Kivéreztetve várják a kritikus napokat a nyugdíjpénztárak

Péntekig dönthetik el a magánnyugdíjpénztárak tagjai, hogy visszatérnek-e az állami rendszerbe. Közel 100 ezer embernek kell döntenie, és a tavalyi magánpénztári hozamokról szóló értesítők nem sok jót ígérnek a magánrendszert választóknak, mivel a legtöbb pénztár komoly veszteségeket könyvelt el tavaly. Ennek ellenére mégsem biztos, hogy megéri visszalépni.

A múlt évet 5,3 millió forintos megtakarítással indítottam a pénztárban, ebből lett az év végére 4,9 millióm. Tudom, hogy a növekedési portfólió, amit választottam, kockázatos, de a több mint 7,5 százalékos bukó azért erős túlzás - mondta az [origo]-nak az OTP magánnyugdíjpénztárának egy tagja, aki a napokban kapta meg a tavalyi teljesítményről szóló levelet.

A középvezetői beosztásban, egy multinacionális cégnél dolgozó pénztártag azt mondta, tavaly fel sem merült benne, hogy átlépjen az állami rendszerbe, "pedig szinte vállalhatatlan feltételeket teremtett az állam [a magánpénztárban maradáshoz]. Most sem lépek vissza, ennek több oka is van". A pénztárban maradás feltételei az idén már kedvezőbbek, mint tavaly voltak, ha pedig visszalépne, biztosan elbukná azt a 400 ezer forintot is. "Az államnak pedig nem adok pénzt, még mindig jobban bízom a pénztárban. Pedig egyik rosszabb, mint a másik" - fogalmazott.

100 ezer embernek kell döntenie, hogy visszatér-e az állami rendszerbe

A tavalyi év általában nem sikerült jól a hazai magánnyugdíjpénztáraknak, sokuk vaskos veszteséget könyvelt el, de az OTP pénztárának különösen rossz éve volt (a három különböző összetételű pénztári portfólió közül csak az egyikben volt pozitív a befektetések hozama az OTP-nél, ez a legbiztonságosabb, úgynevezett klasszikus portfólió volt, amelyben jellemzően a nyugdíjkorhatárhoz már közeledő, idősebb tagok pénzét forgatják). A piacok talpra állásával a magánpénztárak akár rövid idő alatt is korrigálhatják veszteségeiket. Persze, akinek nem veszi be a gyomra az évenkénti erős liftezést, az választhat a pénztáron belül másik portfóliót, vagy egy másik nyugdíjpénztárt is, amelynek kevésbé merész a befektetési politikája, és most március végéig - még öt napig - megteheti azt is, hogy visszatér a tisztán állami nyugdíjrendszerbe.

Nem várom meg, amíg többet bukok

Épp így döntött egy másik OTP-pénztártag. "A tavalyi évet 250 ezer forintos mínusszal zártam, nem várom meg, amíg ennél is többet bukok" - indokolta döntését az [origo]-nak. A visszalépésben az is motiválta, hogy nem akart évente tagdíjat fizetni jelenleg 2,1 milliós pénztári vagyona után.

Nem az OTP volt az egyetlen, amelynek rosszul ment a sora. Tízéves távlatban a legnagyobb pénzügyi csoportok - az Aegon, az Allianz, az ING, a Budapest Bank és az Erste - pénztárai is a tízéves átlagos inflációs ráta alatt maradtak, ami egyelőre azt eredményezi, hogy az összes magánpénztári tag 85 százalékának a pénze ma nem ér többet, mint tíz évvel ezelőtt. (A Stabilitás Pénztárszövetség tavaly júliusban tette közzé a pénztárak taglétszámát, a százezer közeli teljes tagságból akkor közel 85 ezren voltak az említett kasszákban, az azóta történt megszűnések, átlépések miatt az arány picit módosulhatott.)

