Álomvilágban élnek a pályakezdő fiatalok

Somorjai Éva Humán erőforrás vezérigazgató-helyettes, Telekom. 2016.05.04.

Néhány héten belül fiatalok nagy csoportja végez tanulmányaival, és belépnek a munkaerőpiacra. A lehetőségekről, elvárásokról Somorjai Évával, a Telekom HR-vezérigazgató helyettesével beszélgettünk.

• A hirdetéseket nem tartják hitelesnek a fiatalok, a cégnél dolgozó kollégáknak hisznek.
• Rálátnak a világ dolgaira, de sokszor álomvilágban élnek.
• A multikat jó ugródeszkának tekintik, de egyre többen saját vállalkozáson gondolkodnak.
• Az értelmes feladat az elsődleges szempont, ami alapján munkahelyet választanak.
• A nagy cégek elsősorban nem a tudást keresik, hanem az attitűdöt.

Mivel lehet egy vállalathoz csábítani a fiatal generáció tagjait?

Elsősorban a cégeknél dolgozó kollégáknak hisznek a fiatalok. Mindegy, hogy mit teszünk ki az internetre, ők saját tapasztalattal rendelkező hús-vér embertől szeretnének információkat arról, hogy mit jelent a vállalatnál dolgozni. A hirdetéseket nem tartják nagyon hitelesnek.

Mennyiben más az ipszilonok hozzáállása a munka világához, mint a 20-30 évvel idősebbeké?

Jóval nagyobb a globális tudásuk a fiataloknak. Rálátnak a világ dolgaira, látják, hogy milyen lehetőségeik vannak. Emellett viszont egy picit álomvilágban élnek. Kutatások szerint egy friss diplomás két éven belül szeretne vezető pozícióba kerülni. Szeretnének kevesebbet dolgozni, mint a szüleik, és sokkal kötetlenebb környezetre vágynak. Szeretnének értelmes munkával foglalkozni, és az első pillanattól döntési jogkörrel rendelkezni.

Somorjai Éva HR-vezérigazgató-helyettes Fotó: Polyák Attila - Origo

Amit leginkább érdekesnek találtam a témával kapcsolatos felmérésekből, hogy ők szeretnének visszajelzést adni a vezetőiknek, nem pedig fordítva. Tehát úgy gondolják, hogy az egyetemről kilépve megvan az a tudásuk és rálátásuk, hogy hassanak a világra. Egyébként szerintem minden korosztály úgy gondolta anno, hogy majd megváltja világot, de ez a mostani fiataloknál kicsit erősebben érezhető.

Akkor ez igazán nem is generációs, inkább életkorbeli sajátosság?

Egyrészt igen, másrészt a digitális bennszülöttek sokkal inkább globálisan gondolkodnak. Ami pedig nagyon eltér az előző generációktól, hogy

szeretnének vállalkozni. Ugródeszkaként tekintenek egy-egy jó nemzetközi cégre.

Úgy gondolják, hogy két év alatt megtanulnak mindent, ami szükséges ahhoz, hogy majd a saját üzletükben boldogulhassanak.

Meg lehet őket tartani a cégnél? Hogyan?

A megtartásnál is érdemes azt szem előtt tartani, hogy mi vonzza őket. Megint csak nemzetközi visszajelzésekből az látszik, hogy elsődlegesen értelmes munkára vágynak, hogy mit tudnak magukból kihozni, hogyan tudnak fejlődni. A másik, hogy közösséghez tartozzanak. Ez is erősen eltér az előző generációktól, hogy

nem pusztán munkahelyként tekintenek egy cégre, hanem társaságként, és szeretnének barátokat szerezni.

A harmadik, hogy milyen a vezető, és a negyedik helyen szerepel a fizetés.

Hálózatkutatási eredményből azt is tudjuk, ha már csak egy barát is van a munkahelyen, akkor 60 százalékkal nagyobb az esélye, hogy a cégnél marad az illető. Ha viszont a barát máshová megy dolgozni, akkor fél éven belül ő is menni fog. Ezek a legfőbb megtartó erők.

Az egyéniség vonzó, ezért is fontos a személyes márka építése Fotó: Polyák Attila - Origo

Mi, a Telekom ebből a szempontból szerencsések vagyunk, mert van fesztiválsorozatunk, szponzorációk, és ez nagyon tetszik a fiataloknak, hogy ezekben részt vehetnek. Ilyen módon nálunk maga a márka is erős megtartó erő.

A kisebb vállalkozásoknak erre nincs lehetőségük, viszont a tehetséges fiatal munkaerőre nekik is szükségük van. Milyen nagyvállalati módszert leshetnek el?

A közösségi média mindenki számára elérhető. Itt is visszautalok arra, ha egy vállalkozó személyisége megnyerő, és ki tud állni, és képviseli magát, akkor hozzá fognak menni dolgozni a fiatalok, nem a cégéhez. Ezért nagyon fontos a személyes márka építése. Az egyéniség vonzó.

