Európa szenved a saját jegybankjától

Az Európai Központi Bank épülete Frankfurtban

Csütörtökön ülésezik az Európai Központi Bank, és nagy kérdés lesz, hogy vajon a jegybankárok meg merik-e húzni a váratlant, és a gázra lépve tovább izzítják-e az eurózóna monetáris élénkítését. Decemberben ugyanis sikerült alaposan csalódást okozniuk a piacoknak, ráadásul a világ azóta eléggé megváltozott, nem éppen Európa javára.

Nincs könnyű dolga az Európai Központi Bank (EKB) döntéshozóinak, miután a világpiacok keményen indították az évet. Az olaj bőven 30 dollár alá szakadt, a részvénypiacokon eladói hullán söpört végig, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed pedig még tavaly befékezett, és a monetáris szigorítás útjára lépett. Mindeközben az európai makroadatok sem alakultak túl fényesen, vagyis az EKB-nak elvileg lenne indoka arra, hogy keményebben a gázra lépjen.

A gond azonban az, hogy az EKB

a válság kitörése óta totálisan le volt maradva az események mögött.

Egy friss tanulmány szerint miközben a Fed képes volt időben eszmélni, és határozottan, illetve kiszámíthatóan cselekedni, addig az EKB a fejét kapkodva próbálta felvenni a lépést a történésekkel.

2011 novembere óta Mario Draghi vezeti az EKB-t. Forrás: AFP/Daniel Roland

Mindennek az eredménye pedig kézzelfogható. Az USA gazdasági talpra állása jóval erősebb az eruózónáénál, a részvényárfolyamai és a bruttó hazai összterméke (GDP) pedig már 2011 végére elérte a válság előtti szinteket. Eközben az eurózóna még 2015 végére sem nagyon álmodhatott hasonlókról.

Lendület és határozottság

A tanulmány szerint ennek hátterében egyszerűen az áll, hogy

a válságra adott amerikai politikai válasz sokkal lendületesebb volt az európainál.

A pénzügyi (fiskális) élénkítés sokkal erőteljesebb volt 2008-9-ben, és a megszorító politika is csak később, 2011-ben indult, szemben az euróövezettel, ahol már 2010-ben elkezdték összehúzni a nadrágszíjat. Továbbá az amerikai hatóságok igyekeztek aktív megoldást találni a bankválságra, míg az eurózóna hagyta elmérgesedni a saját pénzügyi szektorának krízisét. Végül pedig, és a tanulmány számára ez a legizgalmasabb,

az amerikai monetáris politika sokkal agresszívabban lépett fel a gazdaság megsegítése érdekében.

Talán már nem is mindenki emlékszik, de a Fed tényleg elég gyorsan észbe kapott a válság kitörése, vagyis lényegében 2008 szeptembere után. A kamatszintet ugyanis már decemberben levitték 0-0,25 százalékos szintre, miközben 2007 szeptemberében még 5,25 százalékos volt az.

Mi több, ezen a ponton a Fed bevezette az úgynevezett mennyiségi enyhítés (QE) programját, amelyen keresztül eszközvásárlásokkal pumpált friss tőkét a piacokra, valamint ráállt az iránymutató előrejelzésre, melynek lényege, hogy

egyértelműen jelezték a monetáris politikájuk jövőbeni irányát.

Vagyis beindították a gazdasági élénkítést, és kifejezték, hogy elkötelezettek az irány tartásában.

Európa lassú reakciója

Mindeközben az EKB szintén elkezdett kamatot csökkenteni, de sokkal lassabban, és 2011 áprilisában és júliusában meg is szakították a folyamatot egy-egy szigorítással. Egészen 2013 novemberéig kellett várni mire eljutottunk a nulla közeli kamatszintig, a mennyiségi enyhítést pedig csak 2014 szeptemberében kezdték el, majd 2015 januárjában növelték meg.

A Fed már Janet Yellen irányítása alatt kezdte el a kamatemelést, aki 2014-ben vette át az posztot Ben Bernanke-től. Forrás: AFP/Chip Somodevilla

Ezt követően decemberre sikerült annyira felfokozni a piaci várakozásokat egy további kiterjesztés lehetőségével, hogy szinte biztos volt, nem tudnak megfelelni a magas elvárásoknak – persze így is történt.

Mi sem bizonyítja jobban az EKB lemaradását, mint az egyes lépéseivel kapcsolatos piaci reakciók. A tanulmány megvizsgálta az egyes monetáris döntések körüli piaci mozgásokat, és arra jutott, hogy a piacok rendre pozitívan fogadták a Fed kamatcsökkentéseit, míg a sokkal lassabban reagáló EKB döntéseire átlagosan negatívan reagáltak 2007 és 2009, valamint 2011 és 2014 között egyaránt.

Úgy tűnik tehát,

az EKB sem a lazításaival, sem a kommunikációjával nem tudta igazán meggyőzni a befektetőket.

Míg tehát a piacok alapvetően pozitívan reagáltak a Fed válság utáni politikájára, az EKB mindig „túl későn és túl keveset” cselekedett ahhoz, hogy a befektetők szerint ne csak az események után kullogjon.

A nagy párhuzam

Az elemzés azzal zárul, hogy az amerikai jegybanki válságkezelés hiteles volt, amennyiben egyértelműen jelezte a hosszú távú célokat, és ezekhez tartotta is magát – ez a gazdaság élénkítése és az árstabilitás helyreállítása. Ezzel szemben az EKB-nál

sokszor a szavak helyettesítették a tetteket,

aminek következtében az elégtelen monetáris élénkítés mellett a gyenge infláció, a fiskális megszorítások és a bankrendszer elhúzódó problémái is tetőzték a régió gazdasági nehézségeit.

Éppen a héten jött ki az adat, hogy az eurózónában az éves alapú maginfláció még csak az 1 százalékot sem érte el, vagyis igencsak messze áll a 2 százalékos céltól. Éppen ezért az EKB egyik legfontosabb feladata az lenne – olvasható ki az elemzésből – hogy visszaszerezze a hitelességét, miután korábban amellett, hogy nem volt képes biztosítani a megfelelő stimulusokat, és még mindig bőven le van maradva a saját inflációs célja mögött.