A csirke kényszerítheti térdre Iránt

Sorokban várakoznak az irániak az utcákon, a boltok előtt, hogy csirkét kaphassanak. De még mielőtt eljutunk a csirke diktatórikus rendszert megdöntő erejéhez, nézzük meg milyen folyamatok révén jutott el Irán a szárnyasok problémájához.

Az olajtól a csirkéig

Az elmúlt hónapokban leginkább arról lehetett olvasni, több nyugati ország szankciót léptet életbe Irán ellen az atomprogramja miatt, és itt nem a csirke export korlátozására kell gondolni. A szankciók június végén életbe is léptek. Az olajkitermelés emiatt drasztikusan zuhanni kezdett az országban, ráadásul a jelenleg kitermelt mennyiséget is nagyon nehezen tudják eladni. Pedig ez fontos lenne, hiszen az ország bevételének mintegy 80 százaléka a nyersanyagból származik.

Az iráni pénzintézetek az EU még márciusban zárta ki a globális fizetési rendszerből, a SWIFT-ből. Az Egyesült Államok persze nem csak a feketelistán lévő bankokat tiltotta volna ki a vérkeringésből, hanem kb. az összeset. Nem kell/kellett annyira félteni Iránt, mivel kitalálták, hogy dollár és euró helyett a kínaiakkal jüanban, az indiaiakkal pedig rupiában kereskednek.

Később jött az az ötlet, hogy inkább belemennek különféle barter ügyletbe is, hogy a lakosságnak tudjanak valamiféle élelmet biztosítani. Csakhogy itt jön az egész sztoriban a legszebb fordulat: július óta a búza (az alábbi grafikon a búza határidős árfolyamát mutatja) és a kukorica több mint 50 százalékos áremelkedésen ment keresztül a pocsék amerikai időjárás miatt, de Európában sem túl rózsás a helyzet. Oroszországban és Ukrajnában a tavalyi rekordévhez képest mintegy 15-20 százalékkal lehet alacsonyabb a terméshozam.

Búza árfolyama

Sajátos helyzetben van Irán abból a szempontból, hogy a hazai mezőgazdaság nincs kifogástalan állapotban. Korábban ez nem volt probléma, hiszen az olajért kapott dollárért könnyen vehettek terményeket. Emiatt jött képbe a barterezés főként az indiaiakkal és a pakisztániakkal.

Sarokba szorult Irán, hiszen egyre nagyobb diszkont mellett kell megválniuk a kőolajuktól, miközben a csereügyletek révén inkább a gyenge minőségű terményeket kapják meg, vagy prémiumot kell fizetniük a termények iránt. A prémium indokolható, hiszen Irán kereskedelmi partnerei valószínűleg nem akarnak konfrontálódni az USA-val, vagy a nyugati hatalmakkal. A magasabb kockázatukért cserébe magasabb árat kérnek. Érthető.

A mezőgazdasági termékek és a csirke ára rendkívüli mértékben emelkedett az iszlám országban, utóbbi "árfolyama" egy év alatt csaknem megháromszorozódott. A megugró csirke "kurzusa" miatt a rendőrfőnök jelezte a TV-nek, hogy nem kellene túlságosan erőltetni a csirkét evő emberekről a felvételeket, mivel egyre többen nem tehetik meg az országban ezt a kiváltságot, ami pedig szociális feszültséghez, konfliktusokhoz is vezethet. A problémát hivatalos szinten is érzékelték, így támogatást vezettek be a csirkére főként a július 20-án kezdődő Ramadán miatt.

Viccesnek tűnik első olvasatra a történet, de egy picit jobban belegondolva kicsit hátborzongató is. A szankciók miatt kieső bevételek, a megugró infláció és a fejletlen mezőgazdaság komoly társadalmi feszültségeket szülhet Iránban. Hiába rendelkezik egy ország a világ harmadik legnagyobb bizonyított olajtartalékával, ha a kitermelt olajat nem tudja a piacon értékesíteni. Egy tovább mélyülő élelmiszerválság miatt komoly problémákkal kell majd vélhetően szembenéznie a Ahmadinezsádnak és rezsimjének az állítólagos "békés" szándékú atomprogramja miatt.