Mit keresnek a munkáltatók?

Nem a tudást keressük elsősorban, hanem az attitűdöt. Azt,

aki beleáll helyzetekbe, el meri mondani a véleményét, vállalkozó szellemű, könnyen beilleszkedik,

mivel több ezren dolgozunk a cégnél, fontos a szociális készség. Ha lehet, legyen jó kedélyű, energikus, elkötelezett és felelős azért, amit csinál. Tehát semmi rendkívülit nem keresünk, életrevaló embereket szeretnénk.

Milyen tudásra van kereslet a nagyvállalatoknál?

Online tudásra, digitális készségekre, és hálózatban gondolkodásra van a legnagyobb kereslet, ez kell mindenkinek. A másik az adatelemzés. Ezek a résszakmák, de ugyanúgy szükség van jó informatikusra, jó közgazdászra, jó mérnökre, jó emberre.

Mi a három legnagyobb hiba, amit a fiatalok elkövetnek a jelentkezés vagy állásinterjú során?

A szerénység hiánya, mert egy nagyvállalatnál rengeteget kell tanulni, és ha valaki előadja, hogy ő mindent tud, az könnyen hiteltelenné válik. A másik a felkészültség hiánya, a nélkül jön el egy interjúra, hogy átgondolná, miért is lenne ő jó nekünk.

A lányok fiatalabb korban is kicsit komolyabban veszik az életet Fotó: Polyák Attila - Origo

És mi kell a biztos sikerhez?

Kemény munka. Van, aki második vagy harmadik próbálkozásra kerül be a céghez. Ne adják fel, higgyenek magukban, és mindenképp kell szorgalom.

Nemek közt is mutatkoznak olyan különbségek, mint a korosztályok között?

Alapvetően nem, attitűdben viszont igen. A lányok fiatalabb korban is kicsit komolyabban veszik az életet, jobban hajtanak, míg a fiúk inkább hosszabb távon igyekeznek beosztani az erejüket. Ebben bizonyára közrejátszik, hogy a szülés néhány évre kiszakítja a lányokat a munkából, és a visszatéréshez jó, ha kicsit magasabban állnak a ranglétrán. Tehát a különbséget inkább a futás sebességében látom: a lányok sprintelnek, a fiúk maratont futnak.

Az IT terület, a tudományos élet, a mérnöki hivatás vagy az üzleti élet vezetői szintje még mindig kicsit férfi szakmának számít. Hogyan lehet mindezt vonzóvá tenni a lányok számára?

Először a lányok fejében kell rendet tenni, mert sokszor nem hiszik el magukról, hogy képesek rá. Üvegplafon szerintem a legtöbb cégnél nem létezik. Vannak olyan nyugati és ázsiai országok, ahol a lányok sokkal gyorsabban futnak be nagy karriert, mint a fiúk. Tehát

inkább az önbizalomhiány a probléma. Ugyanezt látom a férfiasabbnak vélt szakmák területén is.

Ezért is próbálunk evangelizálni, létrehoztuk a Legyél te is informatikus programunkat, vagy a Lányok napja megmozdulásunkat. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy nemtől függetlenül mindenkinek ugyanakkora az esélye. Ha belegondolunk, a legtöbb sikeres szakács férfi, holott mindenki azt gondolná, hogy a nőknek van jobb érzékük a főzéshez. Miért ne lehetne az informatikánál ez pont fordítva?

Somorjai szerint ne próbálják meg pontosan eltervezni a fiatalok, hogy hova szeretnének eljutni Fotó: Polyák Attila - Origo

Miként lehet jól összehangolni a családot és a karriert?

Ez döntés kérdése. Én mindig abban hittem, hogy akkor vagyok jó anya, ha rendben vagyok magammal. Azt tudtam, ha „feláldozom" magam a gyerekeimért, akkor nem lennék boldog, se jó anya, mert valami hiányozna az életemből. De azt, hogy kinek hol van az egyensúly önmegvalósítás és család között, az eltérő, mindenkinek magának kell beállítania az arányt.

Mindenkinek végig kell gondolnia, hogy mitől boldog.

Utána már csak tervezés kérdése. Emellett nem szabad összekeverni a mennyiséget a minőséggel.

Milyen útravalót adna a most pályakezdő lányoknak?

Higgyenek magukban, tanuljanak, legyenek nyitottak a világra, akkor valószínűleg előbb-utóbb sikerük lesz. A másik, hogy ne próbálják meg pontosan eltervezni, hogy hova szeretnének eljutni, mert az kudarcélményhez vezet, de ez igaz a fiúkra is. Inkább legyen ez irány, és figyeljék az abba az irányba mutató lehetőségeket. És próbálják ki akkor is, ha nem az lenne a tökéletes. Szerintem nem egyenes az életünk útja, hanem sok kanyar van benne. A lényeg, ha délre szeretnénk menni, ne északnak induljunk el.