Noha az emelkedő olajárak jelenthetik azt, hogy a mostani gazdasági ciklus a végéhez közeledik, kicsi a valószínűsége annak, hogy a nyersanyag éles zuhanásba kezdjen, kivéve ha beüt egy előre nem látható kínálati sokk – mondja Gabriel Sterne, az Oxford Economics kutatója.
Az olaj határidős árfolyamai még úgy is jól állnak idén, hogy kedden komoly gyengüléseket mutatott a nyersanyag. Az amerikai WTI nyersolaj árfolyama ezzel együtt is 2 százalékos plusz körül mozog ebben a hónapban, és 3 százalékos plusz fölött 2017-ben. A globális benchmarknak számító Brent olaj ezzel párhuzamosan kedden 0,8 százalékos pluszt mutatott november egészére és 8,9 százalékos izmosodást produkált ebben az évben – írja a MarketWatch. Közép-európai idő szerint szerda délután mindkét árfolyam 1 százalék fölötti mínuszban volt.
A múlt héten egyébként mindkét típusú olaj 2015 júniusa óta nem látott magasságot ütött meg,
köszönhetően az arra vonatkozó piaci várakozásoknak, hogy a legnagyobb olajtermelő országok kiterjesztik az együttműködésüket az árfolyam stabilizálása érdekében.
Mindazonáltal az Oxford Economics elvégzett egy kutatást azzal kapcsolatban, hogy mi történne akkor, ha a Brent hordónkénti 65 dolláron maradna két éven keresztül, majd visszatérne a cég által bázisként meghatározott várakozásához, amely ennél 10 dollárral alacsonyabb. A modell, minden más tényező változatlansága mellett, arra jutott, hogy a globális gazdasági növekedés 2,6 százalékos lenne 2018-ban, szemben a bázisként meghatározott 2,8 százalékkal.
A hatás 2019 utolsó negyedévében érné el a csúcsot, amikor is 0,3 százalékponttal vetné vissza a növekedést.
Ezzel együtt viszont 0,6 százalékponttal megdobná a globális inflációt 2018 negyedik negyedévében.
Sterne ezzel együtt figyelmeztetett, az olajár hatásainak megvannak a korlátai, ráadásul a kalkulációk a valóságban gyakran nem működnek. A világgazdaság például igen kiábrándító teljesítményt nyújtott, miközben az olaj ára 2014 közepe és 2016 eleje között 100 dollár fölött szintről 30 dollár alá zuhant.
Ráadásul a Nemzetközi Valutaalap a rendkívül alacsony olajár ellenére is túl optimistának bizonyult,
mivel 0,6 százalékponttal fölé lőtt a 2015-16-os növekedési várakozások meghatározásakor.
Az Oxford Economics szakértői azonban maguk is tévedtek korábban. A modelljük ugyanis 2014-ben azt mutatta, hogy az olcsó olaj 2015-ben 3,1 százalékra fokozza majd a globális fogyasztás növekedését. Ezzel szemben a valós eredmény 0,7 százalékponttal alacsonyabb volt.
Következésképpen elmondható, hogy számos tényező együttállása határozza meg az olajár és a világgazdasági növekedés összefüggéseit. Vagyis – teszi hozzá Sterne – amennyiben magasabb olajárak erősebb globális kereslettel találkoznak, akkor a növekedés lassulása is enyhébb lehet annál, mint amit a modellben felvázoltak.