Becsapás-e a tőzsdék szárnyalása?

Sokan talán már jó ideje tartunk a részvénypiac túlfűtöttségétől, de a várva-várt korrekció (lehet, éppen emiatt) egyelőre nem érkezett még meg. Sőt, időközben az amerikai tőzsde rekordmagasságba emelkedett, és látszólag esze ágában sincs esni. Ez a nagy makacsság persze részben érthető, hiszen a tengerentúli gazdasági növekedés az átlag szerinti szinteken tartózkodik, a vállalatoktól az eredménytermelésük növekedésére lehet számítani, miközben a jegybank bőséges mennyiségű pénzzel látja el a piacokat. Nem csalódhat az sem, aki az értékeltségi szintekre vet egy pillantást, sőt optimista szemüvegen keresztül nézve a jelenlegi, likviditásban bő környezet a mostaninál magasabb részvényértékeltséget is indokolttá tehet. Sokminden adottnak tűnik tehát, hogy a rali a következő hónapokban tovább dübörögjön egészen addig, amíg a Fed, vagy a gazdasági kép romlása nem szólnak közbe.

Kétségtelenül igaz, hogy a részvénypiacon bizonyos túlfűtöttségnek már egy ideje mutatkoznak jelei, a legfontosabb amerikai részvényindexek mégis történelmi csúcsra (vagy annak közelébe) futottak. Bár az emelkedő periódusok egyre rövidebbek, és számos más jele is mutatkozik a bika kifulladásának, az S&P 500 a következő hónapokban még így is képes lehet bevenni az 1600 pontos magasságokat.

Hogy mégis miért?

1, Míg sokan még mindig a gyászos makrogazdasági helyzetre panaszkodnak, az adatok nem festenek annyira rosszul, sőt a javuló tendencia akár a következő negyedévekben is kitarthat.

2, Bár a makrokép javulhat, annyira nem lehet gyors a felépülés, hogy a Fed hirtelen elzárja a részvényár-emelkedést támogató pénzcsapokat.

3, A vállalati profitmarzsok várhatóan nem csökkennek, így a gazdasági növekedés hatására emelkedő bevételek az eredménytermelést is felfele húzhatják.

4, Még ha az eredménytermelés nem is lesz olyan robosztus, mint eddig volt, a rekordalacsony kamatkörnyezet megteremtheti a lehetőségét az értékeltségi szintek emelkedésének.

Nem is olyan katasztrófa a makrokép

Bár kétségtelen, hogy a válság éveiből való fellendülés a hatalmas monetáris támogatással együtt lehetne sokkal impresszívebb, azért az amerikai makroadatok nem festenek gyászosan. A gazdasági előrejelző szereppel bíró "leading" indikátorok növekedésről árulkodnak (ezek azok a makromutatók, amelyek szemben például a több hónapos késéssel megismert GDP-növekedéssel, előre képesek jelezni a fordulatokat), ráadásul - ha lassan is, de -a munkaerőpiacon is javuló tendencia mutatkozik. Még ha a költségvetési szakadék, vagy az adósságplafon kapcsán életbe lépő költségvetési megszorítások negatívan is hatnak majd a növekedési kilátásokra, ezt a lakáspiaci fellendülés részben vagy egészben képes lehet ellensúlyozni.

Az új lakásértékesítések ugyanis a legalább 1963 óta nem látott mélységekből mintha elkezdtek volna talpra állni, és negyedéves alapon már a lakásárak is emelkedést mutatnak. A kedvező folyamatok hatására a lakáspiaci beruházások ismét nagyobb részt hasíthatnak majd ki az amerikai GDP-ből (hozzájárulva annak növekedéséhez), és az emelkedő lakásárak a pozitív vagyonhatáson keresztül közvetetten is jótékony hatással lehetnek a teljesítményre.

Egyelőre segít a pénznyomtatás is

Miközben Amerikában átlagosnak mondható növekedési szintre állhat be a gazdaság a következő negyedévekben, a munkaerőpiaci folyamatok javulása csak lassan halad előre. Részvénypiaci tekintetben persze ez nem is annyira rossz hír, hiszen a Fed deklaráltan a 6,5 százalékos munkanélküliségi ráta eléréséig folytatja az eszközvásárlási programját, ami jó táptalaja a részvénypiaci emelkedésnek.

