Miközben az ezer milliárd dolláros vagyonokat kezelő BlackRockról és hasonló cégekről napi szinten értekezik a világsajtó, elemzőik pedig mindenhol ott vannak, a New York-i, indexek összeállításával foglalkozó MSCI annyira kis piaci kapitalizációval bír, hogy még a világ 300 legnagyobb pénzügyi cége közé sem fér be. Ráadásul mindössze 2700 embert foglalkoztat, ami szintén elhalványul a legnagyobbak mellett – írja a Bloomberg.
Van azonban egy globális trend, amely rendkívüli erővel ruházza fel az olyan indexet összeállító cégeket, mint az MSCI, a FTSE Russell vagy az S&P Dow Jones Indices. Ez pedig
a passzív befektetések növekvő népszerűsége,
aminek következtében egyre inkább háttérbe szorulnak az óriási vagyonkezelők a tőkemozgásokról való döntések terén. Ezt támasztja alá, hogy azon részvényalapok aránya az USA-ban, Európában és Ázsiában, amelyek a fenti indexszolgáltatókat követik, az elmúlt nyolc évben megduplázódott, és nagyjából 33 százalékra emelkedett.
Ezzel párhuzamosan a csupán 0,01 százalékos díjjal működő globális passzív alapok 227 milliárd dollárnyi tőkét vonzottak a június 15-én véget ért 12 hónapban. Eközben az aktív alapokba csupán 92 milliárd dollár áramlott, amiben közrejátszhatott az is, hogy ezek sokkal magasabb díjszabásokkal működnek – derül ki a Bloomberg, legalább 300 millió dollárnyi eszközt tömörítő alapok között végzett kutatásából.
Az MSCI jelentős szerepe akkor vált szélesebb körben is nyilvánvalóvá, amikor idén a kínai vezetés annak reményében vezetett be piaci reformokat, hogy az ország bekerülhessen a vállalat globális részvénymutatójába. Noha a kampány végül sikertelen volt, az MSCI mégis azzal került be a nemzetközi sajtóba, hogy azon kevés cég közé tartozik, melyek
érdemben hatást tudnak gyakorolni a világ második legnagyobb gazdaságának vezetésére.
A teljes képhez látni kell, hogy az MSCI és társai az aktív pénzügyi piaci menedzserektől eltérő szemlélettel állítják össze az indexeiket. Náluk ugyanis nem az átlagot meghaladó teljesítmény számít, hanem olyan kritériumok, mint a piaci kapitalizáció vagy a napi kereskedési volumen. Vagyis az elsődleges szempont nem a magas hozam, hanem a befektethetőség.
Ezzel együtt az indexcégek döntései egyáltalán nem csak presztízskérdések. Miközben az elemzők jelentős része meglepődött azon, hogy az MSCI nem fogadta be Kínát júniusban, a cég ugyanebben a hónapban a feltörekvő piaci kategóriába emelte Pakisztánt, aminek hatására az ország részvényei rekord mértékű emelkedést produkáltak.
Nem véletlen tehát, hogy a befektetők igen szorosan követnek minden egyes apró változtatást a széles körben figyelt mutatókban. Több befektetéssel foglalkozó vállalat, mint a Société Générale külön elemzőket foglalkoztat csak arra, hogy ezen változtatások előrejelzésével segítsék a kereskedőket.
Az indexszolgáltatók azonban egyre inkább
igyekeznek betörni a klasszikus aktív menedzserek terepére is.
Ennek eszköze egy új befektetési stratégia (smart beta névvel), amely a piaci kapitalizációnál szélesebb szempontrendszert érvényesít. A BlackRock várakozásai szerint pedig az ilyen smart beta tőzsdén kereskedett alapok eszközállománya 2020-ig elérheti az 1 ezer milliárd dollárt is, szemben a március végén mért 282 milliárddal. Az MSCI, a FTSE és az S&P Dow Jones mind rendelkezik olyan indexszel, amely olyan faktorokat használ, mint a volatilitás vagy az osztalékhozam.