Egyre több régebbi olajmező zár be, vagy csökkenti a termelését, ahogy az olajár most már évek óta nem tudja összeszedni magát a piaci részesedésért zajló harcok közepette. Ennek eredményeként a régebbi mezők kitermelése Kínától Észak-Amerikáig tavaly 5,7 százalékkal csökkent, ami a legdurvább esés 1992 óta – írja a Bloomberg. Ráadásul ezek a régebbi mezők adják a globális kitermelés nagyjából harmadát. A Rystad Energy szerint idén ez a zsugorodás már akár 6 százalék is lehet, amennyiben az olaj ára a jelenlegi szinteken marad.
A héttérben az áll, hogy
számos vállalat rákényszerült arra, hogy a magasabb profitok érdekében alulfinanszírozza a régebbi, kevésbé nyereséges projekteket,
miután az olaj hordónkénti ára a 2014-es 100 dollár fölötti szintről 2016-ra 26 dollárig szakadt.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy míg az OPEC tavaly rászánta magát, hogy visszafogja a kitermelését, ennek az amerikai palaszektor lett a haszonélvezője, melynek szereplői így fokozhatták a kibocsátást – 50 dollár alatt tartva a nyersanyag árfolyamát.
Jóllehet a régebbi olajmezők kitermelésének csökkenése segítheti az OPEC tervét a globális kínálat visszafogásában, a későbbiekben problémát jelenthet a vállalatok számára, ha ez a folyamat visszafordíthatatlannak bizonyul. Ezzel pedig az a kockázat is jár, hogy a következő években akár kínálati hiányok is felmerülhetnek az olajpiacon.
Különösen súlyos a helyzet Kínában, ahol a teljes kitermelés nagyjából felét idősödő olajmezők adják.
A világ második legnagyobb gazdaságában tavaly ezen területek kibocsátása 9,5 százalékkal csökkent, ami háromszorosa volt a 2015-ös ütemnek.
Külön érdekes, hogy az USA-ban, ahol a palaszektor igen erős, a teljes kitermelés nagyjából harmadát adják a régi mezők. Az Egyesült Államokban ezek kínálatának csökkenése tavaly 8,3, míg 2015-ben 11 százalékos volt, szemben a megelőző öt év 4,1 százalékos átlagával.
A teljes képet nézve tehát az éremnek két oldala van. Egyrészt a Rystad becslése szerint a jelenlegi csökkenési ütem az idős mezőkön
nagyjából 1,8 millió hordónyi olajat tüntet el naponta a kínálati oldalról.
Ez pedig lényegében megfelel annak a mennyiségnek, amelyről az OPEC tagjai döntöttek a kitermelés-csökkentésről szóló határozatban. Vagyis egyrészt a jelenség komolyan segíti az OPEC kínálatcsökkentési célját.
Másrészt viszont hosszabb távon ez a trend problémákat is okozhat.
Az olajvállalatok ugyanis több milliárd dollár értékben foghatják vissza a fejlesztéseiket és a beruházásaikat,
miközben jelentős számban küldhetnek el alkalmazottakat is, mivel erősen meg kell húzniuk a költségvetéseiket. A nagy kérdés tehát az, hogy ez a folyamat, különösen a beruházások elmaradása, milyen negatív hatásokat gyakorol majd a piac egészére a következő években.