Hamarosan véget érhet az unikornisok kora

Napjainkban egy soha nem látott technológiai buborék utolsó óráihoz érkeztünk, és a kipukkadás véget vethet az unikornisok, vagyis a legalább 1 milliárd dollárra értékelt startupok uralkodásának. A hullám a Szilícium-völgyből indulhat, de elérheti akár a Wall Streetet is.

Masszív lejtmenet elé néznek a nagymenő technológiai startupok, melyeket elsődlegesen a kockázati tőkebefektetések tartanak életben és értékelnek föl. Egy friss elemzés szerint azonban ezek a cégek egyes esetekben akár 50 százalékkal is túl vannak értékelve.

Jó példa erre az Uber, amely a világ legmagasabbra értékelt startupjaként tavaly 4,5 milliárd dolláros veszteséget generált, míg 2016-ban csak 2,8 milliárdos bukást hozott össze. Ráadásul úgy tűnik, az unikornisok kora néhány éve már el is érte a tetőpontot, ahonnan csak lefelé vezet út. Míg 2014-ben 42, majd 2015-ben 43 új unikornis született az Egyesült Államokban, 2017-ben már csak 33, globálisan pedig 53. Idén eddig – május közepéig – 11 új vállalat lépte át az 1 milliárd dolláros álomhatárt.

Félelem a piactól

Ezzel együtt – figyelmeztet az elemzés – az elsődleges nyilvános részvénykibocsátások (IPO), vagyis a tőzsdére lépések tavalyi relatív sikere is megtévesztő lehet. A trend ugyanis elég egyértelmű csökkenést mutat. Míg 2014-ben 275 IPO volt, addig 2015-ben már csak 170, 2016-ban pedig 105 cég lépett tőzsdére.

Ráadásul a tavaly IPO-t összehozó vállalatok 76 százaléka nem tudott egy részvényre jutó profitot termelni.

Ez a legnagyobb arány a 2000-es internetbuborék óta, amikor az újonnan tőzsdére lépő cégek 81 százaléka nem termelt nyereséget.

Bajba kerülhetnek a túlértékelt technológiai cégek Forrás: 123rf.com

Persze nem minden unikornis IPO bukás. Jó példa lehetett volna az ellenkezőjére az Atlassian szoftvercég, amely azonban a problémákra is példaértékűen rámutat. Alig egy év telt el a tőzsdére lépése óta, amikor az Atlassiannak 425 millió dollárt kellett költenie a Trello felvásárlására, mivel utóbbi szoftvercég a saját pályáján nyomta le az Atlassiant, vagyis lépni kellett mielőtt túl késő lett volna. Ez ügyes húzás volt, azonban igencsak keményen érintette a társaság készpénzállományát, és felmerül a kérdés, hány ilyenre lesz még képes a vállalat, mielőtt kimerülnek a tartalékai.

Az sem könnyíti meg az unikornisok helyzetét, hogy a statisztikák szerint

az amerikai cégek 5 éves élettartam utáni bedőlési rátája 50 százalékos, míg 10 év után 70 százalékos.

Tekintve, hogy az elemzés szerint ma hivatalosan is kijelenthető, hogy nagyobb a technológiai buborék, mint 2000 márciusában volt, érdemes röviden áttekinteni, pontosan miben is áll az unikornisok veszélye.

Érték és kockázat

Az probléma alapja a startupok értékeltsége és teljesítménye közti ellentmondásból fakad. Egy startup ugyanis, legalábbis papíron, elég kicsi ahhoz, hogy könnyen elsöpörhessék a nyilvános piac (a tőzsde) viharai, a volatilitástól a spekuláns befektetőkön át a hozaméhes részvényesekig. Itt jönnek be a képbe a kockázati tőkések, akik úgy fektetnek be ezekbe a kis cégekbe, hogy miközben vállalják a magas bedőlési aránnyal járó kockázatokat, sok esetben egyfajta segítő partnerként is, a cégben rejlő potenciálba fektetnek. A startupba pumpált kockázati tőke ad egy értékeltséget a vállalatnak, de ez nem az a piaci érték, mint amelyet a részvénypiac meghatároz, hiszen még nem kell nyílt versenyben összecsapni például az óriás konkurensekkel.

Az Uber kitartó veszteségessége sem jó előjel Forrás: BELGA/AFP/Nicolas Maeterlinck

Következésképpen a startup értékeltsége nem valódi érték, hanem a benne rejlő lehetőség összeggel való „felcímkézése". Vagyis ezeknek a társaságoknak nem feltétlenül szükséges profitot termelniük, már csak azért sem, mert nincsenek mögöttük olyan, hozamokat és akár osztalékokat elváró részvényesek, mint amilyenek a tőzsdén kereskedett cégek mögött. A kockázati tőkés viszont alapesetben részesedést kap a befektetett pénzért, vagyis ha a startup sikeres lesz, profitot termel, majd tőzsdére megy, akkor mindenki jól jár.

Zavar a rendszerben

Ezt a forgatókönyvet két tényező zavarja össze manapság. Egyrészt több olyan unikornis is van, amely egyszerűen azért nem megy tőzsdére, mert így lényegében „kényelmesebb" veszteségesen működni, miközben meg tudják őrizni a rendkívül magas értékeltséget.

Ilyen például az Uber, amely globális nagyvállalatként 2016-ban már 6,5 milliárd dolláros bevételt ért el az említett 2,8 milliárdos nettó veszteség mellett.

A másik gond, hogy ez a modell addig tud ebben a formában működni, amíg tőkebőség van. Amíg a jegybankok – jelen esetben főként az amerikai – öntötték a pénzt a piacra, addig könnyebb volt figyelmen kívül hagyni az anomáliákat. Ahogy azonban az IPO-k száma csökken, a kamatok pedig emelkednek, úgy a tőkebőség is bezuhan, vagyis a startupoknak és a kockázati tőkéseknek szembe kell nézniük azzal, hogy valójában mennyit is ér egy-egy vállalat. A fenti elemzés tanulsága pedig éppen az, hogy ha most valóban beköszöntött a szembenézés kora, akkor az igen sokaknak nagyon fájhat.