Tökéletes pillanat nélkül is vállalkozhat

Meg sem próbálni sokkal nagyobb kudarc, mint belebukni egy vállalkozásba

Sok alkalmazott gondolkodik saját vállalkozáson, de évekig halogatja. Vár a tökéletes pillanatra, egy jobb ötletre, több tőkére, időre vagy tapasztalatra. Vajon érdemes várni? Magyar vállalkozókat kérdeztünk meg.

A vállalkozói létben vonzó a függetlenség és az önállóság, miközben riasztó lehet az ezzel járó bizonytalanság. Jeff Haden a Linkedinen összegyűjtötte a leggyakoribb kifogásokat, amelyekkel az emberek meggyőzik magukat, hogy jobb nekik alkalmazottként a mókuskerékben. A Bónusz Brigád alapítói, a debreceni guruló kávézó üzemeltetője és az Antenna Hungaria platinum partnere ma sikeres vállalkozók, de ők is ismerik ezeket a nehézségeket.

Meg sem próbálni sokkal nagyobb kudarc, mint belebukni egy vállalkozásba Forrás: Thinkstock

Félek a bukástól

Minden vállalkozó fél az elején, ez teljesen természetes. Sőt, a legtöbben nemcsak az indulásnál félnek, hiszen később is sok a bizonytalanság. „Féltünk attól, hogy a vállalkozás nem lesz sikeres, de szerintem minden kezdő vállalkozó ugyanígy érez. Aki mást mond, az nem mond igazat, vagy elfelejtette, hogy honnan kezdte” – mondta Kiss Zoltán, a debreceni guruló kávézót üzemeltető Breaktime Kft. ügyvezetője. Probléma akkor van, ha a félelem visszatart minket az ötleteink megvalósításától. Meg sem próbálni sokkal nagyobb kudarc, mint belebukni egy vállalkozásba.

Nincs átütő ötletem

Posta Tibor, a P-Sat Hungary Kft. ügyvezetője nem volt biztos abban, hogy átütő az ötlete, de cége indításakor, a ’90-es évek elején nem volt még olyan, aki kifejezetten antennaszereléssel foglalkozott, úgyhogy belevágott. Először mellékállásban, majd amikor beindult a vállalkozás, elkezdett főállásban foglalkozni vele, később átváltott a kereskedelemre és a mai napig ebből él. Szakáruházában mára azoknak ad el, akiktől korábban vásárolt, sőt beszállítója a Slovak Telekomnak, a UPC Direct forgalmazóknak és platinum partnere az Antenna Hungariának.

A vállalatok nagy része nem a spanyolviaszt találja fel, hanem észrevesz valahol egy hiányosságot, és lehetőségként tekint rá. Egy egészen egyszerű ötlet is robbanhat nagyot, ha találkozik a célközönség igényeivel. Fontos tudni, hogy kinek készül a szolgáltatás, és annak a csoportnak mik az igényei. Az egyszerű ötletekkel is óvatosnak kell lenni: ha úgy gondoljuk, van egy jó ötletünk, de rajtunk kívül senki sem tartja érdekesnek, akkor lehet, hogy tévúton járunk. Ilyenkor engedjük el a büszkeségünket, és vizsgáljuk meg, hogy hol tévedtünk.

Már el vagyok késve

Steve Jobs is gondolhatta volna ezt, mert az iPod piacra dobása előtt már voltak modern zenelejátszó eszközök, és a vékony Macbook laptop sem az első laptop volt világon. Az innováció folyamatos dolog: mindent tovább lehet gondolni, lehet fejleszteni. Ha elgondolkodunk, biztosan találunk valamit, amiből lehet az eredetinél gyorsabbat, erősebbet, olcsóbbat vagy valamilyen szempontból jobbat csinálni. Heller Gábor, a Bónusz Brigád egyik alapítója szerint az a fontos, hogy ígéretes üzletbe vágjunk bele. Az ő ötletükről tudták, hogy egyedi Magyarországon, ezért bíztak a sikerben. Kiss Zoltán pedig attól tartott, hogy a guruló kávézó ötlete Magyarországon nem állja meg a helyét, de tapasztalata szerint az emberek mindig fogékonyak az új, igényes dolgokra.

Nincsenek meg a kapcsolataim

A vállalati honlapok segítségével, a LinkedInen, a Facebookon és hasonló felületeken szinte bárkivel felvehetjük a kapcsolatot. Legyünk láthatóak már a kezdetektől, hogy aki úgy érzi, van mit adnunk egymásnak, kapcsolatba léphessen velünk. Kiss Zoltán szerint a kapcsolati tőke az egyik legfontosabb dolog egy vállalkozás működéséhez, fejlődéséhez. Úgy gondolja, hogy egy jó ötlettel – igaz, lassan – ki lehet építeni a megfelelő kapcsolati rendszert. Legyen jó okunk arra, hogy felvegyük valakivel a kapcsolatot, és adjunk valamit, mielőtt kérnénk. Ha ezt az íratlan szabályt betartjuk, meg is lepődhetünk, hogy milyen sikeres vagy ismert emberek állnak szóba velünk és készek segíteni.

