A tudásalapú gazdaságban átalakul az egyén szerepe egy vállalaton belül, a kompetencia kérdése mellett pedig előtérbe kerül a motiváció, és hogy a munkavállaló meg tudja-e valósítani önmagát a munkahelyén. Ez a kérdés minden dolgozót érint, a vezetőknek pedig óriási felelősség, hiszen
aki nem elégedett, az elviszi a tudását a konkurenciához,
ami óriási veszteség az adott vállalatnak. Ha pedig a munkavállaló marad, de motiváció hiányában a kiégésig jut, az még annál is nagyobb veszteség a cégnek, főleg ha tömegesen fordul elő.
Mi a kiégés?
A tartós stressz kiégéshez vezet: a napi stressz még feldolgozható, napról napra meg tudunk vele birkózni, a kiégésből azonban nem épülünk fel egyik napról a másikra. Ilyenkor eluralkodik az emberen az érzés, hogy csak automataként végzi a munkáját, és nem talál motivációt. Súlyosabb esetben önértékelési problémák is jelentkeznek, azzal a gondolattal, hogy nem vagyunk alkalmasak a feladatainkra, nem vagyunk „jó emberek", ami aztán a magánéletet is megmérgezi.„Minden vezetőnek ideális, ha nem kell noszogatni a munkavállalót, hanem maga keresi az olyan feladatokat és megoldásokat, amelyek előre viszik a céget.
A megfelelő feltételek biztosítása nélkül azonban nem lehet motivációt elvárni
egyetlen munkavállalótól sem” – véli Békési Gábor hr-szakértő, aki évek óta foglalkozik a témával.
De honnan tudja egy cégvezető, hogy mennyire motiváltak az egyes munkavállalók? Erre szolgál az attitűdvizsgálat, amely egy újszerű megközelítése a vállalati problémáknak: az kerül a fókuszba, hogy hogyan viszonyul az egyén a munkához.
Ebben az újfajta gazdaságban különösen fontos szerepe van a vállalati kultúrának. Minden cégnél két típusú vállalati kultúra létezik egymás mellett, párhuzamosam: a formális vagy céges kultúra, illetve az informális vagy személyes kultúra. Mindkettő ugyanazokból az elemekből épül fel: elvárások, motivációs tényezők és stresszt kiváltó tényezők, vagyis stresszorok.
Ideális esetben a két vállalati kultúra összetart, a legnagyobb probléma pedig akkor merül fel, ha egyáltalán nincsenek átfedésben.
A kiégésnek szervezeti szinten is hasonlóak a tünetei, mint az egyéneknél,
a következmények azonban súlyosabbak.
A kiégés fázisai, a motivációvesztés folyamata
Idealizmus: amikor a munkavállaló a céghez való belépése után bizonyítani akarja, hogy jó döntés volt, őt választani a pozícióra.
Realizmus: pár hónap után az alkalmazott rájön, hogy nem kell annyira teperni, és elkezd válogatni a feladatok között.
Stagnáció: a munkavállaló annyit dolgozik, amennyi pont elég.
Frusztráció: a munkavállaló már érzékeli saját motiválatlanságát, és úgy érzi, tennie kéne valamit, mielőtt kirúgják, ez már egy feszült állapot.
Apátia: a munkavállalót már az sem érdekli, ha kirúgják, elérte a demotiváció állapotát, ami még nem a kiégés, de az van az út végén.
Egy szervezet vitalitása azt jelenti, hogy mennyi energia, erő van benne. Ez nagyban meghatározza, hogy sikeresen megvalósítja-e a céljait. A Vállalati Vitalitás Index Felmérés úttörő a vállalati attitűdmérés területén: algoritmusokkal működő szoftverrel méri a vállalatok vitalitását. A vitalitás index felmérés 40 területet vizsgál a vállalat négy szintjén:
Az online kitölthető, komplex teszt tehát különböző rétegek percepcióját méri, és hogy ezek mennyire vannak átfedésben. Nagyon fontos például, hogy van-e különbség a vezetők és az alkalmazottak látásmódja között, mert amiatt gyakran húzódnak rejtett feszültségek.
Az egyik leggyakoribb eset és egyben legnehezebb is, amikor a topmenedzsment van kiégve,
és az alattuk dolgozók mind ezt szenvedik. Ez azért lehet gyakori, mert a topvezetők kapnak a legnehezebben valós visszajelzést.
Ilyenkor nemcsak az a fontos, hogy fény derüljön a motivációvesztésre, hanem az optimális fejlesztési út megtalálása is szükséges, amelyben szintén segít a mérést fejlesztő cég.
Borbély László coach szerint egyszerre maximum 3-5 területet érdemes fejleszteni, többhöz nem ajánlott nyúlni.