Öt kérdésre kell jól válaszolniuk a magánnyugdíjpénztár-tagoknak

Március végéig megint döntést kell hoznia 100 ezer magán-nyugdíjpénztári tagnak arról, hogy visszalépjen-e az állami nyugdíjrendszerbe, vagy sem. Ezúttal öt igazán fontos kérdésre kell megtalálniuk a megfelelő választ.

A parlament tavaszi ülésszakától várja a nyitott kérdések megválaszolását az a mintegy százezer magánnyugdíjpénztár-tag, akinek március 31-éig újból döntést kell hoznia arról, hogy visszalép az állami nyugdíjrendszerbe, vagy fenntartja pénztári tagságát. A felelős döntéshozatalt több homályos pont akadályozza. Honlapjaik tanúsága szerint maguk a nyugdíjpénztárak is számos kérdésben bizonytalanok, további jogszabályokra várnak, tagjaikat pedig kivárásra intik.

A tavaly ilyenkor tapasztalt állami buzgósággal szemben egyelőre a kormány sem folytat kampányt a pénztártagok visszalépéséért, és ezen keresztül a maradék 220 milliárd forintos vagyon megszerzéséért. Ennek szintén lehet oka, hogy jöhetnek még jogszabályi változtatások a március végi határidő előtt, jóllehet, az Országgyűlés e havi üléstervében nem szerepel olyan törvényjavaslat, amely a nyugdíjrendszer bármelyik pillérét érintené.

A magán-nyugdíjpénztári jogviszony fenntartásáról nyilatkozók az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóságnál 2011. januárjában

A Nemzetgazdasági Minisztériumtól (NGM) a homályos részleteket, illetve az esetleges törvénymódosításokat firtató kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy "a magánnyugdíjpénztárból az állami pillérbe történő - 2012. március 31-éig - megnyíló visszalépési lehetőség szabályait a 2011 év végén elfogadott jogszabályok alapjaiban rendezték. A nyugdíjpénztári szabályozás további, szükséges részletkérdései kidolgozás alatt állnak, így annak részleteiről a Nemzetgazdasági Minisztérium csak később tud információkkal szolgálni."

Így az is lehet, hogy semmi nem változik már a feltételekben, akkor pedig a "Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló" 2011/194-es törvény az irányadó. Ebből indulhat ki az a 100 ezer érintett pénztártag, aki a tavalyi nagy visszaléptetési kényszerrel dacolva az állami nyugdíjrendszerből való kiszerződést is vállalta, és a pénztárban maradt, most pedig felelős döntést próbál hozni a hátralevő hat hétben. Nekik öt fontos kérdésben kellene tisztán látniuk. Ezek egy részére a hatályos törvények többé-kevésbé választ adnak, más részük viszont azon múlik, megteremti-e a kormány a magánpénztárak hosszú távú működésének feltételeit, vagy a lassú, de biztos halál felé tereli a szektort.

1. Mekkora nyugdíj jár a pénztártagoknak?

Az év elején támadt némi értelmezési zavar - elsősorban a gazdasági minisztérium félreértelmezhető tájékoztatása miatt - arról, mekkora állami nyugdíj jár azoknak, akik továbbra is pénztártagok maradnának. Az NGM úgy fogalmazott, a pénztártagoknak "a teljes állami nyugdíj jár az általános számítási szabályok szerint" - ezt azonban kétféleképpen lehetett lefordítani. A teljes nyugdíj 100 százalékos nyugellátást jelent, az "általános szabályok" viszont azt eredményezik, hogy a pénztártagoknak csak 75 százaléknyi állami nyugdíj jár, a maradék 25 százalékot a pénztárból gyűjtik össze.

Ha a hatályos törvényekből indulunk ki - Matolcsy György minisztériuma erre buzdította az [origo]-t is egészen konkrét, számszerű kérdésünkre adott, konkrét számokat nélkülöző válaszában -, akkor a 75 százalékos verzió érvényes. A pénztárban maradók tehát most jobb helyzetben vannak, mint tavaly ilyenkor, hiszen nem kell tartaniuk a "kiszerződéstől" (attól, hogy innentől kezdve semmilyen állami nyugdíjjogosultságot nem szereznek a befizetett járulékaik után). Viszont továbbra is sújtja őket hátrányos megkülönböztetés, hiszen annak ellenére kapnak csak 75 százalékos nyugdíjat, hogy 2012 januárjától minden létező nyugdíjjárulékukat a társadalombiztosítási nyugdíjkasszába fizetik (csakúgy, mint akik visszaléptek), és egy fillérnyi friss befizetés sem megy már a pénztári számlájukra.

