Luxusmárkáknak gyárt a magyar varroda

Unicon Zrt.-Békéscsaba A varroda magas minőségű konfekciós árút állít elő, elsősorban Olasz és Francia divatházak részére.

A békéscsabai központú ruhagyár az Unicon Zrt. fél évszázada része a Hatos család életének, és húsz éve a család tulajdona. Holland, francia, német, olasz és amerikai partnerekkel dolgozik a gyár, de pluszkapacitás után kutató cégek is megkeresik őket, gyakran világhírű luxusmárkáktól kapnak megrendelést.

A tulajdonosok szerint iparágukban a direktmarketing nem működik, kizárólag a munkájuk minősége és a hírnevük számít ezen a piacon. Kapacitásuk növeléséért 150 milliós beruházást hajtanak végre.

„Vasalónőként kezdett dolgozni édesanyánk 1966-ban a gyár orosházi üzemében, később a szakma minden területén dolgozott, elvégezte a könnyűipari főiskolát is, azután üzemvezető volt Orosházán, majd 1986-ban Békéscsabán felkérték igazgatónak" – mondta Hatos Zoltán tulajdonos, termelési és informatikai igazgató. „A gyár privatizációjában részt vettek a szüleink. A rendszerváltás idején még nem voltak külföldi érdekeltségek, de még nagyon magyar sem, és se ez az iparág, se a viharsarki üzem nem volt igazán vonzó senkinek, így a mi családunknak sikerült megvenni."

A ruhagyár története

A Békéscsabai Ruhagyárat 1950-ben alapították a szocialista pártvezetők, az üzem központja Budapesten volt. A korábban harisnyagyárként működő egységben munkaruhát, férfi fehérneműket készítettek, főként orosz exportra. A gyár orosházi részlegét 1965-ben hozták létre. A 70-es évek elején Fékon néven egyesítették a vidéki ruhagyárakat, és a fehérneműkről áttértek nadrágok és ingek varrására. Később az országban elsőként a békéscsabai üzemben kezdték német bérmunkában a női konfekciók gyártását. Az üzemekben három műszakban folyt a termelés, és majd 800 embert foglalkoztattak. A nyolcvanas évek közepén felbomlott a Fékon tröszt, kivált a pesti cégből a békés megyei részleg, és Unicon Ruházati Vállalat néven folytatták a gyártást. Az állami cég 1991. december 31-én zártkörű részvénytársasággá alakult, majd magánkézbe került, és 1995 óta a Hatos család a többségi tulajdonos.

„Első lépésben egy kisebb összeget kellett kifizetni, és elég nagy banki hitelt is felvettünk. A nagymamának pedig befogadónyilatkozatot kellett tennie, ha csődbe megyünk, és elviszik mindannyiunk házát, akkor ő mindenkit befogad a saját otthonába" – mondta Hatos István tulajdonos, beruházási és műszaki igazgató.

Hatos Zoltán és Hatos István, az Unicon Zrt. többségi tulajdonosai Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

A kilencvenes évek elején megközelítőleg 700 fő dolgozott a gyárban, fénykorában, 1998 és 2000 között 1230 embernek adott munkát. A környező településeken 15-20 fős telephelyeket hoztak létre, így összesen nyolc varrodája és egy fővárosi nagykereskedése volt a vállalkozásnak. Jelenleg Békéscsabán és Orosházán üzemeltetnek varrodát.

A ruhaiparban 2000-ben kezdődött a gazdasági válság. Ennek következményeként az Unicon megrendelői sorra csődbe mentek, vagy áthelyezték a termelést keletre az olcsóbb munkaerő miatt. Az akkori 26 partner közül csupán 4 ad munkát ma is a békés megyei gyárnak.

Sosem volt leépítés

A ruhagyár az indulásakor fiatalokat foglalkoztatott, és jelentős részük innen ment nyugdíjba. Így a kétezres évek elején a megrendelések csökkenése nem vezetett elbocsátásokhoz. Új munkaerőt viszont nagyon nehezen találtak, mivel közel 15 éven keresztül az oktatási rendszer nem képzett varrónőket. "Korábban évente 180 ipari tanulót fogadtunk, és ez egyik pillanatról a másikra megszűnt.

