Garancsi István (Videoton FC), Leisztinger Tamás (Diósgyőri VTK), Matyi Dezső (Pécsi MFC), Mészáros Lőrinc (Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia), Szima Gábor (Debreceni VSC) – néhány jól menő milliárdos, akik
a labdarúgás világában is kipróbálták magukat tulajdonosként,
de nyugodtan hozzájuk vehetjük Magyarország leggazdagabb emberét, Csányi Sándort is, aki a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke. Nekik egész jól ment, megy a szekerük, de van ellenpélda is: Stadler József (Stadler) vagy éppen Tarsoly Csaba (Győri ETO) rácsok mögé került, igaz, erről nem feltétlenül a foci tehet.
Pedig az NB I-es klubok az elmúlt években masszívan veszteségesek voltak – csak 2014-ben négymilliárd forintos hiánnyal zártak a klubokat működtető cégek.
Szima Gábor ugyan már kiszállt a DVSC-ből, de a klubot nem hagyta ott, annak továbbra is ő az elnöke, a klubot működtető cég már fia, ifj. Szima Gábor tulajdona. Fehérváron és Diósgyőrben stadion épül – állami pénzből –, Felcsúton pedig már másfél éve átadták a Panchót.
A felcsúti akadémia pedig terjeszkedik tovább: egy hónapja a Puskás Akadémia tagadta, hogy megvenné az NK Osijeket, azonban a héten kiderült, hogy az elnökének, Mészáros Lőrincnek a cége, a Mészáros és Mészáros Kft. mégis bevásárolja magát az eszéki futballklubba. Egy horvát portál szerint a tranzakció mögött egyenesen Csányi Sándor OTP-je áll, azonban ezt a bank az Origo kérdésére cáfolta.
A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiának nem áll a szándékában, hogy más klubot vásároljon,
ilyen céljaink nincsenek” – közölte az akadémia az Origóval. Az ügyben kerestük Mészáros Lőrincet, hátha megtudjuk, miért is jó üzlet az eszéki fociba fektetni, azonban cikkünk megjelenéséig nem értük el.
Mindenesetre a horvát tehetségekben biztosan jó pénz van: például Alen Halilović 2014-ben, 18 évesen szerződött a Dinamo Zagrebtől a Barcelonához 2,2 millió euróért, ami több mint 600 millió forintnak felel meg. Szintén a spanyol bajnokságnál maradva, a Real Madrid kezdőcsapatába olykor két horvát játékos (Luka Modrić és Mateo Kovačić) is bekerül.
Csak a jegyzőkönyv kedvéért írjuk le, hogy Horvátország lakossága a Világbank adatai szerint alig több mint 4 millió fő. Ha Mészáros a horvát kalanddal csak egyetlen tehetséget megcsípne, akkor már lehet, hogy pénzénél is lenne a felcsúti vállalkozó.
Az a modell tűnik valószínűnek, hogy az eszéki klubnál is hasonló akadémiai rendszert hoznak létre, mint ami Felcsúton működik: Dénes Ferenc sportközgazdász szerint a régióból begyűjtik majd a fiatal tehetségeket, az ügyesebbeket,
a jobbakat pedig áthozzák majd Felcsútra.
„A Manchester City is hasonlót csinál, csak a nagyságrendek mások” – mondta a szakértő, aki szerint
„sportközgazdaságilag jól indokolható ez a történet”.
Az viszont óriási kérdés, Mészároséknak lesz-e megfelelő szemük ahhoz, hogy felismerjék a tehetségeket. Az elmúlt évek kirakatcsapata, a Videoton – amely szoros kapcsolatban áll a felcsúti akadémiával – ugyanis az elmúlt évben több játékost is elkótyavetyélt: elég csak az oslói hősre, Kleinheisler Lászlóra vagy a lengyel élvonalba ingyen eligazoló Nikolics Nemanjára gondolni.
Belőlük már egyetlen forintot sem lát majd a klub,
pedig a válogatott csatár értékét már több mint 1 millió euróra becsüli a Transfermarkt – nem véletlenül, hiszen a Legia Warszawa mezében szinte akkor lő gólt, amikor csak akar: eddig 21 meccsen 21 gólig jutott a szerb származású támadó.