Van olyan nyugdíjpénztár, amelyik nem érzi ezt a kérdést ilyen egyértelműnek. Az OTP honlapján például az olvasható, hogy "a maradó magán-nyugdíjpénztári tagok állami nyugdíjellátási szabályai, így a nyugdíjra jogosultság mértéke jelenleg nem ismert". Az [origo] által megkérdezett néhány nagy kassza vezetője azonban - névtelenséget kérve - úgy vélte, a törvény mellékletében található képlet egyértelműen megszabja, hogy a teljes állami nyugdíj csak az elmúlt 14 hónapra érvényes, előtte és utána viszont 75 százalék jár. (A nyugdíjjárulékok állami elterelése eredendően csak 14 hónapig, 2010 novemberétől 2012 januárjáig tartott volna, de ezt tavaly év végén véglegesítették.)

2. Megéri így a pénztárban maradni?

Akárcsak tavaly, most sincs könnyű helyzetben az, aki racionálisan döntene, pláne nincs egységes jó válasz arra, hogy mi a legjobb lépés. Maradni leginkább azoknak érdemes, akiknek már sok pénz gyűlt össze a pénztári egyéni számlájukon, és nagy veszteségként élnék meg, ha ez az állami nyugdíjkasszát gyarapítaná. A sok pénz itt több millió forintot jelent, és főleg azoknál érdekes, akik néhány éven belül elérik a nyugdíjkorhatárt.

A fiatalabbaknál, a most negyveneseknél is a felhalmozott vagyon nagysága a döntő, de számítanak a további karrier- és jövedelmi kilátásaik is, főként amiatt, hogy tudnak-e majd pluszpénzt szánni arra, hogy önként fizessenek a nyugdíjpénztárukba.

A 20-as, 30-as éveikben járóknak még jellemzően nincs nagy összeg a számlájukon, esetükben kevés érvet lehet a maradás mellett felsorakoztatni. Legfeljebb azt, hogy az állami nyugdíjrendszer teljesítőképessége hosszabb távon szintén bizonytalan, illetve, hogy jöhet még olyan szabályváltozás, amelynek révén végül a maradók is teljes állami nyugdíjra lesznek jogosultak. (A diszkrimináció megszüntetéséért különböző bíróságokhoz - hazai és nemzetközi testületekhez - számos beadvány érkezett, lehet viszont, hogy ezek eredményére akár éveket is kell várni.)

Ez a korosztály minden bizonnyal dacból maradt a pénztárban tavaly, ezért várhatóan az idén is ott marad, hiszen - a kiszerződés megszüntetésével - az egy évvel ezelőttihez képest már most is kedvezőbbek a szabályok. Tudniuk kell azonban, hogy innentől kezdve önként kell tagdíjat fizetniük, ha azt akarják, hogy fennmaradjon a pénztáruk.

3. Biztos, hogy megmaradnak a magánnyugdíjpénztárak?

Ez kritikus kérdés, és semmi garancia nincs rá. A magánpénztárak sorsát a kormány megpecsételte azzal, hogy 2012 januárjától az állam minden nyugdíjjárulékot magához von, vagyis a kötelezően elvont nyugdíjcélú pénzekből semmi nem jut a pénztáraknak. Márpedig a működést a törvény szerint csakis a friss tagdíjbevételekből fedezhetik a pénztárak, és ráadásul a tagdíjaknak csak igen kis hányadát, 0,9 százalékát vonhatják le erre a célra.

