Kiütötték a spekulánsok egy részét a senzeni és a sanghaji tőzsdékről, a hatóságok ugyanis határozatlan időre megtiltották a shortolást ezeken a börzéken. A shortolás lényege egyébként, hogy az eladó a részvények árának esésére számít, ezért rövid időre eladja az adott papírokat (amit amúgy a brókercégétől kért kölcsön, persze manapság ez már nem 'látható' a kattintások mögött). Miután megtörténik az eladás, és valóban esik a papírok ára, a korábbi eladó gyorsan újra visszavásárolja az adott részvényt, de már olcsóbban, mint ahogy eladta - az árkülönbözetet pedig zsebre teszi.
A módszer titokzatossága abban rejlik, hogy néha félig vagy teljesen törvénytelen eszközöket is bevetnek az eladók a siker érdekében. Eladnak például egy részvényt jó áron, majd a piacon bennfentesnek tűnve elterjesztik, hogy az adott cég bajban van. A papírok ára hirtelen esni kezd, ők gyorsan visszavásárolják a részvényt, hogy mire a pánik elül, már csak székükben hátradőlve számolják a bevételt, és figyeljék, ahogy az újra birtokukban lévő részvények értéke szépen kúszik vissza az eredeti szintre.
A sanghaji és a shenzeni tőzsdén mostantól nem szabad napon belül eladni, majd visszavásárolni ugyanazt a részvényt.
A kormány ugyanis szeretne valahogy úrrá lenni a kínai tőzsdéket sújtó eladási pánikon. Ha ugyanis sokan akarják egyszerre eladni a birtokukban lévő papírokat, az részvényár-esést okoz, ami miatt kevesebbet érnek a cégek, a részvénytulajdonosok vagyona csökken. Ha nincs vagyon, nincs miből fogyasztani, akkor pedig lassul a gazdaság, a kínai Volvo és még rengeteg másik cég is embereket tesz az utcára. Kínában az elmúlt időszakban 4000 milliárd amerikai dollárnak megfelelő összeggel csökkent a cégek a értéke, a fontosabb tőzsdemutatók harminc százalékos zuhanása után.
A shortolók általában tömegével bukkannak fel ott, ahol amúgy is valószínűsíthető a tőzsdei árfolyamok esése. Ők a kevésbé fifikás spekulánsok, nem nagy művészet ugyanis arra játszani, hogy esés lesz, ha biztosan lehet tudni ezt az információt. Az ilyen műveletek megtiltása ezért nem is számít szokatlannak ott, ahol már más lehetőség nincs a zuhanás megállítására (ugyanezt alkalmazták Amerikában és Európában is a 2008-as válság során, de ez önmagában nem állítja meg az árfolyamok esését, maximum lassítja a folyamatot).
Görögországban például tegnap nem sokat teketóriáztak hatóságok: eleve azzal a feltétellel nyitott újra az athéni tőzsde, hogy tilos a shortolás. Nem is csodálkozott ezen senki arrafelé. A börze öt hetes szünet után nyitott újra, amikor pedig még júniusban bezárt, akkor is zuhantak a részvényárak. A mentőcsomag körüli bizonytalanságok, a bankrészvényesek várható kifosztása miatt sejthető volt, hogy mindenki menti majd a menthetőt - akár fillérekért is, de szabadulni akar a görög papíroktól. A shortolók csak olajat öntöttek volna a tűzre, teljesen logikus volt kitiltani őket a piacról egy időre.
A shortolás megtiltása tehát annak beismerése, hogy nagy a baj.
Ennek megfelelően kétélű fegyver is: ha olyan helyen vezetik be, ahol nem indokolt, hirtelen megijednek a befektetők, és akkor is eladásba kezdenek, ha amúgy nem tették volna. Érdekes, hogy Kínában csak most nyúltak ehhez az eszközhöz.
Az ábrán jól látszik, hogy mekkorát esett a belső kínai piacokra jellemző Shanghai Composite index június 12. és július 8. között. Hasonló zuhanást produkált a külföldi befektetők körében népszerű Hang Seng index is, ami a hongkongi piac fő mutatója. Ebben az időszakban nem tiltották a shortolást a hatóságok, csak most, amikor ha lassan is, de kezdenek magukra találni a kínai tőkepiacok.
A bejelentés után a fontosabb indexek eltérően viselkedtek. A kínai belső piacot lefedő Shanghai Composite gyakorlatilag folyamatosan emelkedett, végül 3,69 százalékos pluszban zárta a napot, ami kifejezetten szép teljesítmény. A Shenzen Dow Jones index 4,51 százalékos pluszban zárt. A hongkongi mutató viszont egy kis napközbeni kugrást nem számítva végig minimális mínuszokban volt, végül 0,02 százalékos veszteséggel zárta a napot.
Az eltérő viselkedés jól mutatja a kínai belső piac és a külföldiek uralta hongkongi tőzsde közti különbségeket. A belső piac szereplői, köztük rengeteg földműves is, úgy viselkedtek, ahogy a hatóságok elvárták tőlük.
Ha nem lehet eladni, hát veszünk,
gondolták, és vettek is, a növekvő kereslettel felfelé hajtva a részvények árait Sanghajban és Senzenben. Hongkonban viszont nem vezettek be ilyen korlátozást. Elképzelhető, hogy ez okozta a mai nulla körüli eredményt, de az is biztos, hogy a belső piaci jókedv nem ragadt át Hongkongra. Az ottani, tapasztaltabb piaci szereplők bizonyára úgy gondolják, hogy a világon mindenhol gyanús egy ilyen mértékű beavatkozás a tőzsdei folyamatokba.
A CNBC-nek nyilatkozó elemző szerint egyébként nem kell megijedni a kínai tőzsdefelügyelet legújabb lépésétől, ez valóban az, aminek látszik: csökkenteni akarják az eladói nyomást az esésre játszó befektetők kitiltásával. Samule Chien, a sanghaji Boom Trend Investment Managementnek dolgozó szakértő azt is elmondta az amerikai hírtelevíziónak, hogy a shortolás eddig sem volt túl egyszerű az ország tőzsdéin, rengeteg szabállyal próbálták megakadályozni a spekulánsokat a hatóságok.
Az mindenesetre beszédes, hogy az újabb korlátozás azután lépett életbe, hogy tegnap nyilvánosságra kerültek az ipari termelés lassulását, így a gazdasági növekedés megakadását előrevetítő gazdasági adatok. Ha kiderül, hogy tényleg baj van a gazdaságban, annak a tőzsdék sem fognak örülni. Lehet, hogy akkor már a shortolás tiltása sem lesz elég az eladási hullám megállításához.