Hamarsoan elkészül a csarnok felújítása, amitől 10-15 százalékos teljesítménynövekedést várnak Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Így nem tudtunk felvenni új embereket azok helyett, akik nyugdíjba vonultak. Mára elértük azt a szintet, hogy kevesebb embert tudunk foglalkoztatni, mint amit a gyár kapacitása megkívánna" – mondta Hatos Zoltán. A tavalyi év folyamán saját képzést hirdettek. A 15 tanuló oktatása 15 millió forintot emésztett fel, közülük végül csak ketten maradtak a cégnél. Jelenleg keresik a megfelelő oktatási szisztémát.

A filozófia nem változott

A tulajdonosok szerint filozófiájuknak köszönhetik, hogy talpon maradtak a nehéz időkben is, és hogy továbbra közel 240 család megélhetését biztosítják.

1. A dolgozó az első
2. Menekülni csak előre
3. A kamion pénteken fél kettőkor elmegy
4. Minőséget gyorsan, megbízhatóan

„Azt a vezetést visszük tovább, ami mentén édesanyánk irányította a céget. Amikor 2012-ben elment tőlünk, akkor hirtelen minden az öcsémre és rám szakadt. De nagyon jó mintát hagyott ránk" – mondta Hatos István. „A felsővezetésnek sincs magas fizetés, de ha likviditási nehézségeink akadnak, akkor azt a dolgozóink nem érezhetik, ők mindig időben kapják a fizetésüket. A másik fontos terület, hogy az új technológiákra költeni kell, mert nagy versenyelőnyhöz juttat.

A digitalizált szabászat Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Már a kilencvenes évek elején számítógépes előkészítő rendszerünk volt, és 1996-ban megvettük az első automata szabászgépet. Emellett csak akkor rúghatunk labdába, ha rugalmasak vagyunk, a vevőt maradéktalanul kiszolgáljuk, és tartjuk a határidőket. Édesanyánk mondása volt, hogy a kamion pénteken fél kettőkor elmegy, és ebből nem engedett. Azóta persze már mindennap mennek kamionok" – tette hozzá.

Több lábon kell állni

A kétezres években csökkentek a megrendelések, így a cégvezetés 2005-ben profilbővítés mellett döntött. Európa neves divatcégeinek terveiből készült női konfekciók mellett olasz luxusbútoripari cégnek kárpitot kezdtek gyártani. „Ma már a bevételünk felét a bútorkárpit teszi ki. Ha anno nem születik meg ez a döntés, hogy bútoripari termékeket is varrjunk, valószínű, hogy már nem lennénk talpon" – mondta Hatos Zoltán.

Még legalább ötven varrónőt szeretnének felvenni a gyárba Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Vissza a csarnokba

A békéscsabai telephelyen felújítják a csarnokot, így nem lesz több épületben szétszabdalva a termelés, átláthatóbb és rugalmasabb lesz a munka.

Növekedési hitelprogramból és banki kölcsönből tudjuk finanszírozni a 150 millió forintos beruházást,

10-15 százalékos teljesítménynövekedést várunk a felújítástól. Terveink szerint nyolc év alatt megtérül a ráfordítás" – mondta Hatos Zoltán. A csarnokban 150 varrónőnek lesz hely, tehát 50-60 főt fel tudnának még venni. Későbbiekben az orosházi gyárépületet is szeretnék felújítani, ahol szintén 60 fővel bővítenék a létszámot.

„Vannak terveink bőven, és bizakodóak vagyunk. Szeretnénk innen nyugdíjba menni majd húsz év múlva, és szeretnénk, ha a gyerekeink vinnék tovább a gyárat. Azon dolgozunk, hogy ők is egy olyan színvonalú és működésű vállalkozást kapjanak, amilyet mi kaptunk édesanyánktól" – zárta Hatos István.