Soros: Ha nem segít Németország, akkor inkább lépjen ki

Soros György felszólította Németországot, hogy döntse el, vezeti az eurózóna válságból való kilábalását, vagy felhagy a közös pénznem használatával.

Soros György szerint az eurózóna gazdasági növekedésének 5 százaléknak kellene lennie ahhoz, hogy biztosított legyen a válságból való kilábalás. Ez az 5 százalék fedezné az előirányzott német megszorító intézkedések elhagyását, illetve a guru szerint szükséges monetáris lépések miatt esetlegesen megnövekedett inflációt is.

A háttérből mozgatja a szálakat

Minderről egy hétfőn, a New York Review of Books-ban megjelent cikkben beszélt, melyben kritizálta a jelenlegi "langyos víz" politikát, ami sehova sem vezet. Véleménye szerint "bármely alternatíva jobb lenne, mint ragaszkodni a mostani állásponthoz". Az interjú időzítése annyiba érdekes, hogy kedden dönt a német alkotmánybíróság az ESM program elfogadásáról, ami nagyban befolyásolhatja a múlt héten bejelentett ECB kötvény-vásárlási program sikerességét.

Korábban is láthattuk, hogy nyilatkozataival nyomást próbál gyakorolni a piaci szereplőkre a magyar származású milliárdos. Ezzel, hogy a német kormány politikáját bírálja és egy alternatív lehetőséget vázol fel arra az esetre, ha Németország elhagyná az eurózónát, szerintünk pszichésen próbál hatni a német alkotmánybírákra. Gyakran alkalmaz pszichés hadviselést, amikor erősen érvel egy olyan alternatíva mellett, melynek épp ellenkezőjét szeretné elérni, legutóbb például a bankunióról döntő EU-csúcs előtt fenyegette meg az eurózónát, hogy meg vannak számlálva a napjai, feltehetően azért, hogy megegyezésre sarkallja a politikusokat.

Kettészakadó játéktér

Ellentétben a jelenlegi politikával, Soros egy olyan Európai Fiskális Felügyelet létrehozását sürgeti, amely az egyes tagországok GDP arányos államadósságának 60 százalék feletti részét egy közös alapba terelné. Az alapban lévő adósságokat befagyasztaná, és szigorúan felügyelet alá vonná a gazdasági reformok teljesülését, ami az alapban való részvétel alapfeltétele lenne.
Az erős megosztottság alakult ki a közelmúltban a hitelező és a hitelt felvevő tagországok között. A hitelt felvevő (EFSF, ESM segély-alapokhoz forduló) országok felügyeletét a Troika látja el, a hitelező országok azonban nem tartoznak számadással a gazdaságpolitikájukat illetően, tartóssá téve ezzel a gazdasági teljesítmények jelentős eltérését.

Német elválás

Soros nyilatkozatában arra is kitért, hogy ha az euró tagországok nem képesek a problémák kezelésére, akkor elképzelhető, hogy mindenki jobban jár a szakítással. Azonban ez nem csak a gyengélkedő országok kilépésével valósulhat meg, hanem az erős, gazdaságilag stabil országok - mint például Németország - különválása is felmerülhet. Szerinte egy ilyen szakítás előnyösebb lenne, mivel ez egy jelentős, de egyszeri lépés lenne, szemben a gyengélkedő országok kaotikus, sorozatos kilépésével.

Mindez azt jelentené, hogy a maradó államok termékei olcsóbbá válnának az eurózónán kívül, viszont a német eladások visszaesnének köszönhetően az erős német fizetőeszköznek. Ezt a fajta szétválást nagyban nehezíti Németország erős politikai szerepvállalása az ECB-n belül, és az is, hogy az ország a térséglegnagyobb hitelezője.