Ha fizetésemelést nem is, ezt nyugodtan kérheti a főnökétől

Tévhit, hogy otthonról elblicceljük a feladatokat, inkább gyorsabban és nyugodtabban dolgozunk

Nem a pénz az egyetlen, amiről van miért tárgyalni a főnökünkkel, ha javítani szeretnénk a munkakörülményeinken. Akár most lépünk be a céghez és próbáljuk meg kiharcolni az optimális bért, akár a szerintünk esedékes emelésért kopogunk be hozzá, csak jól járunk azzal, ha betartalékolunk az ötletekből. Kapóra jöhetnek.

Dolgozzunk többet otthonról

Jelenlegi digitális eszközeinknek még a fele is bőven kiszolgálja az otthoni munkát. Ez még akkor is igaz, ha kétszer ennyi sem fogja soha teljesen helyettesíteni a csapatot, a váratlan megoldásokat, a közös ötletelést – az emberek között töltött idő hangulatáról nem is beszélve. Otthonról dolgozni nem lógás. Ellenkezőleg: már heti két home office-ban töltött nap felgyorsíthat és energizálhat annyira, hogy kétség ne férjen a produktivitásunkhoz.

Tévhit, hogy otthonról elblicceljük a feladatokat, inkább gyorsabban és nyugodtabban dolgozunk Forrás: Photononstop/Eric Audras

Másfajta szabadnapok

Az angolszász HR-kultúrában létezik az úgynevezett személyes nap, amely sem szabadságnak, sem betegszabadságnak nem számít. Próbáljunk meg elkérni egy-egy személyes napot a felgyülemlett elintéznivalóknak anélkül, hogy ez a később a családi nyaralás rovására menne. Tény, hogy nálunk nem honosodott meg, de ha a vezetőnk elég rugalmas, ha emberséges a viszonyunk, nekifuthatunk egy ilyen témájú beszélgetésnek.

Ha bővül a család

Svédországban nem csak a kismamák mennek szülési szabadságra, az apuka is távol lehet a munkától a baba első hat hetében – ez Magyarországon 5 nap. Igaz, a munkavállaló dönti el, még a kórházi időszak alatt nem dolgozik – ez akkor lehet praktikus, ha van már kisgyerek a családban –, vagy később váltja be. „Fejlődést abban látunk, hogy egyre könnyebb elintézni, valamint egyre gyakoribb, hogy a kispapa megy gyesre – mondja a coach. – Férfi cégvezetők között sem ritka, hogy úgy dönt a család, mostantól kapjon inkább a nő lehetőséget arra, hogy építse a karrierjét, főként ha a férfi épp a hajtós időszakkal telítődött már, és kifejezetten üdítő, ha másra fektetheti a hangsúlyt. Számára nem áldozat, hogy otthon marad a kisgyerekkel, hanem önmegvalósítás. Szintén jó megoldás heti egy családi napot kijelölni.”

Lerf Andrea hozzáteszi, nyugodtan említsük már az interjún, ha két-három éven belül szeretnénk családot alapítani, ez így őszinte. Egyébként bármilyen is a fogadtatás, a felvételiztetők sem ma jöttek a hat húszassal: ha egy harmincas évei elején járó, még gyermektelen nő jelentkezik a pozícióra, reális fejlemény, hogy belátható időn belül szülési szabadságra megy majd. „A vezetőnek ilyenkor érdemes kétszer is meggondolnia, mit tegyen: ha úgy dönt, hogy emiatt nem veszi fel az illetőt, ami nem túl szimpatikus, akkor a jóval fiatalabbak közül kell választania. A húszas éveikben járó munkavállalók azonban céges szempontból csapodárok. Másfél-kétévente váltanak, főként amikor már belerázódtak a munkakörükbe és úgy érzik, nincs több kihívás a munkájukban. Szóval túl azon, hogy nem túl emberséges a családi tervek miatt elküldeni valakit, üzletileg sem feltétlenül okos döntés” – magyarázza Lerf Andrea.

Sokan azt hiszik, esélyük sincs az állásra, ha őszintén elmondják, hogy néhány éven belül szeretnének szülni Forrás: Thinkstock

Rugalmas munkaórák

Senki nem dolgozik ugyanúgy reggel, mint délben, mint késő délután, jogosan eltérő, ki melyik napszakban a leghatékonyabb. Ha friss fejjel, akkor érdemes hamarabb kezdenünk. Ha délután, nem kardinális, hogy svájci 9 órára érkezzünk az irodába. Nincs olyan ember, akinél a 9-17 beosztás a valóságot tükrözi. Emeljük ezt ki, mert a céget is az eredmény érdekli elsősorban. Ha ugyanannyit végzünk el kevesebb óra alatt, mint a rugalmatlan kilencórás keretben, ez nem lehet probléma.

