Valahogy mindig ott voltak a tűznél Ukrajna igazi urai

Viktor Janukovics és Rinat Ahmetov egy Arsenal - Sahtar Donyeck mérkőzésen

A megbukott Viktor Janukovics politikai karrierje a Donyeck-medencéből indult, ahonnan nemcsak ő, hanem Ukrajna és a világ leggazdagabbjai is kinőttek. Ukrajna politikai elitje szorosan összefonódott egy viszonylag szűk gazdasági csoporttal, akiknek a rivalizálása gyakran a politikai vezetők cserélődését hozta magával. Első cikkünkben bemutatjuk a donyecki klán legfontosabb tagjait.

„Csak egy telefonhívás tőle, és a vérengzésnek vége” – a Spiegel cikke szerint ilyen felirat is olvasható volt azokon a tüntetéseken, amelyeket ukránok szerveztek Donyeckben és Londonban az elmúlt hetekben, miközben Kijevben mesterlövészek lőtték a demonstrálókat. A „tőle” Rinat Ahmetovra, Ukrajna leggazdagabb emberére vonatkozott, a felirat pedig rávilágított, hogy az utca embere az Ahmetov-féle oligarcháktól várta a kiutat a válságból.

A Szovjetunió szétesésekor a független országgá váló Ukrajnában különböző érdekcsoportok kezében hatalmas gazdasági befolyás összpontosult. Leonyid Kucsma 1994-től 2005-ig tartó elnöksége alatt gyakran a semmiből épültek fel hatalmas cégbirodalmak, amelyek vezetői egyre nagyobb befolyást szereztek a politikában. Egy bizonytalan eredetű mondás szerint a 2004-es narancsos forradalom is csupán a „milliomosok lázadása volt a milliárdosok ellen”.

Cikkünk első részében a donyecki klán legfontosabb tagjait mutatjuk be, akik bár egymással is rivalizáltak, gyökereik a donyecki iparvidékben mégis közösek. Innen emelkedett a hatalom csúcsára Viktor Janukovics is. A második részben a gázoligarcháról és a dnyipropetrovszki klán tagjairól olvashatnak, akikhez pedig a mostani forradalomban a börtönből kiszabaduló Julija Timosenkónak van kapcsolata.

Rinat Ahmetov

Rinat Ahmetov

Ukrajna leggazdagabb embere, aki tatár gyökerű szegény donyecki bányászcsaládban nőtt fel, de 2013-ban már a Forbesnak a világ gazdagjait felsoroló listáján a 47. helyet foglalta el. A WikiLeaksen kiszivárgott diplomáciai irat szerint az amerikai kijevi nagykövet egyszerűen az eddig kormányzó „Régiók Pártjának oligarchájaként” nevezte Ahmetovot. A jelentés azt írta róla, hogy az 1990-es években még csak az üzleti életben mozgott, de onnan már elkezdte befolyásolni a politikát.

A varsói Centre for Eastern Studies (OSW) ukrán oligarchákról szóló 2012-es tanulmánya szerint Akhat Braginhoz, a donyecki régió alvilági urához kötődhetett, a maffiavezér 1995-ös meggyilkolásáig. Ezután kezdődött a felemelkedése, amikor tulajdont szerzett a Dongorbankban. Egyre több céget vásárolt fel, köztük elsősorban a Donyeck-medence acélipari cégeit, de az egyetlen kézzelfogható pozíció, amelyet nyíltan viselt, a Sahtar Donyeck labdarúgóklub elnöki posztja volt, amelyet Bragintól örökölt meg. A Sahtar Donyeck azóta is a tulajdonában van – a csapat hatalmas pénzből elért felemelkedéséről itt olvashat bővebben.

A WikiLeaks-irat szerint Ahmetov személyesen egyengette Janukovics pályáját, amikor 1997-ben ő győzte meg Kucsma elnököt, hogy nevezze ki Janukovicsot a Donyeck régió kormányzójának. Az OSW tanulmánya szerint a donyecki klán felállásában Janukovics volt a politikai vonal képviselője, Ahmetov pedig a klán legbefolyásosabb üzletembere. Janukovics egészen a 2002-es miniszterelnöki kinevezéséig nem játszott fajsúlyos szerepet, a befolyása csak ekkor nőtt meg – írta a tanulmány.

