Öt terület, ahol a Munka törvénykönyv hátrányosan változott

„Nincs olyan jogszabály, amely a munkajogi kötelezettségek teljesítését egyértelműen a Polgári Törvénykönyv tiltó rendelkezése elé helyezné”

Utoljára 2012-ben változott jelentősen a Munka törvénykönyve, és ma már látható, hogy komoly hatást gyakorolt a munka világára. A Liga Szakszervezetek összegyűjtötte, hogy mely területeken változott kifejezetten hátrányosan a kódex.

Az új Munka törvénykönyve (2012. évi I.tv.) 2012. július 1. napjával lépett hatályba, és jelentősen átrendezte a munkavállalók és a munkáltatók erőviszonyait.

A változások mind az egyéni munkavállalói, mind a kollektív jogokat érintették.

A LIGA Szakszervezetek átfogó kutatást végzett arról, hogy a 2012. július 1. napján hatályba lépő új kódex milyen hatást gyakorolt a munka világára. Beazonosították azt az öt területet, ahol az Mt. kifejezetten a munkavállalók hátrányára változott meg.

Egyes változások a perstatisztikákban is jól látszanak. Fotó: Tuba Zoltán [origo]

1.A munkaviszony jogellenes megszüntetésének a szabályozása: A hatályos rendelkezések értelmében az elmaradt munkabér visszamenőlegesen csupán 12 hónapra követelhető. Ezen túlmenően eltűnt a szabályozásból a 2-12 havi átlagkereset mértékig követelhető átalány kártérítés, mely a munkáltató jogellenes magatartását szankcionálta. Az elmaradt munkabér megtérítése ugyanakkor csak a munkavállaló közvetlen kárának a megtérítését szolgálja (vagy azt sem). Ezt azt jelenti, hogy

megszűnt az az érdek, hogy a munkavállaló a jogsérelmét bíróságon orvosolhassa. Ennek visszatükröződése a perstatisztikákban jól látszik.

2.A munkavégzés körülményei:A munkáltató ugyan most is köteles a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani, de a felek ettől eltérően is megállapodhatnak. A munkaviszony területén létrejövő megállapodások önkéntessége azonban hagy némi kívánnivalót maga után.

3. Rendkívüli munkavégzés: A munkavégzéssel összefüggésben súlyos probléma, hogy a munkáltató rendkívüli munkavégzést is elrendelhet rendkívüli indok hiányában. Ennek elrendelésekor a cselekvését az éves órakeret, valamint a méltányos mérlegelés elve korlátozza.

4. Kártérítési felelősség: Míg a munkáltató most is felel valamennyi kárért, mely a munkavégzéssel összefüggésben keletkezik, a felelősség alól számos módon kibújhat. Egyrészt a felelőssége már nem a működési körében, hanem az ellenőrzési előforduló eseményekre terjed ki. Ezzel a jogalkotó kifejezésre juttatta, hogy a felelősséget korlátozni szeretné. Ezen túlmenően kimentheti magát a munkáltató azzal is, hogy a káresemény nem volt előrelátható, illetve hogy nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Ezen felül

a munkáltató felelősségét a bíróság tovább mérsékelheti, akár gazdasági helyzete alapján. A munkavállaló kártérítési felelőssége ezzel szemben jelentősen nőtt.

Az eddigi egy havi átlagkereset helyett a jelenlegi szabályozás szerint 4 vagy akár 8 havi távolléti díjával is felel.

5. Kollektív jogok: Hátrányosan változtak azok a jogok, amelyek a munkavállalók közösségét illetik meg. Itt nehéz egy példát kiemelni, de csökkent a védett tisztségviselők száma, a munkajogi védelem terjedelme, megszűnt a szakszervezeti kifogás joga, illetve a tanulmányi munkaidő-kedvezmény is.