A pénznyomtatás persze nem tart örökké, a jegybankárok között már most megosztottság mutatkozik annak jótékony hatásaival kapcsolatban. A Deutsche Bank elemzői szerint ráadásul ha a Fed nem akar nagy veszteségeket elszenvedni az állampapírpiaci pozíciók majdani leépítése során, már a nyári hónapokban meg kell fontolnia, hogy elkezdjen felhagyni a további eszközvásárlásokkal. Előbb utóbb tehát a pénzbőség korának vége szakad, a következő hónapokban mindenesetre még elvezhetjük annak pozitív hatásait.

Gazdasági növekedés húzhatja a vállalati profitokat

Miután a következő negyedévek tekintetében az amerikai gazdaság képes lehet hozni a 2 százalék körüli növekedést, okkal lehetünk optimisták a vállalati bevételkilátásokkal kapcsolatban. A Bloomberg által összegyűjtött elemzői várakozások közel 5 százalékos bevételcsökkenésről szólnak 2013 első negyedévében az egy évvel korábbi szinthez képest, ami azt is jelentheti, hogy az elemzői számok még túlságosan pesszimisták a rövid távú trendekkel kapcsolatban (mivel ez a szám nagyon "kilóg" az idősorból, sajnos van rá esély, hogy a Bloomberg adatközlése játszik gonosz játékot velünk).

Bár joggal érvelhetne bárki azzal, hogy az amerikai vállalatok bevételeinek közel felét adó nemzetközi piacok teljesítményén is sok múlik, a világ egészének hosszú távú átlaghoz közeli GDP növekedése is egészséges bevételi dinamikát vetít előre.

Ilyen kilátások közepette még ha az elemzői konszenzus szerinti, robosztusnak tűnő profitmarzsokat nem is sikerül teljes egészében hozni, a vállalati eredmények az előttünk álló negyedévekre vonatkozóan még alapvetően kedvezően alakulhatnak. Ha tartunk is attól, hogy a feltörekvő piacokon az amerikai cégek a marzsok csökkenésével nézhetnek szembe az emelkedő munkaerőköltségek miatt, az olcsó energia korszakával kecsegtető amerikai palaolaj és palagáz forradalom ellensúlyozhatja ezeket az aggályokat. Az emelkedő eredménykilátások szintén támogatólag hathatnak a részvénypiac számára.

Ebből még egy átértékelődési sztori is kisülhet?

Ha a Fed eszközvásárlásainak hatására a következő hónapokban az állampapírpiaci hozamok továbbra is alacsony szinten ragadnak és folytatódik a vállalati eredménynövekedés, az akár a részvénypiac árazási szintjének emelkedésével együtt járó árfolyamemelkedést is generálhatna. A múltban a csökkenő hozamszintek és emelkedő vállalati eredmények képesek voltak átlag feletti P/E alapú értékeltséget kialakítani, amire akár az előttünk álló időszak is alkalmat teremthet.

A lakossági szereplők az utóbbi hónapokban már egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a részvénypiacok iránt (pont azért, mert az alacsony kockázatmentes kamat már nem vonzó nekik, miközben a részvényekben még találnak növekedési lehetőséget), vagyis az eddigi lemaradók piacra való belépése akár el is indíthatná az átárazódás folyamatát.

Bár rövid távon katalizátort jelenthetne az értékeltségi szintek további emelkedése, a 90-es évekhez hasonló átértékelődési hullámot és 20-as szint feletti P/E rátákat várni talán mégis túlzó lehet. Jelenleg ugyanis nem látszanak azok a mozgatórugók, amik az akkor látotthoz hasonló robosztus - tíz év alatt háromszorozódó - EPS növekedést tudnának generálni, miközben a kockázatmentes hozamszintek további trendszerű csökkenésére is kevés esély mutatkozik. Nagy veszélyként ráadásul ott lebeghet a piaci szereplők felett a Fed eszközvásárlási programjának közelgő végpontja, ami a hozamszintek emelkedésével és az értékeltségi szintek esetleges csökkenését kockáztatja.

Akkor mit érdemes tenni?

A látottak alapján rövid távon fenntarthatónak tűnik a részvénypiacok emelkedése, bár elsősorban a túlfűtött hangulati elemek miatt már érik egy egészséges korrekció. Azonban ha lesz is ilyen, abból még a korábban említett tényezők miatt képesek lehetnek majd talpraállni a piacok. A nagyobb zökkenők azzal együtt érkezhetnek, ha a Fed elkezdi kommunikálni az eszközvásárlások megszüntetését, illetve ha az év második felére vonatkozó - egyelőre pozitívan festő - makrogazdasági kilátásokban hirtelen törés mutatkozik. A nyári hónapok tehát ilyen szempontból már hozhatnak akár nagyobb meglepetéseket is a befektetők számára.