Nemcsak a celebek, a használt ruhák is dubajoznak

A kereslet hatalmas, a minőség viszont csökken – hiába Anglia a használt ruhák legnagyobb piaca, ha már nem tudja kiszolgálni a legnagyobb partnereit sem. Sok kereskedő ezért új módszereket keres: van, aki már Nagy-Britanniában válogat, mások az Egyesült Arab Emírségekben helyi munkaerőt alkalmaznak. Kutatók mindenközben arra figyelmeztetnek, hogy az afrikai gazdaság akár össze is omolhat a nagy mennyiségű használt ruha miatt. Cikkünk első részében arról írtunk, hogyan kerülnek a használt ruhák Magyarországra, most annak jártunk utána, mi történik ezután.

• Van cég, amelyik már Angliában elvégzi az előválogatást.
• Sok kínai kereskedő ment tönkre a használtruha-boltok miatt.
• Ha azt látja: minden 300 forint, kezdjen gyanakodni.
• A használt ruhák gyakran dubajoznak.
• Afrikában a használtruha-üzlet tönkreteheti a gazdaságot.

Húszéves tapasztalattal a háta mögött a Háda Kft. az egyik legnagyobb kereskedő Magyarországon. A cég egyedi módszerekkel érte el a sikereit.

Egyenesen a brit gyűjtőközpontba küldik alkalmazottaikat,

akik már ott kiválogathatják a legjobb darabokat, de szerződést kötnek kinti cégekkel is, hogy néhány ember csak nekik dolgozzon. Úgy tűnik, bevált a stratégia, hiszen a cégnek jelenleg 65 üzlete van az országban, és hamarosan nyitják a következőt.

„Évekkel ezelőtt döntöttünk az előválogatás mellett, az idő pedig minket igazolt. Így a legjobb minőségű ruhákat tudjuk az üzleteinkben bemutatni a magyar vásárlóközönség számára” – mondta az Origónak Lakatos Krisztián ügyvezető.

A magyarok a darabárus üzleteket keresik Fotó: Hirling Bálint [origo]

Betörtek a plázákba is

A Hádában a vásárlók 90 százaléka nő, akik főleg saját maguknak és gyermekeiknek keresnek ruhákat, de sok férfi is megfordul az üzletekben. A vevők többsége jobban szeret darabáras boltban vásárolni, ezért a cég elkezdett terjeszkedni a plázákban is – a legfrekventáltabb helyeken. A cég "A kategóriás" bevásárlóközpontokba is menne, de nem mindegyikben látják szívesen a tevékenységet az üzemeltetők.

Afrikába szánják, magyarok veszik

Cikkünk első részében arról írtunk, hogyan jutnak a használt ruhák Magyarországra. Ide kattintva elolvashatja.

Lakatos Krisztián szerint a sikerük azon is múlt, hogy többségében márkás, minden esetben nagyon jó minőségű ruhák kerülnek az üzleteikbe, ezzel pedig az olcsó új ruhákat forgalmazó, úgynevezett "fast fashion" üzletek nem mindig tudják tartani a lépést.

A kínaiak sem bírják a versenyt

Sok ilyen üzletben az utóbbi években romlott az áru minősége,

a vásárlók drágábban kapnak meg olyan darabokat, amelyek néha pár mosás után tönkremennek. A mi ruháink ezzel szemben tartósak és jobb minőségűek, alacsonyabb áron" – mondta az ügyvezető, aki nem is titkolta, hogy a fast fashion üzleteket tartják a legnagyobb konkurenciának. Éppen ezért hozták létre saját, új ruhákat kínáló márkájukat is.

A kínai kereskedők nem mindig bírják a versenyt Forrás: Easyget Textile Kft.

Érdekes jelenség, hogy a használtruha-üzletek terjedése miatt sok kínai kereskedő is csődbe ment, mert ők sem tudtak lépést tartani az olcsó, de jó minőségű áruval.

Ha minden 300 forint, gyanakodjon

Itt pedig vissza is térhetünk a kérdéshez, hogy miért csak a nagyobbak tudnak életben maradni. A kiskereskedők ugyanis mind csak a "krém" minőséget akarják megvenni, a nagykerekben ennek kilója körülbelül 2790 forint + áfa. Az üzletekben ennek darabját már 2-3000 forintért lehet árulni, ez a szupermarketekben kapható új ruhák árával vetekszik.

