Nagy hiba lasszóval fogni az újságírókat

Jó ötlet megkeresni a sajtót a vállalkozás hírével, de ez rengeteg felkészülést igényel

Egy induló vállalkozásnak úgy kell a médiazaj, mint egy falat kenyér. Gyakori, hogy ebben a felfokozott időszakban nekifutásból megrohanják az újságíró ismerősöket és az ismeretlen újságírókat, ugyan hallassanak már néhány kedves szót az újszülött cégükről. És nem értik, mi ezzel a probléma.

Jó ötlet megkeresni a sajtót a vállalkozás hírével, de ez rengeteg felkészülést igényel Forrás: AFP/Lionel Bonaventure

A gyors és hatásos megjelenés

érdekében levelek születnek, ilyenfélék:

„Tisztelt Uram/Asszonyom,

régóta nyomon követem lapjukat/cikkeit/rovatát, [további bevezető blabla, majd] ezért úgy érzem, új cégünk, a [cégnév] számot tarthat rovatuk megtisztelő figyelmére. A vállalkozás [blabla, blabla és még egy kis blabla fókuszról és újdonságról] foglalkozik. Amennyiben felkeltette érdeklődését, várom megtisztelő megkeresését. Megtisztelő válaszát előre is megköszönve [név]”

Vagy esetleg ilyenek:

„Szia!

Rég beszéltünk. Most azért kereslek, mert egy ismerősöm cége, a [cégnév] szerintem tökre érdekes lehet neked/nektek. A vállalkozás [blabla, blabla és még egy kis blabla fókuszról és újdonságról] foglalkozik. Hogy látod, lehet ez érdekes a számotokra? Előre is köszi! [név]”

Ha az újságíró nem reagál fél, esetleg negyed napig, jön a PR szakmából jól ismert utánkövetés: újabb emailek, telefonok, a legtöbbször a kettő együtt. Az alábbiakban sorra vesszük, milyen hibák vezetnek az egyre kétségbeesettebb, de az elsőnél nem sokkal esélyesebb próbálkozásokhoz.

Kinek írjunk?

Gyakori hiba, hogy nem a megfelelő újságírót keresi meg a lelkes startupper, vállalkozó, illetve a cég közeli barátja, aki vállalja, hogy sajtósként működik közre. Egy teches szakember aligha fog írni egy új kisállat-kereskedésről, ahogy a gazdasági újságíró sem kapkod gasztrotémák után.

Bármilyen kicsi, híre nincs és induló az a vállalkozás, célszerű kidolgoznia a hozzá illő médiastratégiát. Miután átgondolta, okosan végig kell vinnie. Nem mennyiségi verseny zajlik. Ne célozzunk vakon minél több ismeretlen emailcímre, semmi haszna nem lesz.

„Sokszor nehéz eldönteni, ki milyen témáért felel, olykor az impresszumban sem szerepel – véli Szöllősi Gergely kommunikációs szakértő, a Getpress alapítója. – Ilyenkor cikkeket kell keresni a témában, utánanézni, ki írta őket, esetleg telefonálni a szerkesztőségbe, hogy megtudjuk. Ez a sajtólista-építés körülményes, de hatékony formája. Aki célzás nélkül ír, hamar a spammappával levelezik, és könnyen eléri, hogy egész levelezőrendszerekről letiltsák. Emellett sok újságírónál csak egy dobásunk van, mert a nem megfelelő témaválasztás, megszólítás és más tényezők szintén spamet eredményeznek, őket ezért akkor sem fogjuk elérni, ha valóban érdekes dologgal jelentkezünk. A listát mindig felül is kell vizsgálni. Valóban nagyon fontos a médiastratégia: nézzék meg, melyik médium számára lehet releváns a vállalkozásuk, ott milyen cikkek láthatók mely rovatokban, és milyen tartalommal lehetne bekerülni. A „Helló, mi is itt vagyunk, és forradalmian jól csináljuk azt, amit mások is” általában kevés.”

Honnan írjunk?

Az ingyenes emailszolgáltató nem szerencsés elem az összképben. Ha egy vállalkozás komolyan gondolja, hogy belép a piacra, költeni fog a weboldalra. Csak az tekinthető profinak, aki céges címről jelentkezik. Bármily sokoldalú a gmail, a hotmail, a yahoo, biztosan nem sugároz szakmaiságot.

Mit írjunk?

Ha egy bemutatkozó levélről lerí a copy-paste, nem fogják komolyan venni. Mohóságot és kapkodást mutat, személyes hangvételt és őszinteséget egyáltalán nem – márpedig párbeszédet csak ebben a tónusban érdemes indítani.

„Mivel naponta több száz email is érkezik egy újságíró postaládájába, lényegre törő, könnyen áttekinthető üzenetet kell írnunk neki, amiből pár másodperc alatt el tudja dönteni, hogy érdekli-e a téma. Fontos már a tárgymező megfogalmazásánál is ezt figyelembe venni, és úgy megírni azt, hogy meg is nyissa a címzett. Érdemes éreztetni az újságíróval azt is, hogy nem csak egy az ezerből, akit megkeresünk. Sok PR ügynökség még ma is saját címre küld emailt, és titkos másolatként juttatja el az anyagot a sajtólistán szereplő címekre, ami egyszerűen nevetséges.”

Számít-e a stílus és a helyesírás?

Ó, hogyne számítana. Ön, Asszonyom, Uram, Újságíró nagy kezdőbetűvel? Alany után vessző, igekötők különírva, teljes tájékozatlanság a kicsit is munkás nyelvi jelenségekben? Émelyítően modoros fordulatok – a verhetetlen "használatra kerül", az örök dobogós "átbeszéljük", a teljesen jelentés nélküli "merthogy" és "innentől kezdve"? Cukiskodás, hajbókoló készségesség, felkiáltójelek özöne?

Őszintén, kiben ébresztene mindez bizalmat? A helyesírás és a stílus olyan, mint a tálalás. Nem pótolja az ebédet, nem is a látványért ülünk az asztalhoz, de ha elhibázott, az az étel ízét is elrontja. A céges arculatnak messze alulértékelt, de nagyon informatív eleme a hang, amelyen megszólal. Különösen amikor olyan emberhez fordulunk épp, akinek a mondatgyártás a kenyere.

"Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy személynek írunk, nem pedig cikkgyártó iparosnak – mondja Szöllősi Gergely. – Emiatt alapvető, de sokszor nem magától értetődő követelmény a tisztelet és az érdeklődés a munkája iránt. A levélíró nézzen utána az újságíró munkásságának, olvasson tőle cikkeket – így jön majd létre a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolat."

Mikor lenne alkalmas, hogy újra jelentkezzek?

Ha kéretlenül és irritálóan írt, nincs ilyen alkalom. Az újságíró napi munkája annyi részletből áll, hogy vészesen hamar beletanul a multitaskingba (sajnos). Van annyi rutinja, hogy kiszúrja, ami hasznos lehet, amiből sztorit akar és tud kerekíteni. Teljesen fölösleges zaklatni, ha nem reagál. Várjunk a válaszára türelemmel. Nincs olyan újságíró, aki ne ugrana rá arra, amiben meglátja a cikklehetőséget. Ha nem jelentkezik, az szomorú hír, de összhangban áll a valósággal. Az pedig önmagában nem fog ezen változtatni, ha a startupper, a vállalkozó, a barátságból PR-es ugrálni kezd a fején.