Csúcson az amerikai tőzsde - Ennyire nincs válság?

Külső szemlélő számára teljes ellentmondásb, amit a makrogazdasági kilátásokról tudni vélünk, és ahogy a világ tőzsdéi, különösen a történelmi csúcsokat döntögető amerikai részvénypiac viselkedik. A piacon belülről nézve sem sokkal egyértelműbb a kép sokszor, de egy biztos: egyelőre a befektetők mintha nem akarnának foglalkozni a negatív tényezőkkel. Ebben pedig nagyon nagy segítség, hogy a Fed továbbra is hatalmas mennyiségű pénzt biztosít a ralihoz.

Kedden az amerikai tőzsde egyik legfontosabb mércéjének tartott Dow Jones index soha korábban nem látott magasságokba emelkedett, legyőzve nem sokkal a globális válság előtt felállított csúcsát is. Nehéz műfaj a tőzsdei okoskodás, időről időre kiderül, hogy az ember tévedett, amiben nem is a tévedés maga a legfájóbb, hanem a késztetés, buzgón elhiggye, amit korábban tagadott, és ezzel saját magának állítson csapdát.

Márpedig az Investor.hu hasábjain alig pár hete értekeztünk arról, hogy melyek azok a tényezők, amelyek alapján akár vaskosabb esés is kibontakozhat a tőzsdéken. "Nem szeretnénk elmozdíthatatlanul lecövekelni pesszimista állásponton" - írtuk akkor, és ezen a nyitva hagyott kiskapun most ki is farolunk. A felhozott érveink ugyan nem bizonyultak teljesen tévesnek, de a hangulat egy mozdulattal felülírta azokat a kockázati tényezőket, amelyek továbbra is kézzelfoghatónak tűnnek. Mégsem foglalkozik velük a piac.

A módszertani gyengeségei ellenére annyira megszokott, hogy a Dow alakulását figyeli a piac, hogy az új történelmi csúcs is könnyen hozhat újabb erőteljes vételi kedvet azoknál a befektetőknél, akik a visszaeséstől való félelmükben kimaradtak az elmúlt hetek nagy szárnyalásából. Joggal merül fel tehát a kérdés: ennyire nincs semmi baj, vége van a válságnak?

A Dow Jones index és a korábbi történelmi csúcs (havi grafikon)

Pedig lenne mitől félni

Az amerikai költségvetési szakadék megoldására kijelölt új határidő, március 1. a szinte mindenféle visszhang nélkül múlt el, a tőzsde meg sem rezdült arra, hogy a politikusok megint nem tudtak megállapodni a megoldásról, miközben a szintén csak májusig elhalasztott adósságplafon is okozhat még fejtörést (a törvényben megszabott adósságlimit elérésével az amerikai kormányzati szektor lényegében fizetésképtelenné válik).

Ezek a problémák viszont most mintha nem szerepelnének a részvénypiaci befektetők napirendjében, hasonlóan a teljesen megoldatlan olasz belpolitikai helyzethez, ami szintén látszólag senkit nem érdekel. Úgy tűnik, hogy a február közepén látott pár napos megingás volt ez egyetlen negatív reakció, amit ki lehetett sajtolni a tőzsdéből.

Az optimizmus bizonyos tekintetben jó jel, de ha túlzóvá válik, előbb-utóbb bukás a vége, ahogy arra a neves befektető, Stan Druckenmiller is figyelmeztetett. A szakember nem finomkodott a CNBC-nek adott tegnapi interjújában, kerek-perec kijelentette, hogy ennek a nagy ralinak "csúnya vége lesz".

Túlzó-e már a jókedv?

A tőzsdei hangulatot számos módszerrel lehet és szokták mérni, és egyik sem tökéletesen megbízható, sőt, sokszor homlokegyenest ellentmondanak egymásnak a mutatók. Ezzel együtt is érdemes megjegyezni, hogy a Bloomberg adatai szerint a válság kirobbanása óta nem látott alacsony szintre esett vissza az árfolyamok esésére játszó, azaz short pozíciók aránya az amerikai részvénypiacon, miután nagyjából megfeleződött a krízis legsötétebb időszakában látott szinthez képest.

A shortok eltűnése arra utal, hogy nagyon sokan megégették magukat a pesszimista pozíciókkal a folyamatosan emelkedő árfolyamok mellett, és ezért a spekulánsok távol tartják magukat az eladói oldaltól. Ha viszont eltűntek a pesszimisták, az azt is jelentheti, hogy azok a szereplők, akik alaposan be akartak vásárolni, már be is vásároltak, így hamarosan elfogyhat a nagy rali mögött álló vételi erő, a jó nagy pozíciókat felépítő befektetők profitrealizálása pedig elindíthatja a lejtőn az indexeket. Hacsak nem érkezik még újabb tőke a piacra.

Azt is érdemes persze hozzátenni, hogy amíg a világ meghatározó tőzsdei híroldalain minden nap tömegével jelennek meg az összeomlásra figyelmeztető szalagcímek, addig még nem feltétlenül kell túlságosan elharapózó optimizmustól tartanunk, bár ez igen gyorsan tud megváltozni, érdemes résen lenni.