A befektetési teljesítmények értékelésénél azonban több szempontot érdemes figyelembe venni. Az egyéves hozamadatoknak nem érdemes óriási jelentőséget tulajdonítani, hiszen - különösen az intenzíven részvényekbe fektető portfólióknál - egy-egy év kiugróan jó és kifejezetten rossz hozamokat is hozhat. Megint az OTP példájával élve: 2009-ben a növekedési portfólió hozama például több mint 34 százalékos volt, 2010-ben pedig 13,5 százalékkal ez a pénztár vezette a hasonló összetételű portfóliók mezőnyét (ez akkor majdnem 9 százalékkal haladta meg az infláció mértékét).

A pénztárak vagyonkezelői sosem egy évre optimalizálnak, vagyis nem úgy állítják össze a befektetéseket, hogy adott évben kiemelkedő hozamot produkáljanak. A cél a tagok pénzének hosszabb távú gyarapítása, ezért fontosabbak a tízéves adatok, ám ez utóbbiakat is befolyásolja, hogy éppen melyik tíz évet vizsgáljuk.

Nem mindenkinek jár reálhozam

Arról péntekig kell dönteniük a tagoknak, hogy az állami vagy a magánrendszert választják. Aki most visszalép, az felveheti a pozitív reálhozamot, ha a pénztárba való belépése óta az infláció mértékénél jobban gyarapodott a vagyona. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) legutóbbi törvénymódosítása nyomán mindezt adómentesen tehetik meg az érintettek, ugyanolyan feltételekkel, mint ahogy a tavaly visszalépő 2,8 millió egykori pénztártag felvehette a pénzét.

Akinek nincs mit felvennie, mert a számláján épp negatív a reálhozam - például a tavalyi veszteségek miatt -, de mégis visszalép az állami rendszerbe, az kénytelen lesz elviselni a befektetési veszteségeket, nem jut reálhozamhoz. Előfordulhat persze az is, hogy az idei év első öt hónapja korrigálja a tavalyi veszteségeket, és május végén, amikor megtörténik az elszámolás az állam és a pénztárak között, a visszalépő tagnak mégis pozitív lesz a reálhozama, de erre nincs garancia.

A döntést azonban nem érdemes a reálhozam nagyságára és felvételének lehetőségére alapozni, még akkor sem, ha egyes tagoknál szerencsés esetben akár néhány százezer forint is lehet a nyereség. Ennél sokkal fontosabb, hogy ki mit vár el hosszabb távon az állami nyugdíjrendszertől és a nyugdíjkasszáktól, miben bíznak jobban, illetve hogy képesek-e a jövőben önkéntes befizetéseikkel gyarapítani a pénztári számlájukat.

Változatlanul kérdés, hogy az NGM betartja-e korábbi ígéretét, és a pénztárban maradóknak megadja-e a 100 százalékos állami nyugdíjjogosultságot, illetve hogy hány pénztár marad talpon, és milyen tagdíjat vár majd el a maradóktól. Ha azonban végső soron teljesen kihal a magán-nyugdíjpénztári szektor, a tagok akkor is visszakerülnek az állami nyugdíjba, igaz, ennek a feltételei (például a reálhozam felvétele) ma még nem ismertek.

Mi a visszalépés menetrendje?

Másképp zajlik a visszalépés, mint egy évvel ezelőtt. Aki tavaly nem nyilatkozott maradási szándékáról, az automatikusan visszakerült az állami nyugdíjpillérbe. Az idén annak kell szólnia, aki visszalépne, és aki marad, annak semmit nem kell tennie. A visszalépést a saját magánnyugdíjpénztárában kell jeleznie egy formanyomtatvány kitöltésével március 31-éig.

A pénztártagság május 31-én szűnik meg, a reálhozam elszámolása is az akkori állapot alapján történik. Arról, hogy milyen formában kéri a reálhozam kifizetését a visszalépő tag, szintén május 31-éig kell nyilatkoznia a nyugdíjpénztár felé.

Ha valaki nem rendelkezik erről, akkor a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben már megígért, de még nem létező egyéni számlájára utalják az összeget. Az egykori tag magánpénztári egyéni számláján lévő megtakarítását 1 ezrelékes kilépési díj is terheli. Miután ezt - és ha kérte, a reálhozamot is - levonták, akkor kerül a visszalépő tag vagyona a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alaphoz, valamikor június közepén.