De akkor mégis mi motiválja a klubtulajdonosokat,
hogy egy (Magyarországon) eleve veszteségesen működő ágazatban tevékenykedjenek? Ha az NB I-ben masszívan veszteségesek a klubok, akkor ezek a tulajdonosok mégis miért nem szállnak ki a fociból? Miért éri meg pénzt önteni ebbe a magyar focinak nevezett feneketlen kútba?
Két motivációt ismer a sportgazdaságtan:
Dénes Ferenc szerint a kettő között nem az a különbség, hogy az egyik elv elviseli a veszteséget is – mert azt egyik sem viseli el. Ugyanakkor a haszonelvűség nem feltétlenül kíván profitot:
a tulajdonost jó érzéssel tölti el, hogy ott lehet a csapata meccsein,
bemehet az öltözőbe, a helyi közösség értékeli őt, megbecsülik – neki ezek miatt megéri működtetni a csapatot. Ez jellemzően a kisebb, falusi csapatokra igaz Magyarországon.
Legkönnyebben kétféle tulajdonosi felfogást lehet megkülönböztetni a labdarúgásban:
Utóbbi jellemző a magyar labdarúgásra, ugyanis
pusztán a magyar piacról még csak nullszaldósan sem lehet működtetni egy klubot.
Mégis, ha a klub veszteségesen működik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tulajdonos befektetése nem térült meg. Szabados Gábor sportközgazdász korábban az Origónak a szinergiastratégiát említette példaként: ha a tulajdonos más vállalkozásokon keresztül tudja fedezni a csapat veszteségeit úgy, hogy
összességében az érdekeltségei nyereségesek, akkor az egész befektetése megtérülhet.
Például a saját vállalkozását népszerűsíti a klubon keresztül, reklámeszköznek használva azt, gazdasági kapcsolatokat, megrendeléseket szerez, vagy éppen politikai kapcsolatokat épít ki.
A piacról, illetve futballklubi mivoltából nem sok csapat tud nagy profittal működni: Dénes Ferenc szerint ezeket a klubokat jellemzően az amerikai sportipar termeli ki – ott ez elvárás. Európában a legjobb példa talán az Arsenal arra, hogy
a labdarúgást pusztán üzletként fogják fel a tulajdonosok,
és folyamatosan profitábilisan működtetik: nagy sztárokat szinte sosem szerződtetnek, és általában kevesebbet költenek új játékosokra, mint amennyiért igazolnak.
Magyarországon a jegybevételekből, a tévés jogdíjakból, a játékoseladásokból, illetve az európai kupákban való szereplésért járó pénzdíjakból – mivel nem igazán jutnak el odáig a magyar klubok – nem tud rentábilisan működni egy magyar klub, a kiadásokat nem finanszírozzák a bevételek. Ilyenkor jön a képbe Dénes Ferenc szerint az, hogy
a járulékos üzletekből vajon megtermelhető-e a profit?
A klubtulajdonosi mivoltomnak van-e olyan hozadéka, hogy a veszteséget más gazdasági tevékenységekből tudom-e finanszírozni, tette fel a kérdést a közgazdász. Ezek a más tevékenységek lehetnek különböző (akár állami) megrendelések, koncessziók, szerződések.
Dénes Ferenc a Gázszer FC történetét említette mint klasszikus példát: amint a tulajdonosnak elfogyott a piaca, ahol a főtevékenységét végezte, a csapat már le is húzhatta a rolót.
Meglepő, de a magyar futballbefektető profitorientált,
csak nem feltétlenül a futballon keresztül nyeri vissza a pénzét” – összegzett Dénes Ferenc, aki szerint ennek egyébként számos negatív tulajdonsága van a futballra nézve.
Bizonyosan Mészáros Lőrinc sem azért nyert el mostanában több száz hektárt a földárveréseken, mert jól teljesít a bajnokságban a Puskás Akadémia, és a Garancsi István érdekeltségébe tartozó Market Építő Zrt. sem azért nyerte el a 2017-es vizes vb-re tervezett uszodakomplexum építését, mert tavaly megnyerte az NB I-et, de Csányi Sándor sem azért lett a leggazdagabb magyar, mert ő vezetheti az MLSZ-t. Mindenesetre lehet, hogy Simicska Lajosnak is inkább a fociba kellett volna ölnie a felesleges pénzét, és akkor minden másképp alakul.