Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a XXXIII. Nyári Olimpai Játékokról.
2024. május 13. hétfő. Muhari Eszter ezen a napon sem lehetett még abban biztos, hogy ott lehet a párizsi nyári olimpián. Hiszen a magyar női párbajőrcsapat nem jutott ki az ötkarikás játékokra, éppen ezért ebben a szakágban csak egy magyar versenyző indulhatott - őt Kun Annának hívták.
2023. tavaszán Kun Anna a budapesti majd a nancsingi Világkupa versenyt is megnyerte. Elképesztő formában volt, gyakorlatilag éremesélyesként könyvelte el mindenki. A 21 éves Muhari Eszternek mákszemnyi esélye sem volt arra, hogy olimpiai résztvevő legyen.
Pedig Muhari már 2023 decemberében megszakította tanulmányait, amelyet Amerikában végzett. Hazajött, mert hitt abban, hogy bekövetkezhet a csoda, hitt abban, hogy mégis olimpikon lehet. Persze a sportág berkeiben akkor már beszéltek erről-arról, de főleg arról, amit a közvélemény 2024. május 13-án tudott meg: a WADA a holléti nyilvántartáshoz kapcsolódó mulasztás miatt Kun Annát két évre eltiltotta a versenyzéstől, ami azt jelentette, hogy Kun semmiképpen nem indulhat az olimpián.
A krimibe illő történet itt azonban nem ért véget. Egyrészt Kun Anna talán a mai napig nem fogta fel, mi történt vele, másrészt elkezdődött egy őrült versenyfutás azért, hogy Kun helyett Muhari legyen ott az olimpiai játékokon.
Több mint két hét telt el, majd 2024. május 29-én a Magyar Vívó Szövetség hivatalosan is bejelentette, hogy Muhari Eszter indulhat Párizsban. Május 13. és május 29. között tényleg krimibe illő harc ment Muhari olimpiai indulásáért. Versenyfutás volt ez az idővel.
„Nem azért, mert magyar vívó helyett magyar került be a listára. Hanem, mert Anna mögött a legjobb európai helyet foglalja el a világranglistán, melyen jelenleg tizenharmadik az immár négyszeres egyéni magyar bajnok, 22 esztendős párbajtőröző” – írta akkor a magyar szövetség.
Rendkívül kettős érzések vannak bennem az elmúlt hónapokkal kapcsolatosan, ami néha a teljesítményemre is hatással volt, bármennyire küzdöttem ellene.
Viszont most hatalmas kő esett le a szívemről, és nagyon szeretnék jól szerepelni az olimpián. A történtekről eddig sem nyilatkoztam, többet ezután sem szeretnék” – idézte a szövetség honlapja akkor Muhari Esztert, aki folytatta azt a felkészülést, amelyet már hónapokkal korábban elkezdett.
De azért ebben tényleg érdemes egy kicsit belegondolni.
Muhari Eszter hónapokkal korábban hazajött Amerikából azért, hogy nagy álmát, az olimpiai szereplést elérje. Napok tucatjai teltek el úgy, hogy úgy tűnt: erre semmi esélye.
Pedig akik ismerték őt, tudták, hogy soha semmit nem ad fel. Édesapja 2016-ban azt mesélte, hogy az első érmét napokig nem akarta levenni a nyakából. Már tinédzserként sok nagy dobása volt, de amikor 2019-ben a budapesti vívó-világbajnokságon úgy került fel 16 évesen a főtáblára, hogy - többek között - a 2012-es londoni olimpia egyéni győztesét, az ukrán Jana Szemajkinát is legyőzte. "Este a szállásunkon nem nagyon tudtam elaludni, eléggé stresszeltem, és a tévében a vizes vb-ről műugrást néztem, hogy eltereljem a gondolataimat a vívó-vb-ről. Reggel is izgultam a bemelegítésnél, utána elmentem kicsit sétálni, ami megnyugtatott, ám azt nem hittem volna, hogy a londoni olimpiai bajnokot is legyőzöm.
A 2013-as budapesti vb-n ugyanitt, a BOK-csarnokban még önkéntes voltam a zászlóvivőknél, én vittem az azerbajdzsáni zászlót, de már akkor az járt a fejemben, milyen király lenne egyszer majd a páston lenni egy vb-n. Hát most minden nagyon király!"
Így beszélt 2019-ben az akkor még tinédzser magyar lány. S mit mondott most, az olimpiai bronzérem megszerzése után?
„Nagyon sokat kellett fejben dolgoznom, hiszen sokáig bizonytalan, hullámvasútszerű volt az olimpiai indulásom, de hónapok óta ezen dolgozom, és a vívásnak ez az egyik kulcsa.
A bronzmeccs végén [14-14-nél] kinéztem az edzőmre, és megadta nekem az önbizalmat ahhoz, hogy merjek támadást indítani, és ezzel az elmúlt 13 év munkája kifizetődött
– nyilatkozta Muhari Eszter, aki egyfajta elégtételnek is fogta fel ezt az eredményt. – Nem azt mondom, hogy a csúcsra értem, de megfeleltem a saját elvárásaimnak ezzel az éremmel. Végre leesett egy kő a szívemről, és már abbahagyhatom a koncentrációt.
Egész nap figyelni kellett, nehogy elveszítsem a fókuszt, akár egy-egy kimosolygással, érzelemnyilvánítással.
Édesanyám és édesapám is itt van, velük ünnepelhetek, mert szerencsére meg tudtam győzni őket, hogy jöjjenek ki, még ha nagyon izgulósak is."
A 21 éves, tatabányai párbajtőrvívó Szalay Gyöngyi (1996), Nagy Tímea (2000 és 2004), Mincza-Nébald Ildikó (2008) és Szász-Kovács Emese (2016) után
az ötödik magyar olimpiai érmes lett női párbajtőrben,
és a magyar olimpiai küldöttség első érmét szerezte meg az idei párizsi olimpián.
De, hogy ennek a Muhari-éremnek a megszületéséről krimit is lehetne írni, az egészen biztos.