Lerf Andrea elmondta, a kötetlen munkaidő valóban okosabb, mint mereven uniformizálni – a probléma az, hogy a legtöbb munkaadó ezt hajlamos napi 10-12 óra elvárható munkaként értelmezni. Mintha azt is kérhetné, hogy a kolléga álljon a rendelkezésére bármikor. Ez félreértés. „A munkavállaló mindenek előtt ismerje ki a saját szokásait, tudja meg, pacsirta- vagy bagolytípus. Vállaljon felelősséget azért, ahogy tervez, majd adjon hangot az igényeinek. Valahogy így: „Kedves főnökeim, ti is, én is akkor járunk a legjobban, ha többször osztotok be reggeli műszakba.” Egyszóval ismerjük ki magunkat és fogalmazzuk meg az igényeinket.”

Kinevezés

Gyakran vagyunk úgy egy pozícióval, hogy ugródeszkának tekintjük későbbi jobb státuszokhoz. Egy munkahelyi elnevezés végülis nem kerül semmibe. Ha nincsenek hosszú távú terveink a jelenlegi állásunkkal, legalább az önéletrajzunkban mutasson jól és segítsen abban, hogy megkapjuk a nekünk való munkát. Nyugodtan tegyünk kísérletet a jobban csengő pozícióra. Lerf Andrea szerint ez még akár nagyon szabályozott környezetben is működhet: személyes tapasztalatból említ egy példát arra, amikor egy majdnem középvezető konkrétan nem létező pozíciót írhatott a névjegykártyájára, mert őt ez motiválta. A hivatalos besorolás mellett ezért bevezettek egy csak nála megjelenő besorolást.

A kedvenc projekt

Ha nem tudjuk elintézni, hogy több pénz érkezzen hónap elején a számlánkra, kérjük azt a vezetőnktől, hogy helyezzen testhezállóbb projektek közelébe. Akit feldob a feladat, sokkal szebben teljesít, és nem is fásul bele.

Prémium

Az egyszeri költségre könnyebb rábeszélni a vezetőt, mint a magasabb fizetésre, éppen azért, mert adott pillanatban nem engedheti meg az állandó többletkiadást bérfronton, de valószínűleg – legalábbis ha szereti a vállalatot és a munkáját – munkatársat sem akar elveszíteni. Hozzuk szóba azt a bónuszt, jutalékot, borítékos dicséretet. Érveljünk konkrét eredményeinkkel.

„Valamennyi szempontnál ugyanaz a legfontosabb: az őszinteség, a bátorság. Sajnos belénk nevelték, hogy ne beszéljünk nyíltan a munkahelyünkön. Aki elmúlt 35 éves, annak ez még gyakran nehéz. Innen aztán furcsa kényszermegoldásokra jutunk, és azt várjuk, a vezetők találják ki helyettünk, mit szeretnénk. Pedig ismerjük a mondást a néma gyerekről – mit várunk, ha nem tesszük ki az asztalra a valóságot?” Hozzáteszi, ha valóban veszélyesnek ítéljük, hogy szívünkből szóljunk a munkahelyünkön, gondoljuk át világosan, miért vagyunk ennél a cégnél. A családomat tartom el? Ez valamennyire védhetővé teszi a túlzottan óvatos játékot. Önmegvalósítok, hiszek magamban? Fontos vagyok a vállalatnak? Ha igen, elő a farbával. Sok tekintélyelvű cég működik, amelyekben ez a nyitottság mégis megtalálható. Ma már a legkevesebb esetben fejezik le az embert azért, mert kezdeményező és őszinte.

Plusz kettő, ha ön startupnál dolgozik:

1

Mivel a startupoknál sokkal nagyobb az esélye a teljes kudarcnak, mint egy hagyományosan beágyazódó kezdő vállalkozásnak, próbálja meg kiharcolni, hogy ha földbe is áll a projekt, három hónapig még mindenképp kapjon fizetést. Ez aligha lehet a bére teljes összege – de épp annyival lesz több a nulla forintnál, amennyiben meg tudnak állapodni. És az már megkönnyíti a folytatást.

2

Biztosan felkínáltak egy olyan konstrukciót indulásnál, amely üzletrészt is tartalmaz. Próbáljon meg nagyobb százalékot kiharcolni annál, mint amennyit a kezdet kezdetén ajánlanak. Ki tudja, mennyire jön jól, ha egyszer csak kiderül, hogy a jövő Airbnb-jéhez szegődött el.