Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A világ napról napra egyre idegesebben várja a június 23-án, csütörtökön sorra kerülő brit népszavazást az EU-tagságról, és az alól a londoni pénzügyi cégek sem kivételek. A tavaly 66 millió fontot adózó brit pénzügyi szektor ugyanis 2 millió embert foglalkoztat országszerte. Noha a területet számos kritika érte az elmúlt időszakban, például az ingatlanárak felpumpálásáért vagy a több 100 millió fontos adófizetői mentőcsomagért alig egy évtizeddel ezelőtt, kétségtelen, hogy
ez az ország legjobban jövedelmező iparága.
Most viszont, a brexitről szóló népszavazás előtt, a londoni pénzügyi cégek elkezdték félteni a jövőjüket – derül ki a Bloomberg elemzéséből.
Ráadásul szinte pontosan 30 évvel történt meg a brit pénzügyi szektor „nagy bummja”, amikor Margaret Thatcher reformjait követően London egyértelmű pénzügyi központtá nőtte ki magát Európában. Napjainkban éppen ez a státusz került veszélybe.
„Az, hogy a City ma erős, még nem jelenti azt, hogy örökös joga van annak maradni” – mondta a Barclays elnöke, Marcus Agius még a 2008-as válság idején.
A brexit hatalmas ostobaság lenne.
A jövőből majd visszatekintetnénk, és azt kérdeznénk magunktól, miért csináltuk ezt? Mégis, mit gondoltunk?” – mondta Agius.
Vannak azonban olyanok is London pénzügyi központjában, akik úgy látják, hogy a pénzügyi szektor profitálhatna a kilépésből. Számos szigorú uniós szabályozástól szabadulna meg így a City, többek között a bónuszokat korlátozó előírásoktól.
Probléma lehet viszont, hogy míg az 1980-as évek nagy bummja nagy számban vonzotta a nemzetközi cégeket, a brexit éppen hogy eltántorítaná őket. Ezek a vállalatok foglalkoztatják ugyanis a szektorban dolgozó 400 ezer fő jelentős részét a pénzügyi negyedben, és elég konkrét elképzeléseik vannak. A JPMorgan vezérigazgatója, Jamie Dimon például jelezte, hogy
az országban összesen 16 ezer álláshelyük mintegy negyedét veszélyeztetné a kilépés.
Ráadásul a Citigroup, a Goldman Sachs vagy az HSBC szintén hasonló figyelmeztetéseket adott ki. Szerdán pedig a Deutsche Bank elnöke közölte, hogy a brexit gazdasági katasztrófát jelentene Nagy-Britannia számára, ahol a bank több mint 8 ezer embert foglalkoztat. Eközben az sem segít, hogy a bankok jelenleg igencsak törékeny időszakot élnek át. A világgazdaság kilátásaival kapcsolatos aggodalmak párosulnak a nyersanyagpiacok gyengülésével, amelyek együtt visszafogják a kereskedést, az alacsony kamatok pedig összenyomják a bevételeket.
A bankok számára a legnagyobb problémát az jelentené, hogy a brexit esetén nehezebb lenne a hozzáférés az uniós piachoz. Jelenleg ugyanis az a szabály, hogy bármelyik EU-tagállamban bejegyzett bank árulhatja termékeit és szolgáltatásait mind a 28 országban. Szabad a hozzáférés tehát a 19 ezer milliárd dolláros integrált gazdasághoz, több mint 500 millió lakossal. Ez a rendszer pedig lehetővé teszi a bankoknak, hogy csupán kisebb irodákat tartsanak fenn olyan központokban, mint Párizs vagy Madrid, miközben a személyzetük döntő többsége Londonban van.
Ha a britek kilépnek,
ez a szabadság az új megállapodások tárgya lesz majd,
és semmi nem szavatolja, hogy továbbra is fennmarad. Nem mellékes tényező az sem, hogy Londonban tömegével dolgoznak francia, spanyol vagy olasz állampolgárok, akiknek eddig nem kellett vízumért folyamodniuk az EU-n belül. Az ő helyzetük szintén kérdésessé válna.
Ezen kérdések tisztázása akár éveket is igénybe vehet, és az európai vezetők már jelezték,
nem valószínű, hogy különleges jogokat adnak meg a szigetországnak.
A német pénzügyminiszter-helyettes például a múlt héten hangsúlyozta, hogy különbség van aközött, hogy valaki családtag, vagy csupán szomszéd.
Emellett pedig senki nem tudja pontosan, mi fog történni, ha a britek kilépnek az unióból. „Nem ismerjük a lehetséges következményeket. A népszavazás csak egy folyamat kezdete” – mondta Alistair Darling korábbi pénzügyminiszter, akik végigvitte az olyan nagybankok megmentését, mint a Royal Bank of Scotland.
Ezzel szemben a brexit pártolói arra hivatkoznak, hogy a brit gazdaság elég erős ahhoz, hogy fenn tudja tartani a pozícióját az EU-tagság nélkül is. A pénzügyi szektor tekintetében pedig a hangadók úgy vélik, előnyt jelentene a briteknek, ha úgy szabályozhatnák az iparágat, ahogy az a legjobban illik az ország érdekeihez.
A probléma tehát semmiképpen sem nevezhető egyszerűnek, főleg úgy, hogy az bizonyosnak látszik,
London mint pénzügyi központ szerepe nem pusztán az Európai Unió függvénye.
Az angol nyelv, a tekintélyes bírósági rendszer, a jó egyetemek és az átlátható kormányzás mind előnyt jelentenek a pénzügyi rendszernek, és ehhez jönnek még a londoni élet általános előnyei is. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy amennyiben a britek a kilépésre szavaznak, az EU előnyeinek eltűnése mennyire csökkenti majd London kétségkívül továbbra is fontos szerepét a világ pénzügyi életében.
