Indul a rali a magyar tőzsdén?

Az első negyedéves eredmények publikálása után a legtöbb befektető komoly dillemma előtt áll: számolja fel pozícióit és készüljön a vakációra vagy tartsa részvényeit tovább, hátha a világban keringő korlátlan likviditásból néhány százmillió euró a BÉT-en landol? Egyre több jel mutat afelé, hogy a második lehet a jó megoldás, és érdemes a magyar részvénypiacon lehetőségeket keresni annak ellenére is, hogy az emelkedő periódusok természetes velejárói az olyan visszaesések, mint amit például ma is láthatunk az európai és így a magyar részvénypiacon is.

A statisztika ugyan azt mutatja, hogy a részvények teljesítménye a BÉT-en is sokkal gyengébb a május-október közötti időszakban, mint november és április között, a "buy and hold" (vedd meg és tartsd) stratégia alkalmazása esetén. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ebben az időszakban nem emelkedtek a részvényárfolyamok, hiszen az elmúlt 15 évben 9-szer május és október között is erősödésnek lehettünk tanúi. Az összteljesítményt azonban nagy mértékben gyengíti, hogy a legutóbbi két kataklizma, az 1998-as orosz válság és a 2008-as Lehmann csőd kiváltotta pénzügyi krízis kezdete is erre az időszakra esett.

A világszintű 2011-es lokális mélypont óta a BÉT teljesítménye leszakadt a fejlett piacokétól, de tény, hogy a lengyel és cseh részvénypiac is hasonló cipőben jár.

A magyarországi makrogazdasági helyzet gyenge megitélését mutatja, hogy a külföldi befeketetők az egyedi céges sztorikra sem reagálnak komoly vásárlásokkal. Az OTP akvizíciós terve egyelőre nem váltott ki jelentős érdeklődést (bár szerdán kétségtelenül megindult az árfolyam), pedig nagy esély van rá, hogy komolyan növelje piaci részesedését. A Richter esetleges visszakerülése az MSCI indexbe, vagy a Magyar Telekom még 30 Ft-os osztalékkal is kecsegtető hozama sem mozgatta meg a befektetők fantáziáját.

Eközben a magyar állampapír- és forint piacon igazi "hausse", azaz emelkedő trend bontakozott ki, a világviszonylatban magas reálkamatlábnak és a javuló költségvetési hiánynak köszönhetően. Mi szólhat a magyar részvénypiac mellett a top-down stratégiai megközelítés szerint?

Az alacsony infláció, a magas reálkamat és a világban meglévő hozamvadászat lehetővé teszi a további kamatcsökkentéseket, a forint érdemi gyengítése nélkül. Az elmúlt egy hónapban a svájci frank is jelentősen gyengült az euróval szemben, ami legalább átmenetileg csökkenti a devizahitelesek terheit, így az esetleges forintgyengülés hatásai tompábbak.

Az MNB növekedési hitelprogramja és az alacsonyabb kamatszint olcsóbb finanszírozási forrást teremt a cégek számára.

A kedvező (vagy legalábbis nem a várt módon kedvezőtlen) első negyedéves GDP reményt adhat a növekedési fordulatban bízók számára és megnyugtathatja az Európai Bizottságot a magyar költségvetés fenntarthatósága szempontjából. Nőtt az esélye annak, hogy a Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által meghirdetett megszorító csomagot nem kell életbe léptetni, így ezek negatív hatásai nem rontják a tőzsdei cégek eredményességét.

Elemzők szerint az elmúlt időszak makroszámai növelték az esélyt, hogy Magyarország kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól, így hosszú időre eltűnne egy esetleges megszorító csomag rémképe. Ugyan a kormány és az MNB továbbra is vékony jégen járnak, hogy a deklarált gazdaság és kereslet élénkítő politika ne borítsa fel a költségvetés egyensúlyát. A választási év előtt nem lesz egyszerű önmérsékletet tanúsítani.

A túlzottdeficit-eljárás alóli kikerülés és a növekedés beindulása vonhatná maga után Magyarország adósságbesorolásának felminősítését, és az ország befektetési kategóriába való kerülését. Erre idén kevés az esély, de a várakozások lassan beépülhetnek a részvényárfolyamokba.

A magyar részvények iránti kereslet két forrásból eredhet. Számos befektetési alap részben vagy teljesen leépítette magyar részvényekből álló portfólióját. Ennek oka a bizalomhiány a kormány gazdaságpolitikájában, a gyenge növekedési kilátások és az adósságbesorolás bóvli osztályzata. Ha az ország újra befektetési kategóriába kerülne, nagy valószínűséggel visszatérnének a magyar piacra.

A másik, kevésbé jelentős forrás a lakossági vásárlások közvetlen és közvetett megjelenése. A befektetési alapokba hónapok óta erős tőkebeáramlás van, igaz, hogy egyelőre főleg alacsony kockázatú eszközökbe és az elmúlt időszakban jól teljesítő kötvényalapokba. Azonban egyre kevesebb befektetőnek lesz kielégítő a 3-4 százalékos nominálhozam.

Összeségében egy makrofordulat bontakozhat ki a következő néhány hónapban, ha az MNB és a kormány lépései konzisztensek maradnak, bizalmat váltanak ki a befektetőkben és piaci szereplőkben. Ezzel egyidőben nőhet a Magyarországra érkező portfóliótőke értéke és lassú akkumuláció történhet a kockázatosabb eszközökben is.