Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Philippe Legrain szakértővel az Alapblog készített interjút, ennek részletei olvashatóak az alábbi cikkben.
Philippe Legrain szerint egyáltalán nem fenyegeti a migránsok áradata az európai szociális rendszereket. Idén eddig összesen 340 ezren kíséreltek meg engedély nélkül bejutni az 508 millió lakosú unióba. Az unióban élők 0,07 százalékáról beszélünk tehát. Másként fogalmazva:
minden ezerötszáz ember között egyetlen olyan akadna, aki úgynevezett illegális bevándorló.
Mi tagadás, ezek a számok vajmi kevéssé „hatják meg” azon kisebb közösségek tagjait, amelyek körében az új bevándorlók „landolnak”. Nagy nyomás nehezedik például az eleve krízishelyzetben lévő Görögországra, különösképpen annak azon szigeteire, ahova az év első hét hónapjában 135 ezer migráns jutott be. Ugyanakkor az újonnan érkezők túlnyomó többsége azonnal menne is tovább. Ezt Magyarországon is nagyon jól tudják: nem hazánk a célország - vélekedik az Alapblognak Legrain.
A szakértő alaptalan aggodalomnak tartja azt, hogy a menekültek és a szintén illegálisan belépő gazdasági bevándorlók közvetve lassítanák a potenciális gazdasági növekedést az unióban, mondjuk azáltal, hogy a félelem légköre lesz úrrá az unió országain; az emberek optimizmusa, fogyasztási kedve elszáll. Sőt, éppenséggel az ellenkező tendencia fog érvényesülni:
a migránsok fogják elvégezni azokat a munkákat, amelyekre egyébként nem találni emberi erőforrásokat, egyúttal általuk több lesz az adófizető polgár,
többen fognak – minden értelemben – hozzájárulni az európai társadalmak fejlődéséhez, gyarapodásához.
A menekültek, migránsok egyáltalán nem tekinthetők tehernek, ha engedik őket dolgozni. Vajon terhet jelentettek-e ott, ahol letelepültek, azok a magyarok, akik elmenekültek hazájukból a II. világháború, majd a hidegháború alatt és után? - teszi fel a kérdést Philippe Legrain arra válaszolva, hogy az eltérő fejlettségű Európában hogyan lehetne igazságosan megosztani a bevándorlók által fellépő terheket.
Nagyon nehéz tiszta határvonalakat meghúzni a különböző okokból idevándorolni akarók között, legyenek ők migránsok, gazdasági bevándorlók vagy menekültek. Egyesek saját és családjuk életét akarják menteni, menekülnek az üldöztetések elől, ám egyúttal szeretnének egy jobb életet is élni. Az igaz, hogy létezik különbség azok közt, akik menedékhelyet keresnek, és azok közt, akik valamiféle tisztességesebb megélhetés reményében távoznak szülőföldjükről. Ámde ez utóbbiaknak ugyanannyi joguk kell legyen a jobb élethez. Akárcsak azoknak a magyar embereknek is, akik most Németországban és Nagy-Britanniában dolgoznak.
Európa igényli a migránsokat. Az unió lakossága öregedik, fogy a munkaképes lakosság, miközben kezd félelmetes számokat mutatni a nyugdíjasok részaránya, mivel a „bébi boom” generáció (az 1950-56 között születettek) nyugdíjas korba ért.
Kifejezetten a gazdasági növekedés serkentését szolgálná a fiatal, keményen dolgozó, adófizető újonnan jöttek érkezése
- állítja Legrain az Alapblognak adott interjúban.
Hozzá tudnának járulni (az unión belül) mindenütt hatalmasra duzzadt közterhek szélesebb körű elosztásához, a jelenlegi lakosság javát szolgálva. Egyúttal ők azok, akik vállalnának olyan kemény és egyre inkább akuttá váló hiányszakmákat, mint amilyen az idős- és beteggondozás vagy a mezőgazdasági betakarítási munka. Rengeteg az olyan migráns, akinek eleve konvertibilis a szakképzettsége: mérnökök, egészségügyi dolgozók, informatikusok. A többiek pedig jó eséllyel vállalkoznának.
Maga a kivándorlás eleve egy vállalkozáshoz hasonlítható: egy kockázatos lépés, ami csak kemény munkával fordítható jövedelmezővé. Azok számára, akik egy kapcsolatok nélküli világba cseppennek, ez az előrejutás természetes útja.
És azt se feledjük, hogy
a migránsok dinamikát és diverzitást kölcsönöznek annak a társadalomnak, amelybe beépülnek. Ez új gondolatok tárházát is jelenti, amelytől alapvetően függ Európa jövője.