Ez az új feltételek között fenntarthatatlannak tűnik. Ha egy pénztár minden tagjától szeretne levonni havonta 500 forintot, hogy fedezze az adminisztrációs kiadásait (egy banki számlavezetési díjjal ez például összevethető tétel), akkor a 0,9 százalékos költséglimit miatt minden tagtól havonta 55 555 forintot kellene bekérnie tagdíjként. "Lehetetlenné teszi a működésünket ez a szabály, hiszen nem kérhetjük be a költségek százszorosát minden hónapban a tagjainktól" - mondta az egyik pénztár vezetője, aki szerint ezen a helyzeten az sem változtat sokat, ha a kisebb pénztárak összeolvadnak. "A nagyobb pénztárak olcsóbbak, de havi 100 forint költség kitermeléséhez is 10 ezer forintnyi önkéntes befizetésre kellene kényszeríteniük a tagjaikat" - fogalmazott a pénztár vezetője.

Ez a kérdés tavasszal minden talpon maradt magánpénztárban napirendre fog kerülni. A következő közgyűlések legfontosabb témája a minimális tagdíj mértékének meghatározása lesz, de a visszalépésről vagy maradásról szóló döntést a legtöbb esetben ennek hiányában kell meghozniuk a pénztártagoknak. (Minimális egységes tagdíjat a magánpénztárak alapszabálya most tipikusan nem ír elő, ez csak az önkéntes pénztárakra volt eddig jellemző.)

Nem biztos ugyanis, hogy március végéig minden pénztár lezavarja a közgyűlését, és be tudja lőni, mekkora tagdíjjal marad életképes. A maradni vágyó tagoknak viszont előre fel kell készülniük arra, hogy akár több tízezer forintos önkéntes havi befizetést kell vállalniuk, ha az Országgyűlés nem változtat a jelenlegi szabályokon.

4. Ha az összes magánpénztár elvérzik, mi lesz a tagokkal?

A pénztárak összeolvadásának folyamata már megkezdődött, de az is benne van a pakliban, hogy ha nem lesz elegendő jól fizető tag, akkor előbb-utóbb valamennyi intézmény lehúzza a rolót. Nem biztos, hogy ez megtörténik, mert akár presztízsokokból is kibekkelhet pár veszteséges évet egy-egy pénzügyi csoport pénztára kedvezőbb szabályozási környezetre várva, de számolni kell ezzel a lehetőséggel is.

Ebben az esetben a törvény úgy fogalmaz, hogy a tagok visszakerülnek az állami nyugdíjrendszerbe, és addigi megtakarításaik az állami kasszába kerülnek. Hogy azután hogyan számolódik a nyugdíjjogosultságuk, az nincs rögzítve, de az lenne logikus, ha teljes állami nyugdíjra lennének jogosultak, viszont korábbi pénztári vagyonuk nem a saját nyugdíjukat, hanem az éppen aktuális nyugdíjasok ellátását fedezné.

5. Aki visszalép, adómentesen felveheti a reálhozamot?

Aki a visszalépés mellett dönt, az idén is jogosult a reálhozamra (vagyis az infláció feletti befektetési hozamra és a korábbi önkéntes tagdíj-kiegészítések összegére), de már nem adómentesen, ahogy ezt a tavaly visszalépők tették. Hogy figyelmetlenségből vagy szándékosan szól most másképp a törvény, azt nem lehet tudni, egy biztos: a jelenlegi szabályozás szerint személyi jövedelemadót kell fizetni a reálhozam után.

Mi a visszalépés menetrendje?

Másképp zajlik a visszalépés, mint egy évvel ezelőtt. Aki tavaly nem nyilatkozott maradási szándékáról, az automatikusan visszakerült az állami nyugdíjpillérbe. Az idén annak kell szólnia, aki visszalépne, és aki marad, annak semmit nem kell tennie. A visszalépést a saját magánnyugdíjpénztárában kell jelezni egy formanyomtatvány kitöltésével március 31-éig.

A pénztártagság május 31-én szűnik meg, a reálhozam elszámolása is az akkori állapot alapján történik. Arról, hogy milyen formában kéri a reálhozam kifizetését a visszalépő tag, szintén május 31-éig kell nyilatkozni a nyugdíjpénztár felé.

Ha valaki nem rendelkezik erről, akkor a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben már megígért, de még nem létező egyéni számlájára utalják az összeget. Az egykori tag magánpénztári egyéni számláján lévő megtakarítását 1 ezrelékes kilépési díj is terheli. Miután ezt - és ha kérte, a reálhozamot is - levonták, akkor kerül a visszalépő tag vagyona a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alaphoz, valamikor június közepén.