Ezzel még nem is lenne semmi baj, hiszen van rá kereslet, csakhogy Oertel Nándor, a Bumeráng Kft. tulajdonosa úgy véli,

a kiskereskedők nem tudnak annyit eladni krémből, amennyiből fenn tudják magukat tartani.

A magas ár miatt az egész készletet ki kell ahhoz árusítaniuk, hogy új adagot tudjanak hozni, a másodosztályú darabok viszont már egyáltalán nem kelnek el olyan gyorsan.

Egymás árait nyomják le a boltok, nem mindenki tud fennmaradni Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ekkor szokott előfordulni a "mindent 500 vagy 300 forintért" akció, mert a tulajdonosok abban reménykednek, hogy így hamarabb megszabadulhatnak a készlettől. Ezzel viszont lenyomják a környék többi üzletének árait is, és egymás után mennek tönkre, mert még a rezsit sem tudják kitermelni.

Az sem ritka egyébként, hogy

az üzleteket a nagykerek nyitják éppen azért, hogy az olcsóbb, kevésbé kelendő báláktól megszabaduljanak.

Ha rossz az angol, keresd az ausztrált

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egyre többen keresnek alternatívát az angol használt ruhákkal szemben. Van, aki Hollandiából, van, aki Németországból hozza az árut, de az általános vélemény az, hogy ezeknek nem olyan jó a minőségük. Oertel Nándor éppen ezért keresett egészen más útvonalat, és meg is találta – Ausztráliában.

Sardzsában hatalmas logisztikai központokban válogatják a ruhákat Forrás: Wikimedia Commons

„Nekem szerencsém volt, mert van egy ausztrál társam, aki kapcsolatban van az ottani gyűjtőkkel. E nélkül nem menne” – mesélt a kezdetekről az üzletember.

A Bumeráng Kft. ügyvezetője szerint az ausztrál ruha nemcsak jó minőségű, hanem különleges is, sok közöttük a színes, egyedi darab és a fürdőruha is, amit szeretnek a magyar vásárlók. Ha viszont a világ másik feléről egyenesen Magyarországra hozná a bálákat, a szállítás nemcsak hosszú, hanem nagyon drága lenne. Az ő történetében ezért van egy csavar.

Ahol dubajoznak a használt ruhák

„A mi ruháink kis túlzással dubajoznak,

helyi munkaerővel válogatjuk őket az Egyesült Arab Emírségek harmadik legnagyobb városában, Sardzsában” – mondta.

Sardzsában hatalmas üzlet a válogatás, a világon mindenhonnan küldik ide a ruhákat, és szállítják őket tovább. A helyi munkaerő sokkal olcsóbb, mint Európában, és így

ugyan kisebb az árrés, mégis megéri.

Nem minden angol, ami turi Fotó: Tuba Zoltán [origo]

„Többször voltam kint, elmagyaráztam, milyen szempontok alapján válogassák az árut, azóta pedig teljesen meg vagyok elégedve” – mondta az ügyvezető. Azt persze ő is elismeri, hogy így alacsonyabb a haszon, de folyamatosan nagyon jó minőségű, válogatott ruhához jut, és a konkurencia is kisebb.

A legnagyobb piac: Afrika

Az eddigiekből úgy tűnik, hogy a használtruha-üzlet mindenkinek jó: a jótékonysági szervezetek pénzt kapnak, a gyűjtők üzletet, a nagykereskedők árut, a célországok pedig jó minőségű ruhát. Csakhogy a képlet nem ilyen egyszerű.

Míg Kelet-Európában a középosztály gyakran csak divatból jár turkálókba, Afrikában a lakosok nagy részének nincs más választása. Egyes felmérések szerint

a közép-afrikai országokban a lakosság 90 százalékának még soha nem volt új ruhája.

Ghánába hatalmas szállítmányok érkeznek, főleg másodosztályú ruhákból, majd innen terítik tovább a többi országba. (Az afrikai ruhaadományokról szóló cikkünket itt elolvashatja.)

