A tűzzel játszik a bankokkal keménykedő Orbán

Harcias beszédben jelentette be Orbán Viktor, hogy az állam átvállalja az önkormányzatok adósságát. A miniszterelnök már akkor jelezte, hogy a bankok számíthatnak rá, hogy nem kapják vissza a teljes tartozást. Most mégis beszorul a kormány, az [origo] információ szerint ugyanis az egyik nagy hitelminősítő jelezte: ha önkényesen lépnek, azt államcsődnek tekintik majd.

Ha erőből, önhatalmúlag kényszerítené rá a bankokat a kormány, hogy az önkormányzatoktól átvett adósságcsomagon valamekkora veszteséget szenvedjenek el, az jogilag csődeseménynek minősülne, azaz részleges államcsőd állna be - az [origo] több forrásból származó, hivatalosan nem megerősített információja szerint ezt üzente az egyik nagy nemzetközi hitelminősítő a kormánynak. Az indok egyszerű: az állam egyoldalúan bejelenti, hogy hitelei egy részét nem fizeti vissza. (A kormányszóvivőségen csak kitérő választ adtak arra a kérdésünkre, hogy kaptak-e ilyen figyelmeztetést.)

A figyelmeztetés nem sokkal az után érkezett, hogy két hete Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, az állam 612 milliárd forintnyi adósságot átvesz 1956 hazai önkormányzattól, és belengette, hogy a bankok felé fennálló tartozás rendezésének nem biztos, hogy örülni fognak az általa csak sápszedőknek nevezett bankok. A kormányfő pontosan nem mondta meg, hogy mi lesz az így átvállalt adósságállomány sorsa, de sokat sejtetően annyit elárult: akik előre gondolkodnak, azoknak van egy-két rossz sejtésük, és ezek nem mindegyike indokolatlan.

A kormányfői bejelentés és annak harcias hangvétele egyértelműen arra utalt, hogy a kormány - hasonlóan a különadókhoz, a magán-nyugdíjpénztári pénzek államosításához és a végtörlesztéshez - most is diktátumok útján kényszerítené rá az akaratát a bankokra. Egy újságíróknak tartott fideszes háttérbeszélgetésen a héten az hangzott el, hogy 10-15 százalék körüli kedvezményt érvényesíthet a kormány az adósságon, de a Népszabadság pénteken arról írt, hogy 20-25 százalékot is megspórolna magának. Azaz a bankok jelenlegi követelésének csak a 75-90 százalékát törlesztené a továbbiakban.

A bankoknál ez azonnali veszteségként jelentkezne. Cserébe felszabadíthatnák a kockázatos önkormányzati hitelek után eddig képzett céltartalékot és valamekkora tőke is újra a rendelkezésükre állna (mivel az önkormányzatokat szigorúbb tőkekövetelmények mellett lehet finanszírozni, mint közvetlenül az államot). Az egész akció egyenlege attól függ, hogy mekkora kedvezményt akar érvényesíteni az állam. Az ügyben jártas banki forrásaink szerint 10 százalék körüli diszkontnál még épp jól járnak a bankok, ennél nagyobb banki veszteség esetén azonban a bankrendszer többet veszítene, mint amennyit nyerne másik oldalon. A kormány bármekkora kedvezményt ér el, azon nyer.

Egyezkedni muszáj

A hitelminősítők szempontjából mégsem a diszkont mértéke a lényeges, hanem az, hogy ezt tárgyalásos úton, egyezkedve éri-e el a kormány a bankokkal, vagy sem. Ha kész helyzet elé állítja őket, akkor az csődeseménynek vagy legalább részleges csődnek minősülhet - és értesüléseink szerint a hitelminősítők ezt államcsődnek is tekintenék.

Kormányközeli információink alapján a kabinet komolyan veszi a hitelminősítői figyelmeztetést: a Nemzetgazdasági Minisztériumban és az Államadósság Kezelő Központban is nagy erővel dolgoznak azon, hogy olyan megoldást találjanak, amely nem minősül csődeseménynek. A kabinetnek nincs sok választása. Ha egy csődesemény előállna, az évekre - akár egy évtizedre is - a tönk szélére sodorná a magyar gazdaságot. Az ország képtelen lenne hiteleket felvenni, a befektetők erre se néznének, senki nem venné meg a magyar állampapírokat, az életszínvonal rohamosan csökkenne.

