A Financial Times utánajárt annak, hogy a brexit miatt az Egyesült Királyságnak összesen hány nemzetközi egyezményt kell újratárgyalnia. Az Európai Unió második legnagyobb gazdasága 2019-ben elhagyja a közösséget, miután
a szavazók 51,9 százaléka a kilépés mellett szavazott a 2016. június 23-i referendumon.
Ezzel 2019-ben Nagy-Britannia 1973 óta tartó, 46 évnyi tagság után újra önálló ország lesz gazdaságilag.
Az Európai Unió tagjaként egységes szabályozás alá esett rengeteg egyezmény,
amelyeket most Nagy-Britanniának egyesével mind újra kell tárgyalnia.
Egykori gyarmatrendszere miatt és a kontinens egyik legnagyobb gazdaságaként kiterjedt kereskedelmi hálózata van az országnak, emiatt pedig az egyezmények újratárgyalása korántsem lesz egyszerű feladat.
Az Egyesült Királyságnak
168 nem uniós országgal kell majd dűlőre jutnia.
Eddig uniós tagországként egységesen „harmadik országként" kezelték ezeket a nemzeteket.
Egyes hivatalnokok szerint már az is félelmetes munka,
hogy az 1973 előtti egyezményeket visszaállítsák és újratárgyalják,
hiszen azóta rengeteg olyan dolog történt a világban, amelyek ezekben az egyezményekben nem szerepelnek.
Ilyen például az internet felbukkanásával párhuzamosan megszülető online világ, a repüléssel kapcsolatos szabályozások, sztenderdek felállítása, vagy a nemzetközi tengerjog elfogadása.
Persze ha teljesen a nulláról kezdődnek a tárgyalások, akkor
ez a feladat még végeláthatatlanabbnak tűnik.
Van egy másik elképzelés is, amely szerint a harmadik országoknak csupán le kellene másolniuk az unióval kötött szerződéseket, és ahová eddig EU volt írva, oda egyszerűen be kell helyettesíteni azt, hogy UK (Egyesült Királyság).
A brexit hívei szerint ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy az Egyesült Királyság ledobja magáról a brüsszeli dogmákat, és kedvező pozíciókat vívjon ki magának. Ha ez nem sikerülne, akkor se lennének rosszabb helyzetben, mintha az uniós szabályozás alá esne az ország.
Több állam azonban máris jelezte, hogy nem fogja magát hagyni,
Norvégia például bejelentette: mindent megtesz, hogy kedvezőbb feltételeket vívjon ki a halászat területén.
Vannak olyan egyezmények is, amelyek többoldalú megállapodást igényelnek, néhány esetben például a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) egyhangú jóváhagyása is szükséges. Ehhez az kell, hogy mind a 164 tagország ugyanúgy szavazzon, vagyis
a végtelenségig lehet vétózni bizonyos szerződéseket.
Ilyen például az új-zélandi bárányimportra vonatkozó kvóta, amelyet újra kell számolni, és az alkudozás a végtelenségig elnyúlhat.
A Financial Times összegzése szerint
759 egyezményt kell újratárgyalni.
A teljes lista ide kattintva elérthető.
Ezek jelentős része a kereskedelemmel kapcsolatos (295 darab), míg a második leggyakoribb kategóriába a szabályozói együttműködéseket taglaló egyezmények kerültek.
A sziszifuszi munka a június 8-i választás után kezdődhet el, mert sokan hangsúlyozzák, hogy
az egyezmények újratárgyalásával nem szabad megvárni a tényleges kilépés időpontját.
Ez rengeteg humán erőforrást igényel, hiszen például a Chilével a kardhalhalászatról kötött megállapodástól a kambodzsai textilegyezményen át mindent egyesével kell majd átnézni.
A tárgyalásokat folytató szerv, az Egyesült Királyság Kereskedelempolitikai Központja szerint legalább
700 ember kell csak ahhoz, hogy tárgyaljanak,
de ebben a létszámban még nincsenek benne azok, akik a háttérmunkát végzik.
Az intézménynek jelenleg mindössze 300 alkalmazottja van.