A világ nagybankjai világszerte visszafogják a gazdasági növekedést azzal, hogy nem hiteleznek elégséges mértékben – idézi a MarketWatch Bill Grosst, a Janus Global Capital kötvényguruját. Gross szerint ugyanis a magas adósságszintekkel működő gazdaságoknak hatalmas szükségük van a bankok felől érkező hitelekre, és így lényegében ezen intézmények biztosítják a pénzügyi rendszer kötőanyagát.
A probléma viszont az – mondja Gross –, hogy a negatív és rekord alacsony kamatszintek gátat jelentenek a gazdaságokban. Noha az alacsony kamatok élénkíteni tudták a költéseket, ez a trend lassan véget ér, ahogy
a jegybankok kifogynak a gazdaságélénkítő eszközökből,
miután a pénznyomtatással és az eszközvásárlással hozzájárultak ahhoz, hogy immáron 11,7 ezer milliárd dollárnyi kötvény forogjon negatív hozammal.
Ráadásul a válság után bevezetett szigorú szabályozások is arra ösztönzik a bankokat, hogy sokkal alaposabban fontolják meg, mikor hiteleznek, különösen, ha a vérszegény növekedés kockázatai kitartóan fennállnak.
Mindennek eredményeként a kockázatvállalási hajlandóság lecsökkent, ami pedig rekord alacsony kötvényhozamokat eredményezett. Mi több, a britek népszavazása az EU-ból való kilépésről szintén az alacsony hozamú kötvények irányába terelte a befektetőket. Egy olyan sajátos helyzet kezd tehát előállni, melyben a bankok nem akarnak hitelezni, a vállalatok és a magánszemélyek pedig nem akarnak kockáztatni és hitelt felvenni.
Hogy világosabb legyen a probléma lényege,
Gross a Monopoly társasjátékhoz hasonlította a szituációt
jelentésében. A Monopoly egyik legfontosabb szabálya, hogy amikor valaki egy kör végén áthalad a startmezőn, kap egy bizonyos összeget. Gross érvelésében a valóságban ez volna az a hitelmennyiség, amely segít fenntartani a gazdaság olajozott működését, csökkentve a csődök lehetőségeit. A játékosoknak
ez segít abban, hogy fenntartsák a likviditásukat,
amelyre nemcsak az új szállodák építéséhez van szükség, hanem azért is, mert a játék során az ellenfelek is egyre több szállodát építenek, tehát nő a kiadások esélye és mértéke.
Ezen a ponton persze könnyű lenne amellett érvelni, hogy szó sincs tőkehiányról, hiszen az amerikai jegybank, a Bank of Japan vagy Európai Központi Bank hatalmas pénzmennyiséget pumpált már eddig is a gazdaságba. A Monopoly példájánál maradva viszont azt kell látni – hangsúlyozza Gross –, hogy a jegybankok itt nem a játékban működő „Bank" szerepét töltik be, vagyis nem adnak pénzt közvetlenül a játékosoknak. Rendkívüli mértékben tehetnek elérhetővé tőkét, de amennyiben a bankok ezt nem adják tovább, illetve a magánszemélyek és vállalatok nem veszik fel hitel formájában, úgy az egyébként meglévő startmezős pénzösszeg egyszerűen nem jut el a „célközönséghez". Ez pedig nem elegendő a hitelfüggő gazdaságok reál GDP-jének bővítéséhez, és nem képes csökkenteni a csődök esélyeit – teszi hozzá a guru.
Gross azzal zárja elemzését, hogy
amíg a kormányok nem költenek pénzt arra, hogy segítség a gazdaságokat, addig a Monopoly-alapú gazdasági rendszer egyre nehezebb helyzetbe kerül.
A befektetők pedig feladhatják az egykori hozamokhoz fűzött reményeiket, és elkezdhetnek amiatt aggódni, hogy visszakapják-e egyáltalán a pénzüket.