A megoldás konkrét formája még nincs meg, de a szóba jöhető variációk között például felmerült, hogy az önkormányzatok még az adósság átvállalása előtt egyezzenek meg bankjukkal bizonyos könnyítésekről. Az biztos, hogy az állami akarat erőből történő átvitelénél időigényesebb, munkásabb megoldásról lehet csak szó.

Információink szerint a közelmúltban Budapesten jártak a Moody's és a Standard & Poor's szakemberei. Ez önmagában természetes, év vége előtt a hitelminősítők mindig felülvizsgálják az egy évvel korábban adott besorolásukat (tavaly azzal került bóvli kategóriába Magyarország). Október első felében azonban a Fitch és a Standard & Poor's is jelezte, hogy IMF-megállapodás híján nagyobb esélye van annak, hogy újra leminősítik Magyarországot.

A csőd látszatának elkerülése érdekében a bankokkal való egyezkedés nem kerülhető meg, ám szinte biztos, hogy elhúzódó, nehéz tárgyalásokra kell felkészülni. Nemcsak az előzmények miatt (a kormány sokszor elverte a bankszektoron a port, legutóbb azzal, hogy az ígéretét felrúgva jövőre - a tranzakciós illeték bevezetésével párhuzamosan is - a teljes összegében fenntartja a bankadót), hanem mert egy banki forrásunk diplomatikus megfogalmazásával élve "vannak távolságok" a két fél között.

A bankok ezúttal nyeregben érezhetik magukat, de legalábbis erős az alkupozíciójuk, ha a kormány valóban törekszik egy, a piacok által is elfogadható adósságrendezésre. A pénzintézetek legfeljebb egy szerény kedvezmény erejéig lennének érdekeltek az együttműködésben, cserébe azért, hogy a rossz helyzetben lévő települések helyett egy elvileg jobb adóssal, az állammal állnának kapcsolatban a jövőben.

Még valószínűbb azonban az, hogy a tőketartozás elengedése helyett inkább a kamatok leszállítását próbálják meg elérni a kormánynál, amivel egyébként az állam sem járna rosszul. Orbán Viktor két héttel ezelőtti harcias kijelentései azonban azt sugallták, hogy a kormány igyekszik majd minél több engedményt kicsikarni a bankoktól, amivel nehezíti a közös megegyezés létrejöttét. Az egyik bankvezető a neve elhallgatását kérve arról számolt be az [origo]-nak, hogy konkrét, hivatalos ajánlat még nem érkezett Orbán Viktor vagy Matolcsy György részéről a bankok felé. Csak informális kapcsolatfelvétel történt az önkormányzati hitelezésben és kötvényvásárlásban leginkább érintett bankok vezetőivel (a legnagyobb kötvény- és hitelállománnyal az Erste, a Raiffeisen, az OTP, a CIB és a K&H rendelkezik).

A tárgyalások elhúzódását vetíti előre az is, hogy a kormány csak félig van beszorítva. Orbán Viktor ugyanis nem szabott meg határidőt arra, hogy meddig veszi át a kormány az önkormányzati adósságok közel felét, és mikor akar valamivel kedvezőbb feltételek mellett a bankoknak az állam törleszteni. A kérdés nyilván a polgármestereknek a legsürgősebb, ők minél hamarabb szeretnének megszabadulni a nyomasztó adósságtól és a kamattörlesztéstől.

A görögöknek sikerült

Az adósság elengedésére Görögországban is volt példa, a nemzetközi szakzsargon ezt haircut-nak, hajvágásnak nevezi. Görögországban a magánbefektetőkön volt az idén év elején nagy nyomás, hogy elengedjék a görög állam felé fennálló követelésük felét. Bár három hitelminősítő is jelezte, hogy nagyon szűk a mezsgye, amelyen haladva még nem minősülne csődeseménynek a kikényszerített adósságelengedés, amit végül sikerült is elérnie az az elengedést forszírozó IMF-EU-EKB hármasnak és a görög kormánynak. Olyan megoldást találtak, amelynek révén formálisan önkéntesnek minősült az adósságok elengedése, a hitelezőknek saját maguknak kellett aláírniuk, hogy lemondanak a tartozás feléről.