Legutóbb Ray Dalio, a legendás hedge fund menedzser közölte Davosban, hogy ha a jelenlegi piacon valaki készpénzt tart, az „igencsak ostobának fogja magát érezni". Most, két héttel a Világgazdasági Fórum után, felmerül a kérdés: ki is érezheti magát ostobának?
A héten megkezdett szakadások és kilengések után ugyanis az amerikai részvénypiac hivatalosan is korrekciós területre gyengült, és jelenleg ott tartunk, hogy
összesen 2490 milliárd dollárnyi értéket söpört ki a piacról az eladási hullám az S&P 500 indexből
a január 26-án elért legutóbbi rekord óta. A globális részvénypiacok ezzel párhuzamosan összesen 5200 milliárd dollárt veszítettek.
Csütörtökön az amerikai indexek közül az S&P 500 3,75 százalékot, a Dow Jones 4,15 százalékot, míg a technológiai cégeket tömörítő Nasdaq 3,90 százalékot gyengült. Pénteken pedig Ázsiában is folytatódtak a szakadások, ahogy a japán Nikkei 2,32 százalékot, a kínai Shanghai Composite index 4,05 százalékot, míg a hongkongi Hang Seng 3,33 százalékot, a dél-koreai Kospi pedig 1,82 százalékot zsugorodott.
Mivel az egyik legfontosabb kérdést napjainkban a jegybanki politikák és az amerikai állampapír hozama jelenti, nem mellékes, hogy közép-európai idő szerint péntek délelőtt a 10 éves lejáratú amerikai állampapír hozama 2,860 százalékon állt, 0,40 százalékos emelkedéssel.
Mindezt figyelembe véve kissé túlzónak tűnnek Dalio korábban megfogalmazott szavai, melyek alapján óva intett mindenkit a készpénztől. A Bridgewater Associates alapítója azt nyilatkozta ugyanis Davosban, hogy olyan időket élünk, amikor az infláció nem jelent problémát, a növekedés kedvező, és sokan kiélvezhetik az amerikai adóreform kedvező hatásait a piacokon – írja a MarketWatch.
Noha Dalio maga is figyelmeztetett arra, hogy
az emelkedő amerikai kamatok komoly veszélyt jelentenek a kockázatos eszközökre
(például a részvényekre) nézve, a befektetési guru talán nem mérte föl eléggé, hogy a javuló gazdasági helyzet nem minden esetben hat támogatólag a részvénypiacokra.
A 2008-as válság utáni nagy jegybanki élénkítések és részvénypiaci ralik ugyanis előidéztek egy sajátos csapdahelyzetet, amelynek kellemetlenségeit érezhetjük részben most is. A probléma ugyanis az, hogy a jegybankok kötvényvásárlásokkal jelentős menyiségű friss tőkét pumpáltak a piacokra és rekord alacsony szintekre vitték le a kamatokat. Ha azonban a gazdasági alapok romlanak, a jegybankok nem tudják már hova csökkenteni a kamatokat és az is felmerülhet (mint láttuk ezt Európában), hogy egy idő után nincs elegendő megvásárolható eszköz. Másrészt,
ha a gazdasági alapok egyre inkább javulnak (mint manapság), akkor a jegybankoknak nagyon óvatosan kell kivonulniuk az élénkítésből,
hiszen a cél az, hogy a normalizálás ne okozzon piaci pánikot.
Ez utóbbi eddig nem is ment rosszul, de az amerikai adóreform élénkítő hatása, kiegészülve az időnként meglepően jó gazdasági eredményekkel, azt eredményezte, hogy
a befektetők a durván magas részvénypiaci árazások és az emelkedő kamatok elől inkább az eladásba menekültek.
Vagyis miközben a gazdasági fundamentumok és a vállalati profitok – különösen az Egyesült Államokban – elvben támogatnák a részvénypiac erősödését, az a furcsa helyzet állt elő, hogy éppen a túl jó hírek okozhatják a részvénypiac mélyrepülését.
Egy jelentősen túlárazott piacon pedig sokszor jó ötletnek minősül, ha valaki inkább készpénzt tart, és kivár, amíg az árfolyamok leszállnak az égből.