Nincs elég tőkém

„A Bónusz Brigád indulásánál egy akkor már sikeres amerikai modellt vettünk alapul, és a két alapító, Kaprinay Zoltán és én, a kis megtakarított pénzünkkel indultunk. Hamar kiderült, hogy segítségre van szükségünk, mert rohamosan fejlődünk. Ilyenkor az a nagy kérdés, hogy kihez fordulnak az alapítók, és mennyi üzletrészt hajlandók pénz fejében átengedni” − mondta Heller Gábor. A Tarpa Hungarikum Manufaktúrában olyan befektetőre találtak, aki biztosította az előrelépés feltételeit úgy, hogy nem kívánt beleszólni a vállalat vezetésébe.

A debreceni gurulókávézónál a mai napig probléma a tőkehiány a bővülés szempontjából. Ilyenkor két megoldás van. Egyrészt egy be lehet vonni egy befektetőt, ahogy a Bónusz Brigádnál történt, de sokan nem szeretnének feladni a tulajdonrészükből, és megkockáztatni, hogy külső szereplő is beleszóljon az irányításba. Így van ezzel Kiss Zoltán is, aki a másik lehetőséget, a bootstrappinget választotta, vagyis azt, hogy önerőből, apró lépésekkel halad előre. Úgy gondolja, a két út közül ez a nehezebb.

A vállalkozóknak a lehető legtöbbet kell kihozniuk a rendelkezésükre álló forrásokból: a pénzből, az időből és az emberi erőforrásokból. Sosem fogjuk úgy érezni, hogy éppen annyi tőkénk van, amennyi kell. A lényeg az, hogy ne egy előre meghatározott tervhez ragaszkodva alakítsuk a vállalkozást, legyünk rugalmasak, változtassunk, ha szükséges. Nem mindig tudjuk befolyásolni, hogy mink legyen, de azt minden esetben mi döntjük el, hogy mit kezdünk azzal, amink van.

Nem vagyok elég képzett

Egy vállalkozás működtetéséhez speciális tudás kell, amit leginkább tapasztalattal szerzünk, nem pedig az iskolában. „Egy vállalkozáshoz kétféle tudás kell: a szakmai tudás és a vállalkozói tudás, vagyis az, hogy hogyan vezetsz egy vállalatot. Eleinte én sem tudtam ezeket. Magam kezdtem el csinálni a könyvelésemet, és rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok. Közben tanultam meg mindent. Leginkább rendezvényekre jártam, ahol hozzám hasonló emberekkel találkoztam, és tudást cseréltünk” – mondta Posta Tibor. Hasznos tapasztalatokat úgy is gyűjthetünk, ha mellékállást vállalunk egy kis cégnél, vagy egy olyan iparágban, amellyel még sosem foglalkoztunk. Akár önkéntes munkát is megéri vállalni. Elsőre ez igazságtalannak és túl nagy áldozatnak tűnhet, de az ismeretek és a készségek nem szoktak csak úgy az ember ölébe hullani.

Túl kockázatos

Kockázat mindig van: fennáll a lehetőség, hogy folyamatosan nehézségekbe ütközünk vagy elbukunk. Viszont, ha sosem próbálkozunk, akkor hasznos tapasztalatok helyett csak megbánás lesz bennünk, miközben azt kérdezzük magunktól „Vajon hol tartanék most, ha belevágtam volna?” Ez az az egyetlen dolog, amelyet nem szabad megkockáztatni. Posta Tibor szerint a bizonytalanságtól való félelem sokakat tart vissza. Mivel az egzisztenciális biztonság neki is fontos, csak akkor szakított az alkalmazotti pozícióval, amikor a vállalkozásából jövő bevétel megközelítette a főállásából kapott fizetését. A továbblépéshez viszont többet kellett foglalkozni a saját vállalkozással, ami nem ment a főállása mellett, úgyhogy egy idő után mindenképp lépni kellett.

Máskor sem lesz tökéletes pillanat

Vállalkozóként átélhetjük a szenvedélyes lelkesedést a munkánk iránt, és ezzel javíthatjuk az életminőségünket. A vállalkozói lét azonban nem való mindenkinek: kitartás és talpraesettség kell hozzá. Aki az első nehézség után feladja, nem bírja a hullámvölgyeket és a bizonytalanságot, folyamatosan stresszel, az nem tudja kiélvezni a függetlenséget. Arra viszont nem érdemes várni, hogy minden tökéletes legyen, mert olyan valószínűleg nem lesz. Tegyünk meg mindent a jó eredményért az adott lehetőségek szerint. Közben pedig ne legyünk türelmetlenek: a hosszú út gondolata riasztó lehet, de kis lépésekben a leghosszabb út is könnyű. Ne akarjunk túl sokat egyszerre, haladjunk lépésről lépésre.