Kitart a kamatcsökkentési hullám, 5,75 százalék lett az alapkamat

Bár a forint az elmúlt másfél napban ijesztően gyengült, ez nem akadályozta meg a jegybank monetáris tanácsát, hogy folytassa a kamatcsökkentést. Az évet így 5,75 százalékon zárja Magyarország, amire majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt volt legutóbb példa.

A jegybank döntéshozó testülete kedden 25 bázisponttal 5,75 százalékra csökkentette a kamatot. Legutóbb két évvel ezelőtt volt ilyen alacsonyan az alapkamat, 2010-ben majdnem napra pontosan ekkor döntöttek a 5,75 százalékos kamatszintről.

A monetáris tanács döntés után kiadott közleményében jelezte: az inflációs folyamatokat jelenleg is mérsékelt dinamika jellemzi, az inflációt csupán átmeneti tényezők tartják magasban. A jegybankárok úgy látják, hogy a jegybank 3 százalékos középtávú inflációs célja a monetáris kondíciók lazítása esetén is elérhető, ezért döntöttek a kamatcsökkentésről. A testület ugyanakkor jelezte, hogy további kamatcsökkentésre kizárólag akkor kerülhet sor, ha a kedvező pénzügyi piaci folyamatok folytatódnak és a beérkező adatok megerősítik, hogy az inflációs cél elérhető.

Nem okoztak meglepetést

A kamatcsökkentés megfelel a piaci várakozásoknak, az elemzők a múlt héten ugyanis arra számítottak, hogy a magyar jegybankárok folytatják az augusztusban megindított kamatcsökkentési ciklust. Az elmúlt másfél napban azonban kételkedni kezdett a piac a kamatcsökkentésben, mivel a forint a régiós társaitól elszakadva jelentős gyengülést mutatott.

Az euró árfolyama a hétfő reggeli 283 feletti szintről 290 fölé került, ami öt hónapos mélypontot jelentett a forint piacán. Az, hogy ennek ellenére is vágott a kamaton a jegybanki testület, jelzi, hogy a kamatcsökkentést támogató tagok a 280-285-nél magasabb euróárfolyamot sem tartják veszélyesnek.

Győztek a külső tagok

Bár az majd csak a januárban nyilvánosságra kerülő jegyzőkönyvből derül ki, hogyan szavaztak a jegybankárok a kamatról, az eredményből valószínűsíthető, hogy az elmúlt üléseken megszokott forgatókönyv érvényesült. A monetáris tanács ugyanis augusztusban teljesen kettészakadt. A héjának nevezett, úgynevezett belső tagok, Simor András jegybankelnök és a két alelnök, Király Júlia és Karvalits Ferenc alelnök egyik alkalommal sem támogatták a kamatcsökkentést a magas infláció és az inflációs kockázatok miatt.

A kormány által tavaly tavasszal kinevezett úgynevezett külső tagok - a galambok - azonban az inflációs kockázatokat nem tartották olyan veszélyesnek, ők a gazdasági növekedés beindítása érdekében alacsonyabb kamatkörnyezetet látnak indokoltnak. Az augusztus óta tartott négy kamatdöntő ülésen a lehető legszorosabb arányban, 4:3 arányban leszavazták a jegybanki vezetőket, ezért mérséklődött a kamat 7-ről 6 százalékra. (A galambok és héják harcáról itt, a kamatcsökkentési ciklus állomásairól pedig itt olvashat részletesen.)

Jelezték, hogy nincs vége

A kamatcsökkentés folytatására utaltak a külső tagok legutóbbi nyilatkozatai is. November elején Bártfai-Máger Andrea, Gerhardt Ferenc és Kocziszky György a Bloombergnek adott közös nyilatkozatban indokolta, hogy miért lát teret a kamatvágásra. Szerintük Magyarországon 4,5-5 százalék körül van az "egyensúlyi kamatláb", de megjegyezték, hogy továbbra is óvatosan szeretnének haladni a kamatcsökkentéssel, nem tartják jó ötletnek, hogy egy-egy alkalommal 25 bázispontnál nagyobb mértékben mérsékeljenek.

A megszólaló tagok szerint a további kamatcsökkentésre azért van lehetőség, mert a magyar kockázati felárak csökkenése, illetve a forint elmúlt hónapokban látott erősödése tartós folyamat, miközben az infláció felpörgését csak egyszeri költségsokkok (például az üzemanyag és az élelmiszerárak hirtelen emelkedése) okozzák. Utaltak arra is, hogy a 25 bázispontos csökkentések között lehet, hogy tartanak majd szüneteket, de a kamatcsökkentési ciklus nem befejeződni, maximum szünetelni fog, ha az akkor látható folyamatok kitartanak.

Bártfai-Mager Andrea a múlt héten egy konferencián is megerősítette, hogy a kamatcsökkentésre a recesszió miatt van szükség, és a kamatvágást a kedvező külpiaci légkör is lehetővé tette. Bártfai-Mager akkor úgy érvelt, hogy a kamatcsökkentési ciklus fennmaradása alapvetően az inflációs kilátások tartósságától függ. Az alternatív inflációs mutatókból pedig szerinte az a következtetés vonható le, hogy az inflációt a költségsokkok, illetve adóintézkedések tartják magasan, amelyekre a jegybankok jellemzően nem reagálnak.

Az elmúlt hónapok inflációs adatai egyébként valamelyest igazolták ezt az álláspontot: a novemberi és az októberi infláció is lassult, jóllehet a jegybank 3 százalékos középtávú céljának elérése továbbra is nagyon messze van.