelentős díjkülönbségekről az [origo]-nak azt mondta, hogy azok a változó költségtényezőkkel magyarázhatók. Vogel Csaba közölte: nem mindegy például, hogy egy-egy szolgáltató városi vagy faluban lakó fogyasztókat lát el, és azok mennyi vizet fogyasztanak. "Egy városi lakossági fogyasztó átlagosan havonta 8-10 köbméter vizet használ el, egy kisebb település lakója pedig 4-5 köbmétert. Az alacsonyabb felhasználás részben azzal magyarázható, hogy a kisebb településeken élőknek van saját kútjuk" - tette hozzá Vogel Csaba.

Az állami tulajdonú víziközmű-társaságok nyereségét firtató kérdésünkre pedig Vogel Csaba azt mondta, hogy a cégek az említett tényezők alapján, önköltségi áron szabják meg az árakat. A vezérigazgató hozzátette: a vízcégek teljesítménye elsősorban a fogyasztástól függ. "Általánosságban elmondható, hogy már annak örülünk, ha pozitív nullára ki tudunk hozni egy évet. Ha valamilyen csoda folytán hónapokig süt a nap, az jó nekünk, mert így a lakosság több vizet fogyaszt. A múlt év az nem ilyen volt" - utalt a tavalyi teljesítményre Vogel Csaba.