Kocsmát akar nyitni? Vegyen példát a Döglött Nyúlról!

Az alapítók, Sean Muldoon és Jack McGarry gyerekkoruk óta ismerik egymást

A Business Insider 2014 legjobb kocsmájának szavazott meg egy ír pubot New Yorkban. Noha a Dead Rabbit a banknegyed kellős közepén található, nem kapta fel, tette arrogánssá majd teljesen érdektelenné a hájp.

A weboldal szerint a Döglött Nyúl a New York-i üzletemberek féltve őrzött titka, számukra azonban nem kérdés, hol csattannak kora esténként munka után. „Ez A hely lazításra” – így a Business Insider. Valamit nagyon tud, mondhatnánk, miközben szó szerint kint van az asztalon, miért lelkesednek érte turisták és helyiek egyaránt.

Az alapítók, Sean Muldoon és Jack McGarry gyerekkoruk óta ismerik egymást Forrás: Business Insider

A Dead Rabbitet négy évvel ezelőtt azzal az ambícióval alapította két belfasti emigráns, hogy ne szakadjanak bele a honvágyba. A filmekből is jól ismert Guinness neonsablon hiányzik az ablakából. Éppen azért, mert New Yorkban a pubok zöme úgy gondolja, elég, ha kiteszi, máris van oka írnek neveznie magát. Sean Muldoon és Jack McGarry – gyerekkori barátok – már Észak-Írországban együtt vezettek koktélbárt, és amikor úgy érezték, mindent elértek a szakmában, amit csak lehetett, kivándoroltak, hogy megnyissák a Dead Rabbitet.

Az első pillanattól kezdve dugig tömve vannak.

Mi mindenből áll tehát össze a sikerük? Miért szeretik őket ennyire az emberek?

Valóban első a vendég

A Döglött Nyúlban nem kevesebb, 145 ír viszkivel vezetheti le a stresszt, aki szereti. Elképesztően magas szám, és nem nehéz belátni, aligha tekinthetjük nélkülözhetetlen szempontnak. Senki nem sértődne meg, ha a tizedét kínálnák, és ekkora dömpingből vélhetőleg egy főállású ínyenceknek is gondot okozna a vakteszt. A felhozatal lényege itt egyértelműen a figyelem, az odafordulás a vendég felé. Neki kedveskednek vele elsősorban, nem a pénzügyi mérlegnek, hiszen nem rendítené meg a forgalmat, ha elhagynák a címkék többségét.

Az itallap

Ha viszkiből csaknem másfélszázfélét kínálnak, el lehet képzelni, hogy viszkialapú koktélfajtából sincs kevés. Az itallap szinte kisregény. Szó szerint: nem sajnálták a fáradságot, össze van fűzve és keményborítót kapott, gyönyörűek az illusztrációk. Ráadásul minden kiadás történetet mesél el, erről bővebben a következő bekezdésben. A Döglött Nyúlba betérve tehát a vendégnek az az érzése, komolyan veszik. Sokkal komolyabban, mint ahogy azt egy kocsmától megszoktuk vagy el lehet várni.

Mese és történelem

A jelenlegi itallap főszereplője John Morrissey, aki a 19. században emigrált New Yorkba, és a Scorcese filmjéből is jól ismert bandák egyikének lett ikonikus alakja. Történetesen azé, amelyik Döglött Nyulaknak nevezte magát. Utcai harcos, egy eltűnt kor hőse, egy város születésének szemtanúja, áttételes névadó – csupa olyan hozzáadott érték, amely érzelmi elköteleződést épít. Márpedig az ilyesmi előbb-utóbb financiálisan is megmutatkozik.

Méghozzá szövevényes

A kocsmában kapható italokat nyolc ízcsoportba sorolják, valamennyi John Morrissey életének egy-egy korszakához vagy mozzanatához köthető. Egyszer például utcai harcban izzó széndarabhalomhoz szorította az ellenfele. Attól kezdve Old Smoke volt a beceneve. A Döglött Nyúlban a Tüzes jelzésű koktélok alaparomája tehát földes, füstös. Amihez történet köthető, az fogyasztói bizalmat erősít.

Valamiben világelső

McGarry nyíltan rém büszke az ír kávéjára. Kertelés nélkül a legjobb receptnek tartja a világon. Prémiumminőségű kávét és egy Clontarf márkájú viszkit szuvidál, majd nagyon zsíros tejszínnel keveri, és őrölt szerecsendióval hinti meg. Megint csak valami, amit a világon egyedül itt lehet megkapni. Branding, lojalitás, profizmus.

Na és a kaja! Te jó világ!

Uborkával és dizsoni mustárral tálalt házi pástétom kovászos bagetten. Muffinnagyságú húspástétom. Növendék báránycomb-steak 7 dollárért. Sajt- és felvágott-válogatás 26 dollárért. Apró falatok akkor is, amikor a konyha már bezárt.

Van mire szerénynek lenniük

Azt hinnénk, a felsorolás negyede már elég ahhoz, hogy az éjszakás takarító is fenn hordja az orrát? Tévednénk. A beszámolók szerint egyszerű, normális, hétköznapi mindenki, a mixerek keresztnevükön üdvözlik a törzsvendégeket, és inkább eltúlozzák a mértéket, semmint spórolnának vele. Amolyan ír módra. Talán nem is azért, hogy a vendégek visszavágyjanak, és mindenképp betérjenek újra meg újra. Az csak afféle mellékhatás.

Sajnos New York még mindig őrült messze van ahhoz, hogy odaugorjunk megtapasztalni ezt a sok csodaságot. De ennyire szerethető, emberarcú, mégis működő marketingből csak tanulni lehet.

Önöket mi fogta meg annak idején a kedvenc kocsmájukban?