Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Bár a 47-48 dolláros olajár sokak számára optimizmusra adhat okot, a Macquarie Research arra figyelmeztet, hogy
erős csődhullám hasíthat végig a világgazdaságon.
Az olaj- és a nyersanyagárak legutóbbi nagy összeomlása az 1970-es évek végén ugyanis egy évtizedes hosszúságú szuverén csődsorozathoz vezetett. Az elemzők szerint pedig egy egészen hasonló eseménysorozat közelít napjainkban is, amely sorozatos adósság-átütemezéseket vonhat maga után a következő években – írja a Business Insider.
Az elemzők megjegyzik, hogy az 1980-as években sok ország nem igazán foglalkozott a költségvetési deficittel, ami több tucat gazdaságban az államadósság elszállását eredményezte. Mivel pedig akkor általános volt a rögzített kamatszint és a tőkeáramlás fölötti állami kontroll,
az összeomló exportpiacok zuhanó devizatartalékokhoz és folyó fizetési mérleg hiányokhoz vezettek.
A Macquarie ezzel együtt azt is megvizsgálta, hogy manapság milyen forgatókönyv valósulhat meg az olaj- és nyersanyagfüggő országok számára.
Először is az alacsony exportárak folyó fizetési mérleg hiányt eredményezhetnek, ami arra ösztönözheti a döntéshozókat, hogy leértékeljék a fizetőeszközeiket. Figyelemre méltó egyébként, hogy
az olyan OPEC országok, mint Szaúd-Arábia és Nigéria továbbra is rögzített árfolyamot alkalmaznak.
Másodszor, ez a leértékelés akár 30-50 százalékos is lehet, ami jelentősen megemelheti az inflációt, és szükségessé teheti a helyi nominális kamatszintek emelését.
A döntéshozók azonban nem biztos, hogy sietni fognak a kamatemelésekkel, mivel aggódnak a gazdasági növekedés miatt. A tőkekiáramlás és a szuverén adósságkockázati felárak növekedése végül mégis szigorúbb monetáris politikához vezetne ezen forgatókönyv szerint.
Végül
a fiskális helyzet is egyre romlana,
az olajjal összefüggő adóbevételek zsugorodása, illetve a gyengülő gazdaság következményeként. A szigorú monetáris politika negatív hatásai a gazdasági növekedésre pedig csak megerősítik az államokat abban, hogy ne csökkentsék a kiadásaikat.
Ezen a ponton a fiskális deficitek tartóssá válnak, a GDP-hez mért államadósság pedig egyre nő – jegyzi meg az elemzés. Ahogy pedig ez utóbbi mutató emelkedésnek indul, az elsődleges költségvetési egyenleg szükséges többlete is megnő, akár a GDP 5 százalékára 2,5 százalék helyett.
Jóllehet az elemzés természetesen megjegyzi, hogy
a múlt eseményei nem jelentenek bizonyosságot a jövőre nézve,
és manapság egészen máshogy is alakulhatnak a folyamatok, mégis érdekes szempontot kínál a fent vázolt forgatókönyv.