Nem tud igazán megijedni már a világ

A piaci hangulatot szintén jól jelzi, hogy a "félelem indexeként" ismert VIX index sem tudott igazán látványos csúcsokat ütni, hiába volt az elmúlt napokban pár igazán látványos megugrás. A magasabb indexérték azt jelenti, hogy a befektetők sokkal nagyobb bizonytalanságra, csapkodásra számítanak a piacon, mint korábban.

Jól tükrözi a hosszú távú kép, hogy egy igazi piaci sokk mire képes, a VIX index markáns csúcsai mind egy-egy emlékezetes eseményhez társultak az elmúlt bő húsz évben. Az elmúlt hónapokban ugyanakkor a legfontosabb negatív eseményekre sem ugrott igazán nagyot az index, legalábbis a korábbi csúcsokhoz képest biztosan. A félelem indexe továbbra is évtizedes mélypontok közelében mozog, a várakozások tehát kifejezetten nyugalmas piaci környezetről szólnak. Amiből persze nagy csalódás is lehet még.

Amíg pénz van, addig rali is van

A ralit hajtó pénzből nincs hiány a világ fejlett részén, hála a jegybankok monetáris stimulusainak. A Fed QE néven - vagy még inkább pénznyomtatásként - ismert programjaira nem meglepő módon az amerikai S&P500 index is szép emelkedéssel reagált, sőt, leginkább már a programok bejelentésre beindult a rali. Joggal számíthatunk rá, hogy amíg a pénznyomtatást tart, addig a tőzsdék sem fognak igazán megbicsaklani. Márpedig Ben Bernanke minden fórumon igyekszik megnyugtatni a mind megosztottabb "monetári tanács" miatti aggodalmakat.

A Dow mostani csúcsdöntéséhez hasonló mérföldkövek ráadásul a lakossági befektetők körében is új lendületet adnak. Az amerikai Ned Davis Research elemzése alapján a befektetési alapokba áramló tőkén belül a részvényalapok aránya megháromszorozódik az új csúcsokat követő fél évben. Az elmúlt hónapokban láthatóan elkezdett beáramlani a tőke a sokáig mellőzött amerikai részvényalapokba, ami szintén kedvező jel.

A Ned Davis szerint a rekordokat követően a Dow egyébként még átlagosan még két évig tudott emelkedni, jellemzően 28 százalékkal, de a legutóbbi, 2007-ben véget ért nagy emelkedő trendből is hátra volt még egy év és 21 százalékos emelkedés a csúcsdöntés után. Ez alapján érdemes lehet még felugrani a vonatra, nem elfeledve persze a kockázatokat.

Eltűntek az akadályok?

A történelmi csúcsokat a technikai elemzést előtérbe helyező befektetők is nagyon szeretik, hiszen ilyenkor eltűnik az összes ellenállás a részvény elől, a grafikonon nem találhatunk az emelkedést ellehetetlenítő akadályt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy-egy ilyen kitörés bizonyulhat falsnak is, azaz az index gyorsan visszatérhet az éppen áttört ellenállás alá, ami talán a legbiztosabb jele lenne a rali végének.

Az se felejtsük el, hogy egyelőre csak a Dow ütött új csúcsot, ami jelentős esemény ugyan, de a széles részvénypiacok teljesítményét jobban leíró S&P500 indextől kellene hasonló mutatványt látnunk, hogy egyértelműen történelmi rekordokról beszélhessünk. Ez sincs nagyon messze egyébként, akár egy-két tetszetősebb nap alatt átlépheti a korábbi csúcsát ez az index is.

Az S&P500 index és a korábbi történelmi csúcs (heti grafikon)

A pénznyomtatás elfedi a bajokat

Mindezt összefoglalva tehát a válság, legalábbis ami a makrogazdasági hátteret illeti, nem múlt el teljesen, és még csak nem is enyhültek olyan mértékben a kockázatok, ahogy azt a tőzsdei szárnyalás sejteti. Az amerikai növekedést továbbra is beárnyékolja a költségvetési megszorítás, az európai politikai bizonytalanságok mellé továbbra is gyenge növekedés párosul, és több piac, például a nyersanyagok is rendkívül alacsony globális növekedést áraznak.

A tőkepiacokon uralkodó pénzbőség egyelőre viszont szépen elfedi ezeket a tényezőket, az emberi pszichológia sajátosságai miatt ráadásul az új csúcsok még a fenyegető kockázatok és az elmúlt közel háromnegyed év drasztikus emelkedése ellenére még befektetők tömegeit vonzhatja a piacra.

Ahogy korábban a pesszimizmus mellé, ezúttal az optimista vélemény mellé sem tesszük le persze a garast örökre. A mostanihoz hasonló eufórikus hangulat ugyanis nagyon hirtelen hajlamos az ellenkezőjére fordulni, érdemes tehát vigyázni.