Eltekintve attól a több ezer milliárd dollárnyi monetáris stimulustól, amelyet a világ vezető jegybankjai a pénzpiacokba pumpáltak, a 2008-2009-es válságból való talpraállás legnagyobb részt a BRIC-országoknak (Brazília, Oroszország, India, Kína) köszönhető. A brazil, orosz és kínai gazdaság nyersanyagexporttól való függőségére óriási hatást gyakorol az árupiaci termékek áralakulása, már pedig azok 2002-2008 között óriási emelkedésen mentek keresztül, hogy aztán néhány hónap leforgása alatt összeomoljanak saját súlyuk alatt. Aztán a válság kitörése után újabb emelkedő peiródus köszöntött be az árupiaci termékek piacán, ami kihúzta a BRIC-országokat a bajból. De a jókedv tiszavirág életűnek tűnt, hisz mind a mezőgazdasági, mind a fémek és az energiahordozók ára lejtőre került, így joggal merül fel a kérdés:
mely országok vagy régiók lesznek a világgazdaság motorjai, ha újra kiesik a BRIC-csoport?
- írja blogbejegyzésében Ashraf Laidi piaci szakértő.
Mert úgy tűnik, hogy a 2000-es évek első évtizedében tapasztalt nagy árupiaci szuperciklus, amit leginkább Kína mérhetetlen nyersanyagigénye táplált, eléggé a végét járja, hatalmas kihasználatlan kapacitásokat hagyva maga mögött. Koránt sincs annyi nyersanyagra szüksége a világnak, mint amennyire korábban volt.
Oroszország nehezen viseli az olaj és a földgáz árának egy éve tartó esését, mivel az ország exportjának 83 százaléka származik nyersanyagokból. Hasonlóan függő helyzetben van Brazília is, amelynek igazából sosem sikerült a több lábon állást megvalósítani, hisz a vasérc, a szója, a kávé és a cukor exportja a teljes kivitel 64 százalékát tesz ki. Kínában történt egy kis változás, mivel a finomított olaj és a fémek exportja jelentős mértékben visszaesett. Az éves exportnövekedési ütem 3 havi mozgóátlaga mínusz 2 százalékon áll, ami óriási változás a 2010-2013 között tapasztalt 20-30 százalékos növekedési ütemhez képest.
Ugyanakkor India nem áll rosszul néhány strukturális reformnak, illetve a nyersanyag importnak (és nem exportnak) köszönhetően, hisz a csökkenő árak mellett olcsóbban tudja beszerezni az ország számára fontos árucikkeket - elemzi a helyzetet Ashraf Laidi.
A BRIC-országok GDP alakulásából kiderül, hogy a brazil és a kínai adat a 2009-es válságmélypontra esett vissza. Oroszország ugyan recesszióba süllyedt, de mégsem olyan éles a visszaesés, mint amit a 2008-2009-ben tapasztalt olajár zuhanásnál lehetett tapasztalni, hisz az akkori árfolyamösszeomlás sokkal intenzívebb volt.
A dollár egymúlt egy évben tapasztalt erősödése máris érezhető nyomás alá helyezte az amerikai exportot, ami egyáltalán nem jelent ígéretets jövőt, pláne ha mellé tesszük a feltörekvő piacok irányából érkező kisebb keresletet. És ez ugyanúgy értelmezhető a visszaeső kínai keresletre is, amelyet még az ottani tőzsdepánik és annak eredőjeként elpárolgó vagyonok is tetéznek. A nagy technológiai óriások, mint az Apple és a Twitter sokat várnak a kínai piactól, de ez még problémákba ütközhet - vélekedik Ashraf Laidi .
Amikor a FED döntéshozói az egyre alacsonyabb munkanélküliségi rátáról és a javuló munkaerőpiaci körülményekről beszélnek, érdemes lenne őket az importált defláció veszélyeire is emlékeztetni, ami a feltörekvő piacok oldaláról gyűrűzhet be. Ez most teljesen más, mint ami 2008-ban volt, amikor az USA gyenge dollár és magas infláció mellett ment bele a válságba, hiszen ezen körülmények és tartalékok most nem állnak rendelkezésre, sem belföldön, sem a feltörekvő piacokon.
Így óriási kérdés, hogy az amerikai jegybankárok mit kezdenek a mostani helyzettel, hisz amíg az USA-ban és Európában folytatódhat vagy szinten maradhat a gazdasági növekedés, addig a fejlődő piacok oldaláról egyáltalán nem ilyen kedvező a kép, mint ahogy a fenti elemzés is bizonyítja. Ennél fogva könnyen lehet, hogy a FED sem lesz oly' bátor a kamatemeléssel, és tényleg nagyon lassú ütemben emelkedhet az irányadó kamatráta, vagy akár ki is tolódhat az első monetáris szigorítás időpontja a piac által várt szeptemberi lépéshez képest.