Azok az országok, amelyek a korábbi növekedési modellekből a legnagyobb hasznot húzták, most nehéz helyzetbe kerültek. Az árutőzsdei nyomás és az alacsony inflációs ráta érmének azonban van másik oldala: azokban az országokban, amelyek inkább fogyasztói, mint előállítói az árutőzsdei áruknak, kisebbfajta Kánaán köszöntött be: az alacsonyabb árak újabb adósság felvétele nélkül növelték a reáljövedelmeket. Az alacsony inflációs ráta lehetővé tette a jegybankok számára, hogy rendkívül megengedő monetáris politikát vezessenek be (és tartsanak fenn), és az „újraegyensúlyozott” országok hatására a fejlett piacokon is egyre állandóbb és növekvő mértékű növekedési ráták tapasztalhatók.
Az alacsonyabbra módosított inflációs és növekedési várakozások miatt nem valószínű, hogy a mennyiségi lazítást a tervezettnél korábban kivezetnék. A piac továbbra is arra számít majd, hogy a legvalószínűbb kimenetel a program 2016 szeptembere utánig való meghosszabbítása, ami kedvezően hatna az európai befektetési minősítésű alapokra.
Az eurózóna országainak költségvetési hiánya csökken, vagy legalábbis nem nő jelentősen, miközben az EKB belföldi államkötvényeket vásárol. Ez eltér az Egyesült Királyság és az USA helyzetétől, ahol a mennyiségi lazítás jelentős költségvetési költekezéssel járt együtt, melynek célja a bankok és a fogyasztók védelme volt. Ennek következtében az eurózónában a nettó államkötvény-kibocsátás értéke negatív, ez egyrészt csökkenti az államkötvény-hozamokat, másrészt a magasabb hozamot kínáló és jobb minőségű vállalati kötvények felé tereli a befektetőket.
Az áprilisban véget ért 18 hónap során csaknem 22 milliárd USD értékű befektetés történt az európai befektetési minősítésű kötvényekbe, és a tempó jó ütemben nőtt, amikor bejelentették a mennyiségi lazítási programot. A német államkötvények hozamának növekedésével megfordult a trend – az eszközosztályból az elmúlt négy hónapban folyamatosan áramlott ki a tőke.
Mi kell ahhoz, hogy újból elkezdjen beáramlani? Az, hogy a befektetőknek legyen elkölteni való készpénzük. Az áramlási adatok arról tanúskodnak, hogy
a kiáramlott összegek javát nem forgatták vissza kötvényjellegű papírokba, de még csak részvényekbe sem;
a jelenség fő haszonélvezői a betéti számlák voltak. A negatív befektetési kamatok miatt azonban ezek a szunnyadó pénzek nem sokáig pihennek majd a számlákon, ráadásul a befektetők felismerik a befektetésre érdemes értéket is, amely, amint lejjebb bővebben is kifejtjük, az utóbbi időben javulásnak indult.
A közelmúltban tapasztalt volatilitás óta jelentős mértékben javult az értékajánlat. A vállalati hitelszpredek jelenleg kétéves rekordszinten állnak, a hozamok meghaladják az 1,5%-ot. Ezek a szintek sokkal vonzóbbnak tűnnek, mint az egyéb jó minőségű alternatívák, például a bankbetétek, melyek hozama negatív, vagy az államkötvények.
A fundamentális mutatók stabilak, ami eggyel több ok arra, hogy megelégedjünk a jelenlegi elérhető hozamszintekkel. Az európai vállalatok számára nagy a csábítás, hogy újból hiteleket vegyenek fel – a refinanszírozási ráta alacsony, a részvényeseknek pedig vonzó többszörösök formájában adhatják tovább az értéket –, de Európában kisebb hajlandóságot mutatnak, mint az Egyesült Államokban, ahol a cégek 10%-kal többet fizetnek ki, mint a saját cash-flow-juk, és azért adósodnak el, hogy abból finanszírozzák a befektetőknek történő kifizetéseket. Európában viszont korlátozott a költekezés mértéke, ahhoz, hogy az európai vállalatok ennyire magabiztosak legyenek és felhagyjanak a védekező hozzáállással, ennél jóval nagyobb ütemű növekedésre lenne szükség. A cégek egyelőre elégedettek azzal, hogy állandó szinten tartják a tőkeáttételük mértékét, javul a bevételük és – néhány esetben – a hitelminősítésük javításán dolgoznak.
Az utóbbi időben a makrokörnyezet volt a hangulatot meghatározó fő tényező. Jó példa erre, hogy a kínai növekedés lassulásának hatására minden ágazat csökkenésnek indult, azonban ennek fundamentális alapon nem kellett volna komoly hatással lennie az európai GDP-re vagy az európai vállalatok összességére. Az év elején a politikai kockázatok miatt aggódtunk.
A kockázatok azonban mára sokat enyhültek,
ezért a figyelemnek inkább ismét a fundamentális tényezők felé kellene fordulnia.
A tavasz markánsan figyelmeztetett arra, hogy a futamidő igenis számít. Az ötéves futamidejű német államkötvények 38 bázispontos csökkenésének hatására az egész eszközosztály 5%-ot esett. Azóta a német államkötvények 15 bázispontos tartományon belül kereskednek, és az eszközosztály is visszahódította korábbi részesedésének egy részét. Csakhogy az EKB-nek esze ágában sincs kamatot emelni Európában. A „csordaszellem” miatt esetleg az európai kamatok is megindulnak felfelé, amikor a Fed kamatot emel, de a piacok ezt a jelenséget már jórészt beárazták. Az amerikai és a német államkötvények közötti eltérés egy darabig még nem is fog eltűnni, mivel a két ország gazdasági ciklusa egészen más szakaszban jár. Egyelőre nem nagyon látszik olyan rövid távú tényező, amely kizökkenthetné a német államkötvényeket ebből a tartományból.