Sorsa jócskán összefonódott Janukovicséval, amit jól jelez, hogy az első Janukovics-kormányt elsöprő narancsos forradalom után gazdasági csalásokkal vádolták meg, és emiatt Monacóba kellett menekülnie. Az üzletember később maga is bekapcsolódott a politikába. 2006-ban és a megismételt választáson, 2007-ben is a Régiók Pártjának listáján jutott be a parlamentbe, amelynek azóta is tagja. Igaz, az ukrán Pravda 2011-es cikke szerint addig csupán egyetlenegyszer, a képviselői eskütételkor ment be a parlamentbe.

Birodalmának zászlós hajója a System Capital Management (SCM), amely befektetéseivel lefedi a gazdaság szinte összes ágazatát, benne a bányászattal, az energetikával, a pénzügyekkel, a telekommunikációval, médiával, kiskereskedelemmel, agrárszektorral és a futballal (Ahmetové a Sahtar Donyeck futballcsapata) együtt. 2012-ben 23,5 milliárd dolláros (több mint 5000 milliárd forint) bevétel mellett 1,2 milliárd dolláros (260 milliárd forint) nyereséget ért el az SCM.

A politikával való összefonódását jól mutatja az eddigi talán legnagyobb üzleti bukása. Ahmetov cége 2004-ben vásárolta fel a Krivorizssztalt, Ukrajna legnagyobb acélipari cégét. A BBC szerint a privatizációs tenderen indult egy külföldi konzorcium – az LNM és a US Steel vezetésével –, de a 1,5 milliárd dolláros ajánlatuk kevés volt a sikerhez. Ahmetov és Viktor Pincsuk feleekkora összegű ajánlatát fogadták el a tenderen. A sikerhez hozzájárulhatott, hogy Pincsuk az akkori elnök, Leonyid Kucsma veje volt. 2005-ben végül külföldi kézbe került az acélipari óriás, mert a narancsos forradalomban hatalomra kerülő Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosenko érvénytelenítette a tendert. Az Ahmetovék által kínált 800 millió dollár helyett végül 4,8 milliárd dollárért a világelső Mittal Steelé lett a cég, de azóta is folyik Ahmetovék pere Timosenkóék döntése ellen.

Andrij és Szerhij Kljujev

Amikor Janukovicsot a Donyeck régió élére nevezték ki, akkor Andrij Kljujev lett az egyik helyettese. A Kljujevek is a Donyeckből kinövő oligarchák közé tartoznak, viszont a WikiLeaks-irat szerint a régió hagyományos szén- és acélipari cégeitől némiképp eltérve golyóscsapágyak gyártásával és áramszolgáltatással foglalkoztak. A szintén a klánhoz tartozó Szerhij Taruta, a magyar Dunaferrt is birtokló Donbas Ipari Szövetség vezérigazgatója az amerikai nagykövetnek azt mondta, Kljujev a saját meggazdagodására használta fel a hivatalát. Az iratban említett példa szerint egy különleges gazdasági zónán keresztül hatalmas mennyiségben csempészett csirkét.

Andrij Kljujev donyecki helyi politikai pályája után a 2000-es évek elején lépett be az országos politikába. 2001 végén a Régiók Pártjának elnökhelyettese lett, majd a 2002-es választásokon a párt parlamenti képviselőjévé is megválasztották. Volt miniszterelnök-helyettes és energetikai miniszter is, 2012-ben pedig a Nemzetbiztonsági Tanács titkárává nevezték ki. Ebben a pozíciójában maradt 2014 januárjáig, ezért a tüntetők őt is felelősnek tartják a demonstrálók elleni erőszakért. Február 23-án valaki rálőtt, de sérülése nem volt súlyos.

Szerhij Kljujev szintén parlamenti képviselő, és 2007 januárja óta az ukrán jegybank igazgatóságának tagja volt. A két üzletember igen közel állt a politikához, de nemcsak a politikai pozíciók révén, hanem üzleteiken keresztül is. Tavaly szeptemberben 4 milliárd forintnyi összegért vásárolták meg azt a Tantalit nevű céget, amelynek döntő tulajdonában áll Janukovics szombaton elfoglalt mezsigoreji fényűző palotája, ahol az arany vécékefét is találták a tüntetők.

