A glamrock kaméleon, akit hatvankilenc évesen vesztett el a világ, alighogy elindult az év, folyton újított, nyughatatlanul feszegette a határokat. Bármibe vágott is bele azonban, minden alkalmat megragadott arra, hogy
tisztelegjen a szellemi elődei előtt.
A karrierje érett szakaszában pedig, amikor ő vált szerepmodellé a következő nemzedékek szemében, nagyon komolyan vette a feladatot.
Az üzleti világ előtt nem ismeretlen a mentorálás fontossága. A Facebook valószínűleg sosem nyomult volna be ekkora lendülettel az életünk minden zugába, ha a CEO-ja mindenben a saját feje után megy. Bill George a Hiteles cégvezetésben megemlíti, hogy az embere rendszeresen rácsodálkoznak arra, hogy
Mark Zuckerberg mintegy 20 évvel önmaga előtt jár.
A Facebook alapítója valóban mindig kényesen ügyelt arra, hogy a legjobbaktól tanuljon: szerepmodelljei többek közt Don Graham, a Washington Post Company egykori vezérigazgatója, Bill Gates és Marc Andreessen.
Steve Jobs iránt olyan mélységes tiszteletet érez,
hogy elzarándokolt Jobs szeretett asramjához is Indiában.
Bowie három formabontó alkotót tekintett a mentorának: Andy Warholt, Bob Dylant és Lou Reedet. Az 1971-ben megjelent Hunky Dory című albumon valamennyiük befolyása tetten érhető.
Warhol hatása elsősorban stratégiai, a nagy képre érvényes. Mindketten több műfajban tevékenykedtek,
szünet nélkül kísérleteztek, elkényelmesedett címkéket trollkodtak szét.
Bowie-nak esze ágába sem jutott titkot csinálni a Velvet Underground iránti rajongásából, ez pedig Warhol márkája. Amikor a Velvet Underground frontembere, Lou Reed kiadta a második albumát (Transformer), abba Bowie már társproducerként szállt be. Ami pedig az amerikai rock hippicsavargóját illeti, Ziggy úgy érezte, át kell vennie tőle a fáklyát. A Melody Makernek úgy nyilatkozott erről, üresedést látott a vezetésben. „Rendben, Dylan, ha te nem vállalod, majd betöltöm én” – így is tett.
Nem csoda, hogy az évek során Ziggy maga is mentorrá lépett elő – a Nine Inch Nails frontembere például a Rolling Stone-ban nyílt meg arról, hogy a kaméleon egy
különösen súlyos függőségi életszakaszban nyújtotta ki felé a kezét.
„Úgy viselkedett, mint egy mentor, mintha a bátyám lenne, a barátom, és még sámáni minőségében is adott nekem tanácsot” – nyilatkozta Trent Reznor.
(Via)