A bírók a bankoknak ítélnek

A háromezret közelíti a hazai bankok ellen indított devizahitelperek száma. Az eddigi statisztikák elég meggyőzőek: a bankok simán nyerik a perek zömét, még ha a bíróságokon látszólag nagy is az összevisszaság. Előfordul, hogy ugyanazért győz egy devizaadós, amiért más bíró a banknak adott igazat.

Orbán Viktor élénken érdeklődött a legutóbbi kormányülésen arról, hogy mégis miként állnak a devizahiteles perek a bíróságokon – értesültünk kormányközeli forrásokból. A kormányfő ugyanis nem lát tisztán, és ez derült ki Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Rogán Antal fideszes frakcióvezető legutóbbi nyilatkozataiból is, miközben mindannyian szeretnék, ha egyértelmű támpontot kaphatnának a bírói ítéletek után.

Mivel Magyarországon nincs precedensjog, egyértelmű támpontot legfeljebb a Kúria adhatna egy úgynevezett jogegységi döntéssel, de egyelőre még az sem biztos, hogy ilyen eljárást egyáltalán indít-e, és ha igen, az a devizahiteles jogi ügyek mely szeletét érinti majd.

A legfelsőbb bírói testület még csak ott tart, hogy elkezdi felmérni a folyamatban lévő ügyeket, és az eddig meghozott ítéleteket, illetve abban a néhány konkrét ügyben megpróbál döntést hozni, amelyek felülvizsgálati kérelem miatt már egy jogerős ítéletet követően az asztalán hevernek.

A tisztánlátást sürgető politikusi nyilatkozatok miatt az Origo is megpróbálta összegyűjteni a bankok ellen folyó devizahiteles pereket. Végigkérdeztük a legnagyobb lakossági ügyfélkörrel rendelkező, vagyis a legtöbb devizaalapú, jelzáloghiteles adóssal bíró hazai bankokat, és bár közülük néhányan elzárkóztak a válaszadástól, vagy csak név nélkül osztották meg a rájuk vonatkozó statisztikákat, elég egybehangzó kép rajzolódott ki.

Azokban az ügyekben, amelyekben már jogerős ítélet született, 79-21 százalékos arányban a bankok javára ítéltek a bírók, vagyis tízből közel nyolc esetben a bankok nyertek, a pert indító adósok veszítettek.

2600-2800 per

A legtöbb per – mérete miatt nem meglepő módon – az OTP ellen irányul. Itt momentán 320 körüli ügy folyik. Ezek legtöbbje (282) még az elsőfokú eljárásnál tart, jogerős határozat csak 19 ügyben született. Közülük öt alkalommal a bíróság a per megszüntetését rendelte el, a további 14 perben pedig ítéletet hozott: 11-szer a bank, 3-szor az adós javára.

Ugyanez a 80 százalék körüli győzelmi arány és bankonként körülbelül 100-200 ügy jellemző több más, neve elhallgatását kérő hazai pénzintézetnél, de olyan is akad (a Budapest Bank), amely devizaalapú lakáshitelnél még egyszer sem veszített el jogerősen, igaz, az ellene indított 100 per legtöbbje még nem zárult le.

Ami a teljes hazai bankszektort illeti, úgy tudjuk, összesen 2600-2800 devizahiteles jogi ügy fekszik a bíróságokon, és pillanatnyilag 10 alatt van azoknak az ítéleteknek a száma, amelyekben az adósoknak adtak – másodfokon – igazat.

A tipikus ügyek

Tudomásunk szerint olyan jogerős határozat még nem született, amely azt mondta volna ki, amit több politikus is szeret hangoztatni, nevezetesen, hogy a devizahitel hibás termék, ezért az utóbbi időben indított pereknél már nem is erre lőnek az ügyfelek, illetve ügyvédjeik.

Gyakori jogcím az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességtelensége, továbbá az árfolyamrés kérdése, de az is visszatérő érv, amely szerint a devizahitel-szerződés valamilyen más ügyletet leplezett, ezért az adós kéri annak érvénytelenítését. Ez utóbbi esetekben az ügyvédek azzal szoktak érvelni, hogy a bankok valamilyen devizacsere-ügyletet hajtottak végre, vagy befektetési szolgáltatást végeztek, ahelyett, hogy kölcsönt adtak volna, illetve elő szokott jönni az is, hogy igazából nem is devizahitelt, hanem forintkölcsönt nyújtottak.

A legtöbb pert viselő OTP 17 pontba szedte a tipikus ürügyeket. E szerint előfordul, hogy az adósok uzsoraszerződésre hivatkoznak, jogalap nélküli gazdagodással vádolják a bankokat, feltűnően értékaránytalannak tartják a szerződéseket, vagy úgy látják, hogy azok a jó erkölcsbe ütköznek. Vannak bizonyos részletek is a szerződésekben, amelyeket előszeretettel támadnak, ilyen a már említett árfolyamrés, az egyoldalú szerződésmódosítás oklistája, a kezelési költség vagy más díjak számításának a módja.

Az eddigi gyakorlat szerint tuti tipp nincs, vagyis olyan momentum, amelybe 100 százalékos sikerrel bele lehetne kapaszkodni.

Mi is beszámoltunk olyan esetekről, amelyeknél bár ugyanazért támadták a bankokat (akár ugyanazt a bankot, ugyanaz az ügyvéd), végül – különböző bíróságokon, különböző bíróknál – teljesen más ítélet született. Ilyen szempontból a kép valóban vegyes, nem véletlen, hogy Orbán Viktor sem lát tisztán.

Az arányok azonban mégiscsak világosak: a legtöbb esetben a bankok nyernek, és ilyenkor az adósoknak általában a több tízezer forintos perköltséget is állniuk kell.