A defláció az árszínvonal tartós csökkenése. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összeállít egy nagyon széles termékkosarat (az almától az elektromos áramon át az olyan szolgáltatásokig, mint a "teljes láb gyantázása, bikinivonal nélkül" – a konkrét termékeket pedig reprezentánsoknak hívják). A termékek árát figyelik, és a fogyasztási súlyukat figyelembe véve összeállítanak egy fogyasztói kosarat. Ha ennek a kosárnak az ára növekszik, az az infláció, ha csökken, az a defláció.
Egy kicsit másról is beszélünk. Az áprilisi 0,1 százalékos árszínvonal-csökkenés azt jelenti, hogy a 2013 áprilisában mérthez képest nem egy hónap, hanem egy év alatt mennyivel változott a megfigyelt termékkosár ára. Márciusról áprilisra egyébként drágult a kosár 0,1 százalékkal.
Másrészről pedig azt nem fogja tudni figyelni a KSH, hogy Kovács Gábor vagy Kiss Ilona élete mennyivel drágult, csak a statisztikai módszerekkel összeállított termékkosarat tudják figyelni, és az abban szereplő egyes termékek árát követni. Ebben a kosárban viszont voltak olyan termékek, szolgáltatások, amik egy év alatt drágultak. Például, nemcsak a margarin, de a bontott csirke átlagos kilónkénti ára is 806 forintról 822 forintra emelkedett.
Nagyon sok reprezentáns terméket néz a KSH, ezért erre nehéz válaszolni. A termékeket viszont különböző csoportokba rendezik, így például kiolvasható, hogy a ruhák átlagosan 1,5 százalékkal olcsóbbak lettek, a dohányáruk viszont 18,4 százalékkal drágultak. A nagyobb csoportokba való rendezést itt lehet megnézni, jó pár termék átlagárát pedig itt lehet böngészni a KSH oldalán.
A termékek és szolgáltatások nagyobb részét a termelők és a kereskedők határozzák meg az emberek kereslete alapján, kisebb részük pedig hatósági áras. A mostani csökkenés nagyrészt azért van, mert a kormány a rezsicsökkentési kampányban több lépésben csökkentette a lakossági energia árát. A legtöbbször hivatkozott inflációs adat éves változást mér, ezért egy-egy ilyen változás is egy évig hat. A 2013. januári rezsicsökkentés hatása már kifutott, de a helyére lépett a novemberi második kör. Áprilistól újabb csökkentés jött, de ez csak a májusi rezsiszámlákon fog megjelenni, úgyhogy az csak később jelenik meg az inflációs adatban.
A rezsicsökkentés miatt eleve alacsony volt az infláció, de nem ez a meglepő. Az már inkább, hogy a nem hatósági áras termékek drágulása is kisebb mértékű volt a vártnál. Az Erste Bank elemzői áprilisra 0,2 százalékos drágulást vártak, ezért meglepte őket az adat, főleg azért, mert az élelmiszerek ára is 0,5 százalékkal csökkent, pedig kisebb emelkedésre lehetett számítani.
Nem véletlen, mert legutóbb 1968-ban történt ilyen. Az olyan régen volt, hogy havi adatokat az akkori statisztikai hivatal nem is mért, de az egész évre számolt infláció negatív volt, ezért lehet tudni, hogy az évben kellett, hogy legyen legalább egy olyan hónap, amikor csökkentek az árak. Azóta ilyen nem volt.
Az árstabilitás jó, mert kiszámíthatóvá teszi az életet, a kiszámíthatóság pedig azt jelenti, hogy a cégek is kevesebbet kockáztatnak, ha beruháznak. Az infláció 2-3 százalék körüli szintjét tartják a közgazdászok olyannak, ami segíti a gazdasági növekedést.
Az emberek szeretik, ha bemennek a boltba, és többet ér a pénzük, most 0,1 százalékkal többet ér tavaly áprilishoz képest. Ennek ellenére a defláció rossz, nem véletlen, hogy Japánban a kormány és a jegybank hatalmas összegeket mozgat meg azért, hogy legyen egy kis infláció.
Önmagában az olcsó nem rossz, az viszont igen, ha az emberek hozzászoknak ahhoz, hogy egyre olcsóbbak lesznek a dolgok. Ez azért veszélyes, mert ha tudom, hogy fél év múlva olcsóbb lesz a hűtő, amit meg akarok venni, akkor értelemszerűen nem veszem meg most. Az emberek tartós defláció esetén elhalasztják a vásárlásaikat, sőt, még befektetniük sem kell, hiszen akkor is egyre többet ér a pénzük, ha csak bevarrják a párnába. Ha nem fektetnek be, és nem fogyasztanak, akkor a cégek nem tudják eladni a termékeiket, elkezdik csökkenteni a termelést, elbocsátanak, csökkenni kezd a gazdaság.
Azért ott még nem tartunk, az „egyre olcsóbb” azt feltételezi, hogy sokáig fennmarad a csökkenő trend. Mináry Borbála, a KSH osztályvezetője szerint egy hónap kismértékű csökkenése még semmiképp sem defláció. Ahhoz, hogy az legyen, az árszínvonalnak tartósan – legalább fél évig – csökkennie kellene.
Az sincs kizárva, hogy fél évig tényleg csökkenő árakat mérjen a KSH, de nagy veszély azért még nincs. A deflációs veszély ugyanis elsősorban a piaci árakra vonatkozik. A KSH mér egy olyan termékkosarat is, amelyben nincsenek benne azok az árváltozások, amelyek az adók emelése-csökkentése, illetve a kormány által megszabott energiaárak változtatása miatt történnek. Ezt maginflációnak hívják, és ez most áprilisban plusz 2,4 százalék volt. Ez azt jelzi, hogy a gazdaság mélyén éppen úgy változnak az árak, ahogy az egészséges lenne.
A jelenlegi ismeretek alapján a jegybank és a piac többsége is azt várja, hogy az infláció szép lassan 3 százalék körüli szintre fog emelkedni.