Ghána az egyik legnagyobb piaca a használtruha-kereskedelemnek Forrás: AFP/Marco Longari

A ruhafajták között is nagy különbség van: Afrikába főleg a trikókat, sortokat viszik, a fehér ingek Pakisztánban keresettek, Kelet-Európában pedig a kabátok, pulóverek népszerűek.

Felöltöztetni a szegénységet

Dr. Andrew Brooks, a londoni King’s College kutatója azok közé tartozik, akik szerint az afrikai üzletelés nem feltétlenül hasznos. A témáról könyvet is írt „Clothing poverty” (Felöltöztetni a szegénységet) címmel, ebben kifejti, hogy

a használt ruhák terjedése rendkívül káros volt a textiliparra a fejlődő országokban,

különösen Afrikában. Ghánában például 1975 és 2000 között a textil- és ruhaiparban dolgozó alkalmazottak száma 80 százalékkal csökkent.

„Az olcsó használt ruhák jelentős előnnyel indulnak a drágább helyi termékekkel szemben. Ráadásul, amikor a gyárak bezárnak, a helyi szakértelem is eltűnik” – nyilatkozta az Origónak a brit fővárosból a szakember.

Néhány szervezet már Afrikában is logisztikai központot nyitott Forrás: AFP/Simon Maina

Brooks azért is bírálja a használtruha-kereskedelmet, mert a nagy mennyiségű import miatt az ország gazdasága túl erősen függhet másoktól. Tehát lehet, hogy az egyes embereknek jó, hogy olcsón juthatnak ruhákhoz, az ország egészének nem feltétlenül az.

Arról nem is beszélve, hogy az afrikai lakosok méltóságát is elveszi, hogy mindig mások levetett ruháiban járnak, de néhány ország például a női alsóneműk behozatalát higiéniai okokból betiltotta – sorolta a problémákat az egyetemi tanár.

Nem bíznak a nagykereskedőkben

Azt Brooks is elismerte, hogy az utóbbi években romlott az angol használt ruhák minősége, ezt ő annak tudja be, hogy már az új termékek is rosszabb minőségűek. Éppen ezért támogatja néhány jótékonysági szervezet munkáját, akik úgy döntöttek, hogy

saját maguk kereskednek a megmaradt ruhákkal, és nem bízzák nagykereskedőkre a munkát.

Ilyen például az Oxfam, amely már régóta igyekszik átláthatóbbá tenni a piacot, ezért Yorkshire-ben nyitottak egy logisztikai központot. Ezenkívül Szenegálban is üzemeltetnek egy raktárt, ahol helyiek szortírozzák a ruhákat, így munkát is tudnak adni nekik.

A nagykereskedőknek egyre nehezebb életben maradniuk Fotó: Szabó Gábor - Origo

Hol van a melltartód? Szenegálban

Ian Falkingham, a szervezet szenegáli munkatársa ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a megmaradt ruhákkal is kell valamit kezdeni, ezért azokat most is eladják, hogy minél több pénzt tudjanak jótékonykodásra fordítani.

„Szerintem a legtöbb angol nő örülne neki, ha megtudná, hogy a melltartóját most egy szenegáli asszony hordja.

Valószínűleg úgy gondolnák, jó helyre került” – nyilatkozta a szervezet munkatársa a BBC-nek.

Amíg azonban Afrikában az emberek nagy részének nem lesz pénze új ruhára, és Kelet-Európában is népszerűek a használtruha-boltok, az üzlet valószínűleg tovább fog fejlődni. Bár a tevékenység sokszereplős és bonyolult, nagyon kevés időre van ahhoz szükség, hogy egy termék a londoni konténertől egy budapesti család nappalijába kerüljön.

Az sem ritka, hogy iratokat találnak a ruhák között Forrás: Origo

Így kerül a bőrkabát a konténerbe

Örtel Nándor ezt egy példával illusztrálta azokból az időkből, amikor még ő is válogatott ruhákat. „Egyszer találtunk egy nagyméretű, nagyon értékes bőrkabátot, a zsebében ott voltak az egykori tulajdonos iratai. Visszaküldtük a papírokat a címére, köszönőlevelében pedig megírta: egy hónapja összeveszett a barátnőjével, aki dühében az egyik utcai gyűjtőbe dobta a vadonatúj kabátját” – mondta a tulajdonos, aki talált már olyan hátizsákot is, amit egy olasz lánytól loptak el a brit fővárosban.