Az amerikai dollár index, amely széles körben méri a zöldhasú erejét, nagyjából négy hónapos mélyponton áll, és december 2. óta már 4,5 százalékot gyengült. A háttérben az állhat, hogy egyrészt csökkennek a várakozások az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed idei kamatemeléseivel kapcsolatban, másrészt (ebből adódóan) egyre kisebb az eltérés az amerikai és más nagy jegybankok kamatpolitikája között. Mindezeknél azonban van egy sokkal fontosabb tényező is:
az eurózóna és Japán jelentős folyó fizetési mérleg többlete.
Legalábbis így látja Richard Grace, a CBA vezető deviza- és kamatstratégája, aki szerint nagyrészt ez utóbbi miatt nem sikerült érdemben gyengülnie az eurónak és a jennek a negatív kamatok hatására – írja a Business Insider.
Az eurózóna, Svájc, Japán és Svédország egyaránt negatív kamatokat vezetett be – mondja Grace –, és az látszik, hogy
mindegyikük fizetőeszköze erősebb most,
mint amikor legutóbb kamatot vágtak. Ennek oka, hogy a folyó fizetési mérlegek hosszabb távon sokkal inkább meghatározzák az árfolyamokat, mint a kamatszintek közti különbségek – teszi hozzá.
Grace megjegyzi, hogy a folyó fizetési mérleg többlet egyszerűen annyit tesz, hogy egy országban a megtakarítások nagyobbak, mint a befektetések, csökkenti a vonzerőt a külföldi tőke számára. Ez pedig általában azt jelenti, hogy ezen gazdaságokban a kamatok alacsonyabbak, mint máshol.
Következésképpen a jegybankok által bevezetett negatív kamatok fő célja, hogy
ösztönözze a befektetéseket és az inflációt
– felhasználva a hazai megtakarításokat –, és nem az, hogy komoly lefelé ható nyomást helyezzen a fizetőeszközre. Ha ugyanis a GDP-növekedés és az infláció is alacsony, az adott jegybank a negatív kamatokon keresztül igyekezhet ösztönözni a befektetéseket, illetve a hazai inflációt – hangsúlyozza a szakértő.
Ráadásul Grace szerint alapvetően nem arról van szó, hogy a jegybankok lelkesen vennének részt egy devizaháborúban. A negatív kamatok ugyanis tipikusan arra szolgálnak, hogy a központi bankok megfeleljenek a mandátumaikban meghatározott inflációs céljaiknak, miközben érzékelik, hogy komoly mennyiségű hazai megtakarítás áll rendelkezésre a befektetések és a fogyasztás fedezésére.
Amikor pedig egy ilyen helyzetben a kamatszintek már egyébként is alacsonyan vannak, tehát a jegybankok átlépnek a negatív területre, akkor ez inkább
a tőkemozgásban tud kiváltani „kezdeti sokkot”,
de csak enyhe és időszakos lefelé ható nyomást gyakorol az árfolyamokra – mondja Grace.
A szakértő véleménye az elmúlt hónapok árfolyammozgásai alapján indokoltnak látszik. Miközben ugyanis a tőke egyre inkább visszatér ezen területekre a piaci volatilitások és a visszafogott amerikai kamatemelési várakozásokkal párhuzamosan, illeszkedik Grace logikájába, hogy a jen és az euró erősödött az elmúlt időszakban.