A lengyel gazdaság növekedése 2016-ban elérheti a csúcsot, ennek egyik oka a magas tőkeköltségekre való érzékenysége, különösen az energiaszektorban, a másik az új kormány tervezett lépései okozta bizonytalanságok és félelmek, véli Christopher Dembik, a Saxo bank gazdasági elemzője.
Lengyelország virágzó gazdasága elkerülte a gazdasági válság alatti recessziót, és általában a kommunizmusról a kapitalizmusra való sikeres áttérés legjobb példájaként emlegetik. Lengyelország az utóbbi két évtizedben modern országgá nőtte ki magát, amely kiváló minőségű infrastruktúrát teremtett és sok külföldi gyártó fő központjává vált.
Lengyelország gazdasági fejlődése azonban sokkal törékenyebb annál, mint azt a legtöbb elemző gondolná,
állítja Christopher Dembik.
A lengyel kormány a választási kampány során különadót ígért a gazdaság bizonyos ágazatainak, többnyire a pénzügyi intézményeknek és a viszonteladói hálózatoknak. H
a betartják ezt a választási ígéretet, azzal rossz időben rossz üzenetet küldhetnek a befektetőknek.
E félelemhez társulnak az ország központi bankjának függetlensége miatti aggályok. Február végére a kormányon lévő Jog és Igazság Párt törvényhozói és az elnök nyolc új politikai döntéshozót neveznek ki a nemzeti bank tíztagú tanácsába. Ezzel biztosan átalakul szerepe és a monetáris politika, mivel az új kormány aktívabb központi bankot akar.
Az USA-ban nulla körüli értékről emelték a kamatlábakat, valamint bizonytalanság uralkodik a Fed 2016-os kamatlábemeléseinek ütemével és mértékével kapcsolatban, ami valószínűleg a magasabb átlagos tőkeköltség nemzetközi trendjéhez vezet. A
hatás Lengyelországban más országokhoz képest nagyobb lehet, mert a lengyel üzleti klíma romlik,
véli Dembik.
A tőkeköltségek emelkedése Lengyelország gazdasági fejlődésére gyakorolhat negatív hatást. Sok vállalat a befektetések elhalasztása vagy megszüntetése mellett fog dönteni, és mindenekelőtt kerülik az olyan kockázatos projekteket, amelyek kulcsfontosságúak a piac fellendítéséhez.
Lengyelország versenyképessége a szakképzett, olcsó munkaerőben rejlik. Ez nem fenntartható gazdasági modell, állítja Dembik.
A lengyel gazdaság rendkívüli mértékben igényli az intenzív tőkebefektetéseket,
hogy az utánzástól az innováció irányába tartson, ami eléggé hosszú folyamat.
Az ország a 2015-ös Globális Innovációs Indexben a 46. helyet foglalja el, a legtöbb közép-kelet-európai ország mögött. Ez a csalódást keltő teljesítmény különösen a gazdaság innovációjának nagyon alacsony hatékonyságát tükrözi. Sok ágazatban a lengyel vállalatok még nem képesek a kockázatos befektetések finanszírozására. A nagyobb tőkeköltség ártani fog az innovációnak, és véget vethet Lengyelország azon álmának, hogy felzárkózzon a Nyugathoz.
Lengyelország energiaszektora alapvetően fontos a termelékenység növelésében, a versenyképesség fokozásában és a növekedés elősegítésében. Ezen ágazat innovációja átterjed a gazdaságra. Lengyelországban a szén biztosítja az ország elektromosságának 90 százalékát. A következő években a kormány nem lesz képes támogatni a szektort az európai versenyhatóságok nyomása miatt.
A versenyképtelen energiaszektor költséges lesz a gazdaságnak.
Az országnak energiát kell importálnia más országokbó. A vállalatoknak és a fogyasztóknak magasabb fűtés- és energiaárakat kell fizetniük. Eddig előnyre tettek szert a német vagy francia árakhoz képest, ami versenyelőnyt jelent a gazdaság számára.
Lengyelország szénfüggőségének csökkentése nagymértékben függ a tőkeköltségtől. A lengyel vállalatok manapság nem eléggé nyereségesek ahhoz, hogy az energiapiacon tőkeintenzív befektetéseket finanszírozzanak.
A külföldi befektetők azonban valószínűleg nem viselik az innováció költségét az emelkedő tőkeköltség mellett, ha az üzleti klíma nem kedvező.