A Bank of England kormányzója, Mark Carney nem bizonyult túlságosan megbízhatónak a jegybanki lépések előrejelzése tekintetében – írja a MarketWatch elemzője, Matthew Lynn. A kormányzó ugyanis folyamatosan arra figyelmeztetett, hogy a kamatoknak hamarosan emelkedniük kell, de három év alatt egyetlen egyszer sem nyúlt azokhoz. Eközben a jegybank az „iránymutató előrejelzés" számos verzióját kipróbálta már, de néhány hónap után dobta is azokat.
Mindazonáltal,
ha a Bank of England csütörtökön kamatot vágna, sőt akár újabb eszközvásárlást jelentene be, az bizonyosan felforgatná a piacokat.
Ezzel együtt viszont
hatalmas hiba is lenne
– mondja Lynn.
A brit gazdaság ugyanis igen jó állapotban volt akkor, amikor a választók az EU-ból való kilépésre szavaztak. Azt követően pedig a font masszív leértékelődést mutatott, a kormány pedig hatékonyan távolodott el a költségvetési megszorításoktól. A valódi veszély tehát az – írja az elemzés –, hogy
egy jól működő gazdaságot tovább stimulálnak, ami elkezd túlhevülni.
Ebből következően tehát a jegybanknak tartania kellene a jelenlegi kamatszinteket – teszi hozzá Lynn.
Ezzel párhuzamosan a londoni üzleti szféra egyértelműen lépéseket vár a központi banktól, miután a múlt hónapban elmaradt a várt lazítás. Összességében a City 47 közgazdászából 45 kamatcsökkentést vár ezen a héten.
A többség arra számít, hogy a Bank of England negyedpontos csökkentéssel 0,25 százalékra vágja a kamatot.
A döntés azonban ennél súlyosabb is lehet. Nem lehet kizárni – mondja Lynn –, hogy a kormányzótanács nullára, vagy akár negatív tartományba csökkenti a kamatszintet, továbbá beindít egy újabb eszközvásárlási programot, mi több, sürgős intézkedésekkel segítheti az ingatlanpiacot is.
Egyáltalán
nem egyértelmű azonban, hogy a brit gazdaságnak minderre szüksége volna.
Tény, hogy a népszavazás után bekövetkezett egyfajta bizalomvesztés, és a vállalatok sem annyira optimisták, mint korábban voltak. Mindazonáltal ez a legkevésbé sem meglepő. Tekintve, hogy a közgazdászok világszerte azt harsogták, hogy a brexit szörnyűséges gazdasági tragédiát jelentene, senki nem várhatta, hogy a cégek nem gondolják majd át a jövőbeni fejlesztéseiket – hangsúlyozza Lynn.
A kemény adatok viszont egészen más képet mutatnak. A munkaerőpiac egészen jól áll. A július 20-án publikált számok szerint a munkanélküliségi ráta 4,9 százalékkal 11 éves mélypontot ütött meg, miközben
a foglalkoztatottak száma mindenkori csúcson van.
Az ingatlanárak még mindig emelkednek, a bérek pedig 2 százalékkal nőttek, ami nem túl magas szám, de közel nulla százalékos infláció mellett azért nem is rossz. A kiskereskedelmi eladások valóban kaptak egy kisebb pofont, de az elemzés szerint ez sokkal inkább a ködös és esős nyárnak tudható be, mint bármi másnak.
Minderre tehát elég nehéz azt mondani, hogy óriási válság van – jegyzi meg Lynn. Azt persze senki nem állítja, hogy a brexit nem fenyegetné a brit gazdaságot, de azt is látni kell, hogy Nagy-Britannia már eddig is masszív élénkítéseket kapott. A szavazás után például a font 10 százalékkal értékelődött le, amit a jegybank ösztönzőként is kezelhetne. Ez ugyanis segítheti az exportőröket, illetve szűkítheti a kereskedelmi szakadékot.
Mindemellett pedig úgy tűnik, a kormány is elhagyta a korábbi fiskális megszorításokat. A költségvetés kiegyensúlyozásának célját elhalasztották, és tekintettel arra, hogy az állami hitelfelvétel költsége ismét esett, jelentős infrastrukturális beruházások vannak a láthatáron (a lista élén a londoni reptér áll).
Ha pedig még ez sem volna elég, a brexit feltehetően csökkenteni fogja a bevándorlást. Ennek következményeként pedig kevesebb olcsó munkaerő jelentkezik majd Nagy-Britanniában, ami
a bérek gyors fejlődését vetíti előre.
Leértékelődés, kormányzati kiadások és magasabb bérek – mindezek igen erős stimulusnak tűnnek, különösen egy olyan gazdaságban, amely egyre közelebb áll a teljes foglalkoztatottsághoz – hangsúlyozza Lynn.
Az elemzés lényege, hogy ebben a környezetben egyáltalán nem biztos, hogy rövid távon szükség van újabb jegybanki élénkítésre. Noha lehetséges, hogy hosszabb távon a brit gazdaságot valóban megüti majd a brexit, de egyrészt még előttünk állnak az Unióval folytatandó tárgyalások, másrészt egyelőre nem látszanak a hatalmas csapások jelei.
A rémisztő várakozásokkal ellentétben tehát Lynn úgy látja, sokkal nagyobb fenyegetést jelenthet egy keresleti robbanás a szigetországban. Az igazi, strukturálisan gyenge eleme a brit gazdaságnak pedig éppen az, hogy hajlamos a rövid távú, keresletvezérelt robbanásokra,
amelyeket általában gyors szakadások követnek.
Ez történt az 1960-as, majd a 70-es és a 90-es években is, amikor a kormányok túlfűtötték a gazdaságot. Miután 1997-ben a Bank of England független lett, sikerrel meggátolta az újabb kellemetlen ciklusokat, most azonban éppen egy ilyen hullám fenyegeti a szigetországot – derül ki az írásból.
Éppen ezért – figyelmeztet Lynn –
a racionális döntés az volna a brit jegybank részéről, ha elhalasztaná a kamatemelést.
A Bank of England ráérne ugyanis lazítani akkor, ha valódi bizonyítékok állnak rendelkezésre egy fájdalmas lassulás lehetőségéről. Most azonban még nem ez a helyzet, vagyis – teszi hozzá az elemző – sokkal inkább kontrollált és kis lépésekben véghezvitt kamatemelésre volna szükség, mintsem csökkentésre.