Panamával nem az a legnagyobb baj, hogy adóparadicsom. Pedig, tegyük hozzá, nagyon is az: a cégeknek a Panamán kívülről származó bevételeik után semmiféle adót nem kell fizetniük, a kormány csak évi 300 dollár (körülbelül 83 ezer forint) éves díjat szed be tőlük.
Természetesen a saját országukban magasabb kulccsal adózó cégeket joggal háborítja fel, ha a konkurenciájuk a bevételük kisebb-nagyobb részét Panamában adómentesen könyveli el. Ahogy a világ valamely országának szavazópolgárát is joggal háborítja fel, ha a politikusáról kiderül, hogy a jövedelme egy részét adómentesen parkoltatja Panamában vagy valamelyik másik adóparadicsomban.
Az adóoptimalizálás viszont nem bűncselekmény, legfeljebb nem túl erkölcsös.
Panamával a legnagyobb baj az, hogy a területén bejegyzett offshore cégek átláthatatlanul működnek.
A panamai cégek tulajdonosait és tulajdonosváltásait nem kell bejelenteni,
sőt a cégeknek egyáltalán nem kötelességük senkivel sem közölni, ki vagy kik tulajdonában állnak. Egy kivétel van, panamai bíróság büntetőjogi eljárás keretében kötelezheti őket erre.
Persze egy offshore cég ügyeit is intéznie kell valakinek, de ez lehetséges a tulajdonos személyének titokban tartásával. A Süddeutsche Zeitung birtokába jutott Panama Papírokból kiderül, a Mossack Fonseca ügyvédi iroda ezt úgy oldotta meg, hogy
az általa külföldi megbízók számára létrehozott cégeket ügyvezetővel is felszerelte.
Egy-egy ügyvezető nevén alkalmanként több száz vagy több ezer offshore cég is volt.
A névleges ügyvezetővel kitöltetlen megbízásokat írattak alá.
Innentől a cég ügyeit akár a tulajdonos is intézhette kiléte titokban tartása mellett, hiszen csak az álügyvezető által jó előre aláírt biankó dokumentumokat kellett felhasználnia.
A Mossack Fonseca-botrány kirobbanása után az ügyvédi iroda azzal védekezett, hogy 40 éves működése során mindig betartotta a panamai és a nemzetközi jogszabályokat, soha semmilyen törvénysértésért nem ítélték el. Az iroda érvelése szerint
ők csak megcsinálták a cégeket, hogy azokat kik és mire használták, már nem az ő felelősségük.
Ráadásul a Mossack Fonseca szerint ügyfeleinek 90 százaléka valamilyen vállalat, nem pedig magánszemély. Magánszemélyek jellemzően valamilyen tanácsadócégen vagy bankon keresztül jutottak hozzá az iroda által gründolt cégekhez.
A panamai helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a külföldiek (cégek és magánszemélyek)
tökéletesen ellenőrizetlenül és mindenféle korlát nélkül utalhatnak pénzt Panamába és onnan el.
2017-től az OECD tagállamai sokkal több információt fognak megosztani egymással az adózókról, ebből a megállapodásból Panama kimaradt. Ahogyan Bahrein, Nauru és Vanuatu is.
Az átláthatatlanságból még nem következik, hogy minden panamai offshore cég tulajdonosa bűncselekmények eltussolására vagy pénzmosásra használja a cégét. De elfogadva, hogy senki sem követi, egy adott cég kié, mennyi pénz áramlik a cégbe, milyen forrásból, mennyi pénzt vesznek ki a cégből, és hová teszik, ez bármikor előfordulhat.
A panamai közállapotok egyébként 2016 elejére valamelyest javultak a korábbiakhoz képest. A látra szóló részvények és kötvények kereskedelmét korábban egyáltalán nem korlátozták. Ezek birtoklásához csak annyi kellett, hogy a papírok fizikailag ott legyenek valakinél, az adásvételüket egyáltalán nem követték. Panama 2016-ra szigorított a szabályokon, ezzel sikerült elérnie, hogy lekerüljön a pénzügyi átláthatóságot felügyelő nemzetközi szervezet, a Financial Action Task Force szürke listájáról.
Panamában a pénzmosás az 1980-as évek óta jelent problémát. Több mint valószínű, hogy Manuel Noriega diktátor szép summát tett zsebre Pablo Escobartól, a kolumbiai Medellín kartell vezetőjétől, hogy szemet hunyjon a drogkereskedelem és a pénzmosás fölött, az ő regnálása alatt lett Panama a kartellek pénzügyi központja. A korabeli panamai állapotokat jól szemlélteti, hogy John Kerry amerikai külügyminiszter (akkor még csak szenátor) Panamát a 80-as évek végén narko-kleptokráciának nevezte.
Noriega ideje óta számos szabályt hoztak a pénzügyi átláthatóság javítására,
de korántsem eleget, ráadásul a meglévő szabályokat sem tartatják be, ezt már a Valutaalap 2014-es vizsgálata megállapította.
Ami a Mossack Fonsecát illeti, bár soha semmilyen büntetőügyben nem ítélték el, és váltig hangoztatja, hogy ártatlan bármiféle pénzmosási ügyben, egyik alapítója már a nyolcvanas években a drogkartellek közelében mozgott.
Jürgen Mossack német ügyvéd 1977-ben alapított Panamában ügyvédi irodát, és a kezdetektől a cégalapításokra specializálódott.
A nyolcvanas évek legalább egy nagy drogbárója, a mexikói Caro Quintero az ügyfele volt.
Mossack 1986-ban társult Ramón Fonseca Mora panamai ügyvéddel, ekkor jött létre a Mossack Fonseca.
Ramón Fonseca több panamai elnök mellett volt tanácsadó az évek során, volt a kormánypárt elnökhelyettese és Juan Carlos Varela kormányának tagja.
Vagyis Ramón Fonsecának az elmúlt években közvetlen ráhatása volt a panamai jogszabályok alakulására és azok betartatására, attól függetlenül, hogy az ügyvédi irodája követett-e el valaha törvénysértést, vagy csak kihasználta a laza panamai törvényeket.