Szerhij Kljujev

Az Anticorruption Action Center (AAC) 2012-es cikke feltárt egy összefüggést a Kljujev testvérek politikai pozíciója és az üzleteik között. Andrij Kljujev 2011-ben miniszterelnök-helyettesként elnökölt egy beruházásokról döntő bizottságban, amely több mint 200 millió hrivnyás, mai árfolyamok mellett körülbelül 4,5 milliárd forintos támogatást ítélt meg napelemekre a Zaporizsja gyárnak, amelynek többségi tulajdonosa az Ausztriában bejegyzett Activ Solar nevű cég. Ez a cég a liechtensteini P&A Corporate Trusté, amelynek tulajdonosi köre ugyan nem világos, de ettől függetlenül több szál is a Kljujevekhez köti az Activ Solart. A céget 2008-ban alapította a Slav AG nevű ausztriai holding az egyik leánycégén keresztül. A Slav AG pedig 50-50 százalékos tulajdoni résszel Andrij és Szerhij Kljujev tulajdonában van. A cikk szerint olyan szoros a kapcsolat köztük és a cég között, hogy az Activ Solar bécsi címére nem is lehet becsöngetni, hanem csak úgy lehet feljutni hozzájuk, ha az azonos irodaház azonos emeletén lévő Slav AG-hoz csönget be a látogató. Az Activ Solart emellett az a Kaveh Ertefai vezeti, aki Szerhij veje, és mellette dolgozik fejlesztési igazgatóként Bogdan Kljujev is, aki pedig Andrij fia. Vagyis Kljujev bizottsági elnökként megítéltetett a saját érdekeltségébe tartozó cégnek egy csinos kis összeget. (Kljujev és Janukovics összefonódásáról itt láthat egy, az AAC segítségével készült, remek ábrát.)

Szerhij Taruta és Vitalij Hajduk

Szerhij Taruta

Mindketten a Donyeck régióból indultak, ezért a klánhoz sorolhatók, de a Kucsma-éra végén szembekerültek Ahmetovval, és utána Janukovics ellenfeleiben találtak szövetségest. Ők ketten irányították a Donbass Ipari Szövetséget (ISD), amelyből Hajduk 2009-ben, a válság kitörése után szállt ki. Az ISD-t eredetileg a donyecki iparvidék gázimportjára hozták létre, és nyolc éven át olyan jól ment az üzlet, hogy az amerikai nagykövetnek beszélő Taruta szerint a csúcsidőszakban 1 milliárd dolláros (220 milliárd forint) forgalmat értek el.

Taruta inkább az üzletben mozgott, Hajduk vitte a politikai szerepeket, így lett Janukovics helyettese a donyecki régióban. Ott viszont összeütközött Andrij Kljujevvel, aki egy gázüzlettel szorosabbra tudta vonni a kapcsolatát az acéliparban egyébként is az ISD ellenfelének számító Ahmetovval, így Hajdukék kiestek a Janukovics köré szerveződő körből.

Taruta és Hajduk a 2005-ben elnökké választott Viktor Juscsenko támogatói lettek, de a politikus népszerűségvesztése után azon cégcsoportok közé álltak, akik inkább Timosenkót támogatták. Ahmetov és az ISD küzdelme egyenlőtlen volt, mert előbbi megszerezte az ukrán ércvagyon feletti rendelkezést, ezért az ISD-nek a drágább orosz és brazil nyersanyagokat kellett megvásárolnia. Az ISD többségi részesedése 2009 végére orosz kézbe került. „Paradox módon, az ukrán oligarchák közti viszály a legnagyobb vetélytársuk malmára hajtotta a vizet: az oroszok megjelentek a piacon” – írta az OSW elemzője.

A képek forrásai:

Ahmetov AFP/RIA Novosti/Irina Aleksandrova
Andrij Kljujev Wikimedia Commons/Oknemof
Szerhij Kljujev partyofregions.ua
Taruta Wikimedia Commons/NickK